#igee kerepesi

[korkep-blog]

Bakelit-sztorik 13 - "Amikor vége a zenének..."

Egy korszak hangjának meghatározója, a legendás és utánozhatatlan The Doors együttes billentyűse, egy bohém művész-látnok, ki idén, február 12-én ünnepelné 80. születésnapját.

Nyitókép: edition.cnn.com

  Ray Manzarek a 20. század rock zenéjének talán legkiválóbb s legkreatívabb orgonistája: mesterien ötvözte a jazz sötét és baljós tónusait, a latin zene buja lüktetését, s John Coltrane dalainak sziporkázó motívumait, s egybegyúrva mindezeket billentyűzetén egy összetéveszthetetlen és varázsos egyveleget alkotva a rock szféráiba röpítette mindezt.

  A jazz-rock egyik atyja ő, egy varázslatos tehetségű, lengyel-amerikai orgonazseni, aki súlyos, sötét orgonafutamaival soha nem hallott varázslatot teremtett. Egy jazzen nevelkedett reneszánsz ember: zeneszerző, dalszövegíró, orgonavirtuóz, színész, filmrendező, író és a rock egyik legkiválóbb mesélője. Egy korszak hangjának meghatározója, a legendás és utánozhatatlan The Doors együttes billentyűse, egy bohém művész-látnok, ki idén, február 12-én ünnepelné 80. születésnapját.

  Köszöntés gyanánt, íme egy rövid összefoglaló: léleküdítő azoknak, kik ismerték, s támpont azok számára, kik csak ismerkednek vele, s kik egyszer talán megszeretik majd.

  (Ray Manzarek valamikor 1973-1974 környékén, szólókarrierje idején)

  A zenész Chicágóban Raymond Daniel Manczarek néven látta meg a napvilágot, lengyel-amerikai szülők gyermekeként. Igen fiatalon kialakult benne a zene iránti szeretet, s ennek jegyében ismerkedett a zongora rejtelmeivel. Zongoraleckéi során komoly muzikális műveltségre tett szert, s a klasszikusok iránti szeretete mellett idővel a jazz és a blues imádata is beköszöntött életébe.

  Szerteágazó érdeklődése okán azonban a filmes egyetemen kötött ki, egész pontosan a Californiai egyetem nem sokkal korábban megalakult filmes tanszékén. Nem sejthette még, hogy élete talán legfontosabb momentuma ez, hisz azon túl, hogy a modern filmművészet óriásaival ismerkedhetett meg,  csoporttársa lett a fiatal és titokzatos James Douglas Morrisonnak, a későbbi énekes-legendának.

  (Ray és Jim Morrison 1968-as európai turnéjuk során)

  1965-ös vizsgafilmje után Venice Beach tengerpartján ücsörészve, meghallgatva Jim költeményeit, úgy döntött: zenekart alapítanak. Ez lett a The Doors, azaz az „ajtók”, mely név William Blake költeményének egyik sora után kapta nevét. Blake az érzékelés kapuiról írt, s a Doors elsődleges célja épp ezen kapuk sarkig tárása volt.

  A meditációs tanfolyamon, amit Ray is látogatott, a fiatal zenész összefutott az éppen együttest kereső dobossal, John Densmore-ral, s őt és barátját, a flamenco-n nevelkedett gitárvirtuózt is beszervezte a bandába. A bandába, mely csakhamar kinőtte magát s rövid időn belül Los Angeles zenei életének legvonzóbb zenekarává lett. Koncertjeik tömegeket vonzottak a Whisky a Go-Go nevű szórakozóhelyre.

  (A legendás Whisky a Go Go Los Angelesben,… a Doors korai fellépéseinek helyszíne)

  Jim kriptikus, súlyos, halál és szex központú dalszövegei, Krieger élményszámba menő gitárszólói, Densmore jazz alapú, kreatív dobszólamai és Ray szívet gyönyörködtető, baljós orgonaszólói jelenség lettek. Fellépéseiken olyan hangulat uralkodott, akárcsak egy sajátos templomi szertartáson. Bacchanália, színház és szenzációs koncert egyvelege volt minden új este.

