#giccses

[valtoznakazevszakok]

“A szerelem olyan, mint a naplemente. Giccsesnek tartod, de mégis lélegzetelállítónak.”

(Monika Feth)

[hangtalanblog]

#2

Kiterült az ősz a város egén, s ma egész nap esett a felhőkből a ködszerű, finom eső.

Hideg volt, én meg másnapos voltam, gyűrött bőrkabátban cigarettáztam. Úgy éreztem magam tán, mint hajdani beat költők.

A Boráros téren, a Petőfi híd alatt vártam a villamost, közben nézegettem a lányokat -- kötött pulcsisok, barackmellűek, tornacipősök, cigány, meg arab lányok is. Visszanéztek: megjött a fizetésem, ezért lazának tűnhettem, minden meggytörtségem ellenére.

A hiúság veszélyes kapaszkodó a magány ellen, mert elfogy az a lazaság, s akkor elkezd az ember koldusként kuncsorogni a figyelemért, szánalmasan kegyvesztettként.

Ma ehhez nem kellet megvárnom, hogy elfogyjon vélt bájom. Liftbe szálltam s annak tükrében ott álltam: vézna alak, kinyúlt, kopott kabátban. Szánalmas forma ez, eljátszotta esélyét már ezen a világon, gondolkodni se bír, csak bátortalan bámul, koravén képű, elvesztegetett alkalom, ki semmit nem bír sokáig, de sokat már nem remél.

Már nem vagyok hajdani. Nadrágom szárát nem fogom fölhajtva hordani.