#fodor gyula

[365buildings]

79./ V. vármegye utca 7.

Egy életmű vége: Fodor Gyula - mert ki másról is lehetne szó? - 1931-ben tervezte az OTI Bányanyugbéralap bérházát. 1931-re azért már sokmindenen túl voltunk, a Vágó-fivérek és a premodern Bélák belengették egy nagyon progresszív építészet vízióját, megvolt a népies énkeresés fázisa, és elindult a modernség és szociális építészet kapcsán folytatott eszmecsere, de meg az építés is: Fischer József átadta a Csatárka utcai házat, Ligetivel és Molnárral és tsaikkal már dolgoztak a Köztársaság téri sávos beépítésű OTI bérházcsoporton, egy évvel később pedig már a Lejtő utcai villa hirdette a Bauhaus ideológiát.

Aztán van, aki nem, vagy alig változott. Málnai Bélának belefért a szinte állandó útkeresés, a Fodor Gyula márkanév viszont inkább az állandóságot képviselte. Igaz, a Louis Vuitton táskákat sem az észbontó változatosságukért szokás szeretni.

Ez a Bányanyugbéralapos ház a félreeső Vármegye utcában számomra az alkotói betokozódás tökéletes jelképe. 1913 és 1931 között a motivikus hidat a nyomorult puttók képzik meg, meg a negédes kis girlandok és az előtér cifra hamvvedrei. Ahogyan be van szorítva a sikátorba, jó eséllyel pályázik az év legnyomasztóbb lakóháza címre, a belső terek szűkössége pedig éppen, hogy nem hívogató, a mennyezet mindenütt agyon akar nyomni, de azért a ház marasztal, ahogy igyekszem elhagyni: hiába nyomogatom a kapunyitó gombot, csak nem enged.

Apropos, itt nőtt fel Konrád György, és egy lenyomozhatatlan memoár részletei is e házhoz kötődnek, izgalmas olvasmányok ezek, hát ilyen emberek életét rejtik a Bányanyugbéralap bérházának sötét folyosóiról nyíló lakások.

[365buildings]

78./ VII. kazinczy utca 51.

Azért mégiscsak mulatságos, hogy egy építész nem csak kézjegyét, de konkrét márkajelzést hagy épületein. Erre gondoltam, ahogy önkéntelenül könnyezve álltam a Kazinczy utca 51. előtt. Azért könnyeztem, mert az augusztusi hőségben már a sokadik napot töltöttem a világ lüktető szívében, a 400-ban egy nagyjátékfilmnyi terjedelmű anyag és írói megrendszabályozásával, szétkommentezett, színes treatmentek felvagdosásával, egyes jelenetek megíratásával, megírásával és újraírásával. És akkor a monitorbámulástól kicsordult könnyeken át láttam meg a 'logót': ez a karcsú kis gothic horrorba illő torony Fodor Gyula műve.

A gothic horror persze szokás szerint képzavar, ugyanis ez az épület a német patríciusházak felépítését idézi -- nagyon tüchtig. De a részletek, a valóban barlangra emlékeztető dupla bejárat, a komor vízköpők és a több helyütt visszatérő pókmotívum rajzolják félelmetessé. No meg a lassú, de biztos rohadás*. Ez egy tuti egyedi mixtúra, amit a kötelező Ney Simon-féle puttókompozíció árnyal tovább.

A környezetéből pedig mára teljesen kirí a ház, hiszen a zsidónegyed felfejtett szövetét ilyen-olyan újépítésű objektumokkal stoppolták meg, ebben a kontextusban pedig valami meghökkentő bravadonak tetszik a pókos ház negédessége.

Ugyanakkor fel-le járva a lépcsőn konstatálom, hogy ez az egyveleg teljesen jól működik, főleg a miniatűr méretek miatt. Már alig emlékszem a régi Kazinczy utcára, amikor még minden ház ilyen kicsi, szűkös volt, de legfőképpen nagyon szomorú. Az a nagyszerű, hogy most még a rohadás sem szomorú. Ez a ház, az egykori Wieselmann és Társa üvegcsiszoló és Felhős Frigyes ötvösműhelye, ma egy jó kis időkapszula. 