  A botrányok azonban szintén mindennaposak voltak e fellépéseken, míg végül egy modern köntösbe bújtatott Ödipuszi versszak után a Whisky tulajdonosa ki nem rúgta a zenekart.

  (A The Doors karrierje elején, valamikor 1966-ban, Jim épp a mikrofonba üvölt… )

  A közönség soraiban azonban ott volt az Elektra nevű friss lemezkiadócég tulajdonosa, akit elbűvölt az együttes ősereje,  így lemezszerződést ajánlott nekik. 1967. január 4-én boltokba is került a néhány hét leforgása alatt rögzített debütáló lemezük, mely mai napig a legjobb rockalbumok közt van számon tartva.

  Olyan remekbeszabott s mára legendássá vált alkotások kaptak helyet a korongon, mint a Break on through, a Soul Kitchen, az Alabama Song, a The End, s mind közül talán a legnagyobb sláger, a Lobbants lángra, azaz a Light my fire.

  https://www.youtube.com/watch?v=rOpQjD-rX0g

https://www.youtube.com/watch?v=QxizIrbcSuU

https://www.youtube.com/watch?v=deB_u-to-IE

  Ezen dalok elképzelhetetlenek lennének Ray orgonaszólói nélkül. A Light my fire esetében az ő fejéből pattant ki a dal bevezetője, ő rakta a jazzes és latinos akkordokat a számok alá, s a Doors-koncertek magával ragadó, szertartásos hangulata is éppen az ő orgonájának volt köszönhető. A fiatalság egyik nagyhatású ikonjává lett, akit Eric Clapton és Ravi Shankar mögött a legnagyobb élő zenészek táborába emelt a kritika.

  Szinte valamennyi Doors dalon érezhető a kéznyoma, s néhányat e dalok közül szinte egy az egyben ő jegyez. Jelenség volt: szemüvegében, hosszú, szőke hajával s azzal a sajátos földöntúli, boldog önkívülettel, mely minden fellépés során látható volt arcán, amint a billentyűk fölé hajolt. 1967 és 1971 között 6 stúdióalbumot jelentettek meg, melyek egymás után, kivétel nélkül aranylemezek lettek, s melyek egy korszak hangját és gondolkodását fejezték ki és határozták meg.

  (Az együttes, 1968-as európai turnéja idején)

  Egészen újat hoztak vagy már ismert s izgalmasat csempésztek vissza a zenébe: Ray csemballó-hangzást épített be a dalokba, ami egészen speciális, sejtelmes hangulatot idézett elő, s visszafelé játszott orgonaszólókkal bolondította meg a számokat. Minden új lemezük valami újat, mást, szokatlant és a korábbitól eltérőt hozott. A Strange days, a Waiting for the sun, a The soft parade a kísérletezések jegyében születtek meg, számos feledhetetlen slágert eredményezve.

  Az új évtized kezdetén pedig egy újabb komoly váltás következett: igazi, hamisítatlan, dögös, mocskos bluest kezdtek játszani. Utolsó, Jim Morrisonnal készült lemezük már egy letisztult, ízig-vérig blues album, melyen azonban Ray változatlanul megcsillogtathatta tudását, elsősorban olyan dalokban, mint a Love her madly vagy a Riders ont he storm.

  https://www.youtube.com/watch?v=iv8GW1GaoIc

  Nem sokkal a lemez megjelente után énekesük váratlanul, s máig tisztázatlan körülmények közt elhunyt.

  (Az 1971-es, legendás L.A.Woman album borítója)

  A banda szekere azonban a tragádia után is tovább haladt, a zenekar trióként folytatta, s minden eddigitől eltérő, jazz-rock hangzást hoztak létre. 2 lemezt készítettek még, s eme albumok dalaiban komoly és élvezetes ízelítőt kapunk parádés hangszeres tudásukról s muzikalitásukról. Ray zeneszerzőként, s énekesként is szerepel e dalokban.

  https://www.youtube.com/watch?v=AaL3A2BVmJM

  1973-ban aztán feloszlott a banda, s mindenki útkeresésbe fogott. Ray elkészíthette két, korszakos művét. Elsőként a The Golden Scarab című albumot, mely szólópályája legsikerültebb remekműve, olyan dalokkal mint a címadó nóta, a Solar boat vagy éppen a The purpose of existence, melyekben hangját, hangszeres tudását s dalszerzői tehetségét egyformán élvezhetjük. Varázslatos albumról van szó, amolyan zenés mítoszról.

