#fogyás

[oedipavagyok]

ma egy olyan gatya van rajtam, ami 2 éve nem jött rám. ünnepelek.

[anyadisszeretne]

Van ez így

[csacskamacskamocska]

Szedjetek D vitamint!

Egyre gyanúsabb ez a dolog, hogy a táplálkozás befolyásolja a gondolkodást, a gondolkodás a cselekedeteinket, amik aztán behúzzák az embert egy spirálba.

Valamiket hallgattam mostanában ezzel kapcsolatban, de amúgy evolúciósan is teljesen megmagyarázható. Ha hiány van a szervezetben, egyes biokémiai dolgok nem fognak megfelelően működni. Ha valami hiány miatt fáradt vagy és életunt, akkor mondhatja bárki, hogy menj és szerezz örömöket és jobban fogod magad érezni. Ha nincs üzemanyag, az agy összehúzza a test működését – képletesen – és az üzemanyag nem csak a kalória.

És az elhízás! Egyszer régen, minden tudományos képzettség nélkül azon gondolkodtam, hogy miért elhízottak sokszor azok, akiknek nincs pénzük. Néztem valami TV riportot (olyan iszonyatosan rég volt, hogy még volt tévém és pazaroltam rá időt) amiben rettenetesen szegény emberek beszéltek arról, hogy nincs pénzük ételre. A nő, aki beszélt jelentősen elhízott volt. A kisfiú, aki beszélt arról, hogy csak zsíros kenyeret esznek, ő nem volt elhízva, de sovány sem volt. Hogy lehet elhízott valaki, akinek nincs pénze ételre? Akkor az a gondolatom támadt, hogy folyton éhes lehet. Folyton eszik. Zsíroskenyeret, mert az van, kólát iszik, mert akkor az olcsó volt, cukros teát, cukros zsíroskenyeret, szalonnát (az is olcsó volt mint a szemét), és a teste elraktározza és sóvárog, hogy nem ezt akarta, hol a hús, a gyömölcs, a zöldség? Éhes, éhes, éhes! Adj ennem! Nem érted? Adj ennem! Éhes, éhes!

Mostanában olvastam, hogy az 'íz" érzékelés az egész bélrendszerben működik, nem a szájra korlátozódik. Nyilván ez is egy elvont fogalom, mert a vékonybelemmel nem fogom érzékelni, hogy milyen jó kis brassóit ettem, de a bélrendszerünk nem csak a baktériumflóránk miatt élő dolog, hanem maga a bél is érzékszerv. Érzékeli, hogy megkapja-e a megfelelő tápanyagot és tiltakozik az ellen, ami neki nem ízlik. És amíg nem kapja meg amire szüksége van, addig jelez és az aggyal együtt küldi a jeleket, hogy „Éhes! Éhes!” Na, így megelőztem a koromat. Szóval az életmódváltás valószínűleg ezért is fontos a fogyáshoz. Elkezdesz magadra figyelni, hogy mit kívánsz valójában. És persze leteszed azokat, amikről amúgy is tudod, hogy nem tesz neked jót, úgy általában véve rohadtul egészségtelen. Nem a kajára kell figyelni, előírt diéta szerint étkezni, hanem arra, hogy a szervezet mit szeretne. Ő jobban tudja. Ki vagyunk ebből vezetve, és nem igazán ismerjük az arany középutat mert egyik oldalon a mindenben cukros, minden műanyag, minden moslék étkezés van, a másik oldalon meg a táplálkozási guruk a maguk képzetlenségével és téveszméivel és egyetlen, mindenkire alkalmazott megoldásukkal. Akinek meg nincs pénze, az nyilván nem tud életmódot váltani mert a másik életmódra sincs pénze. :(

Az elgondolásomat amúgy alátámasztja az a kísérlet is, hogy ahol a gyerekeknek megengedték, hogy szabadon döntsenek arról, hogy mit esznek, az első hét a teljes édességdömpingben telt, majd ezután elkezdtek a gyerekek kiegyensúlyozottan enni mindenfélét. Magyarországon nemrég vezették be több iskolában, hogy a gyerekek szabadon választhatnak többféle ételből. Állítólag sikeres, sokkal kevesebb a maradék és a gyerekek is elégedettebbek.

Egyszer beszélgettem erről egy tudóssal is, aki azt mondta, hogy azért nem tudjuk abbahagyni az evést akkor amikor elég, mert egyrészt az evés élvezetet okoz, amire az ember rá is van állva, hogy minél bonyolultabb íz-illat és látvány gyönyöröket hozzon létre, másrészt társas kapcsolatainknak a része a közös étkezés, ami nem mindig arra az időpontra esik, amikor éhesek vagyunk, és még akkor nem is beszéltünk a jutalmazásról amit gyerekkortól kezdve építgetünk – ha jó voltál, nesze egy kis csoki –, és a pszichés terrorról, – ha nem eszed meg, nem szeretsz/pazarló vagy/finnyás/bezzeg...!

Az evéssel gyakran helyettesítünk dolgokat. Főleg az alvást, pihenést. Mert a pihenést nem engedjük meg magunknak, de addig nyugtunk van, amíg eszünk, akkor szabad szünetet tartani. Az evés letompít, elálmosít, plusz a teltségérzet akár kényelmetlen is lehet, ami tompítja az érzelmi fájdalmakat. A vásárlás-ételkészítés-evés-ürítés kitölti az időt, amikor aludhatnánk, vagy ne adj isten szórakozhatnánk, kiteljesedhetnénk valamiben. Pótcselekvés.

Az ember bonyolult lény, ahogy minden élőlény az, csakhát elefánt még sosem voltam. :) Mindenkinek a biokémiája/biofizikája is egyedi, akkor is, ha vannak benne általánosságok. A kalóriabázis legnagyobb csodája nem a kalóriaszámolgatás, hanem az, hogy ha számolod a kalóriákat, akkor rá vagy kényszerülve arra, hogy tudatosabban fogyassz. Semmi sincs kizárva, csak mégis át kell gondolni, hogy kell-e az neked, ha mást meg nem ehetsz miatta.

A D vitamin amúgy úgy jön ide, hogy a hajam miatt kezdtem el szedni, de a következménye az lett, hogy energikusabb lettem és kisimultabb lelkileg. Hozzáteszem, a fodrászom azt mondta, akármit is csinálok, folytassam mert szerinte jó. Hát, jó. :)

[nobody-is-only-an-alien]

Igen, néha kellenek az ilyen támogatások is! Ezek a mondatok örökre belém égtek!

"Felejtsd el, túl dagad vagy hozzá!"

"Inkább hordj bővebb ruhákat!"

"Hagyd már magad, hogy nézzél ki te?!"

"Látszik, hogy jó húsba vagy!"

"Kieszed a családot a vagyonából!"

"Jó dolog hogy az edzést is beiktattad a napirendedbe. Gondolj bele ha most ekkora vagy mekkora lennél edzés nélkül!"

"Te tényleg dagadt vagy!"

"Vajon hány kg?"

"Úristen, nézd milyen bazinagy!"

~csakegyidegen ~

👽👽👽

[szomorusboldogsag]

Amikor már semmi más nem érdekel, csak a fogyás. Csak az, hogy holnapra kevesebbet mutasson a mérleg.

[fucksworld]

Le kell fogynom, kurva szarul nézek ki.

[vauuuu111]

Annyira belém nevelték kiskoromban, hogy dagadt vagyok, hogy most mikor egy kilót hízok és ez akár egy kicsit is meglátszik rajtam, csak arra tudok gondolni, hogy igazuk volt.

[kisertenek-a-hazugsagaid]

Nem szeretek enni.