*a 2007-es centenáriumi felújítás előtti állapotok az Örökség folyóirat egy archív lapszámából

[365buildings]

77./ VII. Alsóerdősor utca 8.

Az elmúlt évben éppen négyszer többször jártunk kórházban, mint szerettük volna. Akárhányszor sietve lépkedtünk az Alsóerdősor utcában, idegességemben mindig megjegyeztem, "milyen szép ez a ház, kár, hogy ennyire lepusztult", amire a válasz mindig, de mindig ugyanaz volt, "tényleg szép". Napokkal később, hazafelé pedig sokkal felszabadultabban mondtam ugyanezt, de a válasz is csak lakonikusságában volt felszabadult. Tényleg szép.

Szerencsére olyan régen jártunk az Alsóerdősor utcában, nem is láttam, végre elkészült a teljes homlokzati felújítás. Így már pontosan tudható, a Fodor Gyula tervezte Steinhardt-udvarról van szó: mind az építtető, mind az építő neve feltűnik a fronton az obligát bőségszarus hölgyek és körtáncot járó puttók között. Egy idő után még nekem is halálosan unalmassá válnak Ney Simon művészi igényű, de kissé torz stukkóalakjai. Az ornamentikában azonban itt megjelenik egy új elem, a színházat jelképező síró-nevető maszkpáros, mégpedig a 4. emelet feletti timpanonszerű megoldáson.

S ha már díszítettség, emellett a csakugyan drámai kapumegoldás mellett nem lehet csakúgy elmenni: márványoszlopok és grádicsok vezetnek a míves rézbetétes, kovácsoltvas bejárathoz, melynek alkotóját szintén megörökíti a felirat -- Schneider József pompás munkája a kapu. Felette bőségszarus, gyümölcsmotívumos üvegbetét, odabent pedig elszabadul a stukkós-faragásos-kukatárolós őrület, hogy egy némiképp eklektoid oszlopos-körfolyosós udvarban csillapodjék. A bal kéz felé nyíló főlépcsőházban szintén a Fodorra jellemző faunfejes tartókonzolok figyelik a járókelőket, akik egy pocsék IKV-s lifttel juthatnak magasabb szintekre.

A nyílászárók változatos csoportjainak és a homlokzat pácolt húsra emlékeztető színének taglalásától ehelyt nagyvonalúan eltekintek.

[365buildings]

76./ VIII. erdélyi utca 7.

Nagyon elhanyagolódott ez az egész gyűjtögetés -- vagyishát a dokumentáció maradt el, részint az állandó betegség, fáradtság, munka ciklusok, részint a megfelelési kényszer mián. A gyűjtögetés olyannyira állandósult, hogy nemigen tudok egy lépést sem tenni az épített környezet regisztrációja nélkül. Nemegyszer ügyintézés fordul parodisztikus lépcsőházban-rohangálásba, máskor érdekesnek induló beszélgetéseket gyilkolok meg brutálisan bizonyos építők érdemeinek elősorolásával.

Itt van például ez. A Mátyás téri idillt, azaz tűzcsapot nyitogató gyermekeket, bokszedzést rögtönző férfiakat és gyerekkocsit tologató nőket odahagyva ha folytatjuk a Tesco Express felé tett egészségügyi sétánkat, a Kesztyűgyárral majdnem szemközt áll ez a ház. Gyanúsan szépen felújították. Látni fogja a nyájas Olvasó, hogy a 'gyanús', mint jelző ugyancsak megállja a helyét; azt hiszem, létezhet egy Fodor Gyula Baráti Társaság, melynek bankvezérek, iparmágnások a tagjai, és szépen, titokban az összes Fodor tervezte bérházat felújíttatják, bőkezű mecenatúrával szebbítve a gyászos városképet.

A Google Maps még a régi állapotot mutatja, és cukorkát adok annak, aki a málló vakolat mögött is megsejti az Ernst Múzeum építőjének kezenyomát.  Jelenlegi állapotában sem emlékeztet a ház arra a csodálatos konstellációra, amit Fodorral azonosítani szoktunk: végtelenül egyszerű eltérő színű vakolás és az ezt hangsúlyozó keretezés díszíti a főhomlokzatot, csak az ozomzat kiugró lőrései és az első emeleti fémkorlátos erkély töri meg a falsíkot.