  (Ray szólólemeze, a The Golden Scarab)

    https://www.youtube.com/watch?v=Pckt-R5Esxk

  Ezt követte 1974-ben második, a The whole thing started with the rock n roll című korongja, mely hangzásában nyersebb ugyan, de így is számos slágert és gyönyörű próbálkozást tartalmaz. Megunhatatlan dalai: The Gambler, Whirling dervish, Bicentennial blues.

  https://www.youtube.com/watch?v=87ZsV5Oa4C4

  Rövid szólópályáját követően Manzarek a The Nite City nevű rockegyüttes billentyűse és alkalmi dalszerzője lett. A banda 2 albumot jelentetett meg, majd feloszlottak.

  Ezután, 1983-ban elkészítette a Carl Orff szerezte Carmina Burana modernebb, rockosabb változatát, mely komoly és izgalmas próbálkozásnak számított.

  (A “modernizált” Carmina Burana borítója)

  A következő években s évtizedekben interjúk s tévés szereplések tucatjait abszolválta, lenyűgöző beszélőkéjével ámulatba ejtve a közönséget s éltetve barátja, Jim Morrison s egykori bandája legendáját. 2000-ben megrendezte első egész estés filmjét, mely a Love her madly címet kapta, s mely egy szerelem s gyilkosság sajátos történetét meséli el.

  A film megbukott ugyan, de a rajongók körében értékes relikviának számít. 2006-ban aztán új, a filmmel azonos című szólóalbumot készített, mely személyes kedvencemmé vált. Sötét jazz modern zenei elemekkel elegyítve. Dalai min a Too close to the sun, az I could be anything, a Jai vu ta vie vagy a Hadleys cruise az acid jazz műfajának igazi remekművei.

  Manzarek számos más zenei projektben is részt vett élete során, költőkkel, köztük Michael Mcclure-ral is készített lemezt, akárcsak kiváló blueskorongokat Roy Rogers-szel. Ime, egy kis ízelítő ezen művekből.

  https://www.youtube.com/watch?v=I-FEYE7mHUE

https://www.youtube.com/watch?v=Y-O3tDbSdM8

https://www.youtube.com/watch?v=ajzTegvq2RQ

  Utolsó albuma halálának évében, 2013-ban jelent meg, s dalait hallgatva ugyanazt az erőteljes, életigenlő, precíz és újító zongoravirtuózt hallhatjuk, mint akit csaknem 50 évvel korábban megismerhettek a rajongók. 2013. május 20-án hunyt el rákban, a németországi Rosenheim klinikán.

  A műfaj egyik legnagyobb hatású billentyűse, egy korszak ízlésének és gondolkodásának formálója, s úttörő volt ő, ki mindörökre megváltoztatta a rockzene történetét.

  Isten éltessen, Ray!

  Isten éltessen, Ray!

  Kerepesi Igor

Képek: Archív

[korkep-blog]

Bakelit-sztorik 06 - Szombat esti láz

Az oly sokat áldott és átkozott diszkókorszak tetőpontján, – napra pontosan 40 éve – valami olyasmi történt, ami örökre felforgatta a világot.

Az oly sokat áldott és átkozott diszkókorszak tetőpontján, – napra pontosan 40 éve – valami olyasmi történt, ami örökre felforgatta a világot. Megváltoztatta gondolkodásunk, azt, ahogy zenét hallgatunk, azt, ahogy öltözködünk, azt, ahogyan idolokat választunk magunknak.

  Nincs is talán korszak, amit ennél többször átkoztunk volna el s fedeztünk volna fel ismét. A csillivilli cuccok, a fényes rucik, a vérpezsdítő ritmusok, a mára már groteszk, extrém hajviseletek, a parfümködös, fülledt diszkóklubok, ezek mind-mind azoknak a bizonyos hetvenes éveknek termései és jellemzői.

