És nem írtam meg határidőre...
hogyan ugratták a kollégákat.
Az úgy volt, hogy Pista (egy poszttal lejjebb) kapott egy betanuló ifjú titánt.
A srác (Pali) 19 éves, szerény, alázatos, abszolút normális figura.
Egy napon, beszélgettem Attilával a művezetővel, valami műszaki paraméterrel kapcsolatban, amikor megjelent Pál és azt mondta:
-Bocsi, Pista küldött és azt mondta, hogy a flexhez kéne tőmítés (!), mert ez már eléggé tönkrement. (Ekkor mutatott egy íves, negyed kör cikket, ami valójában összeállt/leeső köszörűpor volt.)
Ránéztem Attilára, de nem szóltam semmit. Láttam, hogy belül majd' meghal a röhögéstől, de ő csak ennyit mondott:
-Szólj Pistának, (ekkor elfordítottam a fejem, hogy ne lássák az égtelen vigyoromat) hogy a múltkor adtam egy csomót, ott van a kék szekrényben, a reszelőzsír(!) mellett.
Visszasétált a hegesztő placcra és átadta Pistának, az információt. Pista ekkor ingerülten:
-De az már mikor volt?! A faszom kivan ezekkel! Na jó, menj fel az irodába, keresd az üzemvezetőt, Tibort! Mondd meg neki, hogy sürgős, így nem lehet dolgozni!
Pali felment az emeltre, de Tibor nem volt sehol. Az anyagvizsgálós Misi bácsi kérdezte meg, hogy mit/kit/miért keres. Elmondta a srác, az öreg mosolygott egyet és kedvesen csak annyit mondott:
-Magát szívatják fiatalember!
Targonca kerék felfújatás. (Nálunk csak tömörgumis gépek vannak.)
Lehet majd zenét hallgatni munka közben és megérkeztek a hangfalak. Menj fel érte az irodába.
Kanyarfúróhoz kéne szár, beszélj az anyagkiadóval. (Örök klasszikus.)
És persze a reszelőzsír...