Különös ez az L-alaprajz, amelyet enged látnunk a két foghíjtelek az épület két oldalán: csak arra tudok gondolni, műhely, kisüzem lehetett a ház végében valaha, erre következtethetni a magas kapuból és földszinti ablakokból is. Kissé emlékeztet ez az egész a József utcai műtremházra, vagy a Mika Tivadar pozicionálására. További nyomokat keresek tehát, közben falom a pálcás jégkrémet. Talán a biblikus stichhel megküldött kévés asszonyok jelenthetik a megoldást, talán nem.

Viszont nem tudom nem észrevenni a zombiapokalipszisre emlékeztető környezetet, amibe vegyül egy csepp romantika; körben meredező tűzfalak, a gazzal és sittel gazdagon borított telkeken vonítanak a kóbor kutyák. A ház viszont védettséget élvez, része volt a Budapest100 programjának is, és szépen körbelegózzák majd egy lakóparkszerű épülettel. Ha szerencsénk van, kifejezetten izgalmas dialógust folytat majd a százéves ház az újépítésűvel.

[365buildings]

75./ VIII. üllői út 14., baross utca 11., arany sas-udvar

Fodor Gyula életművét olyan fanatizmussal igyekszem összegyűjteni, mintha Lutra-albumba ragasztgatnék képeket. Egyszerűen kritikátlanul imádom a Fodor-házak részletképzését, a néha egészen váratlan apróságokat, amelyekkel feldobja a már tényleg unásig ismert körfolyosós bérháztípust: itt egy kőpapagáj, ott egy faragott nimfafej, eklektikában tobzódó, barokkos puttók járnak körtáncot a kukák fölött. Nincsenek elvárásaim, csak kellemes meglepetéseket szeretnék a házaitól és eddig még nem csalatkoztam -- itt egy bájait cseppet sem takargató rézből való hölgyet és egy különös üveges-rácsos konstruktumot találtam.

Karcsú és nagyon magas az átmenőtelekre épült az Arany Sas-udvar, az Üllői út mentális térképen kitöltött méreteihez képest el is vész ez a szolidan ornamentált homlokzat, csak a felsőbb emeleteken őrt álló, avantgárdra faragott fiatalemberek és a díszes, szörnyeteges-sasos kapu tűnik fel. Ez a kapu, ez igen: egy darabka Gotham City Budapesten. Felette a munkaruházatot hirdető sün: Zdenek Miller világa Budapesten. Bámulatraméltó kontraszt.

Az udvarban bezárt, magányos üzletsor, megannyi kiégett tekintet a bedeszkázott köríves ablakok sora. Feltekintve szűnni nem akaró emeletsor. A feltáruló udvar mint falanszter, a ház nevét viselő hosztel és kis egzisztenciák a kétségbeesés határán. Az elhagyatottság nyomott csendje telepszik a körfolyosókra. A moccanatlan némaságban csak a cipősarkak kopogása hallik a kinti forgalom moraja felett, ahogy ide-odatoporgok. A legfelső szinten azonban az esőtető alatt kertibútorok és egyéb partikellékek fogadnak. Hogy életvidám lakók is költöztek ide, csak bizakodással tölt el. Valamint megpillantom a cselédlépcső kiboltosuló tetejét.

A szűken kunkorodó lépcsősoron felkaptatva egy ólomüveg és vasrács installáció fogad, odabent gondosan lelakatolt vasajtó vezet a padlásra. A kilátást egyszer onnan megnézném én.

A harmadik lépcsőházon át távozom, a kapualjban rondóformán megintcsak rézasszony őrzi a kapualj pihenőjében a csintalan puttók és az eredeti, cinóber-kobalt-mustársárga csempe békéjét.

Miután átkommandóztam a Baross utca túlfelére, még feltekintek a homlokzatra, ahol egész relief csoportozat tolong. Jólfésült család üdvözli egy új kor hajnalát bizakodóan égre emelt tekintettel. Azt már csak félve merem mondani, hogy az építtető elvileg Károlyi Mihály, akkor még volt miért bizakodnia neki is. A folytatást pedig már ki-ki keresse ki magának a történelemkönyvekből.