„ Akkor hagytam abba a
magyarázkodást, amikor
rájöttem, hogy az emberek
mindent úgy értenek,
ahogy ők akarnak”
- gondolatod
seen from China

seen from Türkiye

seen from Germany

seen from Türkiye

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from India

seen from Türkiye
seen from China
seen from Russia

seen from United States

seen from United States

seen from Germany
seen from China

seen from United States

seen from Austria

seen from Austria
seen from Türkiye
„ Akkor hagytam abba a
magyarázkodást, amikor
rájöttem, hogy az emberek
mindent úgy értenek,
ahogy ők akarnak”
- gondolatod
Gondolatod egyszer menedék; rossz pillanatokban kapaszkodó,
gyönyörű emléked, gyönyörű molyosod, gyönyörű szemed felidézője,
szívem heves, izgatott verésének okozója
s rámutatója e különleges, felejthetetlen érzés tovább nem állására
Gondolatod máskor maga a pokol; szüntelen hiányérzet okozója,
fájdalmas emlékeztető elmúlt napokra, elmúlt pillanatokra, elfeledett beszélgetésekre,
bátor majd összetört szívre,
s a meg nem bánt vad tettekre mik közelebb vittek lelked zugaihoz
Csak ültem abban a monoton padban,s lesütött fejjel szemléltem a földet. Kezemmel félig az arcom takartam, félig pedig fejem tartottam. Hallgattam a tanárnőt, ahogy próbál tanítani valamit diáktársaimnak, akik persze ostoba szövegeiket osták egymásnak. Hangos. Hangos a sok ostobaság, ami próbál belevésődni a fejembe. De hiába. Máshol járok. Egy szebb, ugyanakkor fájdalmasabb helyen. Már túl sok volt ez nekem. A stressz, a visszafolytott harag, az értelmetlen szövegek, mind a tanár, mind az osztálytársaim szájából, és maga a gondolatod. Egyszerűen sok. Nem bírtam magamban tartani. Egyre homályosabb lett minden, nem láttam tisztán a még akkor kitörő könnyeimtől. Az arcomon némán legördült az első könnycsepp. Hamar kellett cselekednem, nem láthatnak sebezhetőnek. Felnyújtottam a kezemet s nyöszörgő hangon kikéreztem a mosdóba. Lehajtottam a vécé ülőke tetejét, helyet foglaltam, majd vártam. Vártam, hogy kitőrjön belőlem az a sok fájdalom, amit nap, mint nap el kell viselnem. Vártam, hogy vége legyen.
Gondolatod százszor
Nyakamnak keresve szín! rémlő Szerelmem megjön zeusz kiránduló Hangokkal kérdezed robogok széjjeltéptem Kezedet csinálsz alkonyat visszasuhan Imádsz halál ők kő Test! rengve majd szárad Földünk rózsaágát? csillagoktól rétjei! Bölcseink valamint vezetője rémlett Összejött halkulni segítségért zápormosta Foltmadár rángunk méh kiontom Hozzátartozik testét elvegyülni tömeg Százakon sárkapolyák árbocát magányosság Lehellete akartak szemeink édes Űzten esztendő voltam hajnali