Jean Raspail leghíresebb regényének 2011-es előszavában írt gallo–román mártásról, ebből rittyentett hungaro–pannon mártást a miniszterelnök.
Szép találat.
Amúgy szerintem akkor is ugyanolyan elégedettséggel böffentett volna a fröccs után a náci az orbánista, ha például ezt a rizsát osztotta volna.
„…Mi annak a magyar népnek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna–Tisza táján, Európa közepén, így múltunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének legfőbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottabban így van ez a magyar nép esetében, amely évszázadokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhasson és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szemben. Századunkban, az első világháború hiábavaló áldozatai után a vesztes Magyarország területe a korábbinak egyharmadára csökkent, a második világháborúban, urai bűnéből a rossz oldalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8 százalékát és az ország romhalmazzá vált…”
Kádár János, Helsinki, 1975. július 31.