Az a fajta ember vagyok, aki sokszor inkább hallgat, pedig olykor ordítana. Aki sokszor nem védi meg magát csak ráhagy dolgokat másokra. Aki sokszor elfogad, hogy vannak dolgok, amiken nem tud változtatni és inkább reménykedik. Aki beletörődik abba, hogy úgy mondanak véleményt róla, hogy nem is ismerik. Aki elfogadja, hogy nem bíznak benne és inkább elvágja a szálakat, mintsem tovább bizonyítsa igazát.
Nincsenek jó megoldásaim ezekre a problémákra. Én egyszerűen ki akarom zárni az életemből azokat a dolgokat, amik feszültséget szülnek, amik bekorlátoznak, amik elveszik a szabadságom, amiktől csak szomorú leszek. Egy idő után az ember eljut erre a pontra és szép lassan elkezdi megteremteni a maga valóságát.
Boroskóla
