  (Egy kis diszkóláz…)

  S ezekben a hetvenes években érkezett – mintegy a korszak csúcspontjaként – az a film és filmzenealbum, ami a csillagokba röpítette és ezzel egyidőben módszeresen kivégezte a diszkózenét. Ez volt a Szombat esti láz. A film és soundtrack albuma szerencsés választások és áldott, ihletett pillanatok nagyszerű egyvelege volt. Megismételhetetlen, ritka csoda.

    Ki ne ismerné fel azonnal, két-három akkordból a Stayin alive című diszkó-klasszikust, mely nem hiányozhat egyetlen nosztalgiaadó műsorából sem? Ki ne emlékezne a film hírhedt kezdő képsoraira, amikor a szinte még tökéletesen ismeretlen John Travolta a maga utánozhatatlan, már-már betegesen laza lépéseivel végigslisszol New York utcáin?

  https://www.youtube.com/watch?v=XfwQ_7xqO7Y

  Ki ne azonosult volna már tucatszor a film szereplőivel, a fiatalokkal, akiknek nagyszerűen rajzolt karakterében könnyű magunkra ismerni, a fiatalokkal, akik minden lehetséges módon igyekeznek felülkerekedni kilátástalan helyzetükön?

  A történetről csak ennyit: a főszereplő, Tony Manero, olasz-amerikai család nyughatatlan tagja, s jóképűsége miatt népszerű macsója Brooklyn fiatalságának. Úgy kíván kitörni lehetőségek nélküli, folytogató világából, hogy felhasználja az egyetlen dolgot, aminek maximálisan birtokában van, mégpedig a táncot.

  https://www.youtube.com/watch?v=QZb0xC3aQlQ

  A film egészén végiglüktető ritmusok közepette aztán szép lassan ráébred környezetének hiányosságaira, a társadalmi egyenlőtlenségekre és igazságtalanságokra, a képmutatásra – még barátai körében is. A film tehát nem csupán egy népszerű zeneszámokra épülő, jellegtelen s tartalom nélküli bárgyú komédia. Valójában hihetetlen mélységei vannak, remek karakterábrázolások találhatók benne, és persze ne felejtsük el kiemelni Travolta tánctudását, hiszen mozdulatai kultikus elemeivé lettek nemcsak a diszkónak, de a teljes 20. századnak is.

  (Travolta, ahogy mindenki ismeri és szereti):

    Az 1977-ben megjelent filmzenealbum pedig egyszerűen csodálatos. A lemez 75 perce maga a színtiszta varázslat, a zenei gyönyörök összefoglalója. Olyan nevek járultak hozzá a zenei anyaghoz, mint a Bee Gees, a KC and the Sunshine Band, a The Tavares avagy épp Yvonne Elliman.

  Az album szinte minden dala sláger lett, azonban ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk: a főszerep egyértelműen a Bee Gees-nek jutott. Annak a bandának, akik már másfél évtizede pályán voltak akkoriban, mégis a diszkózene volt az, ami halhatatlanná tette őket. Ha diszkó, a legtöbben az ő hangjaikat és melódiáikat hallják fejükben.

  A Szombat esti láz filmzenealbumának borítója, 1977

  Az album első oldala teljes egészében az övék. Az 5 dalból 4-et az együttes ad elő, egyet pedig Yvonne Ellimannak nyújtottak át. Ezen 5 dalon kívül még 2 kötődik a nevükhöz, igy a filmzenealbum nagyobbik részét ők foglalják el. Nem túlzás azt állítani, hogy ez volt az együttes pályafutásának csúcsa. De nézzük csak meg közelebbről, mi is került a lemezre:

  Az album minden idők egyik legnagyszerűbb dalával indul, aminek ritmusa ezredszerre is ugyanúgy felborzol, és a láz nem ereszt el egy pillanatra sem. Ez a Stayin Alive, azaz az Életben maradni. Ime a dal klipje:

  https://www.youtube.com/watch?v=oQwNN-0AgWc

  Másodikként a How deep is your love című klasszikus csendül fel, amely a legszebb szerelmes dalok táborát erősíti. Igazi érzelmes vallomás, mely kis szerencsével még a legnagyobb macsókat is megszólítja.

  https://www.youtube.com/watch?v=NpqmGx7meQw

  Az ezt követő Night fever pedig a diszkó következő grandiózus himnusza, amely a legbotfülűbb és legtehetségtelenebb táncos testét is megmozgatja.

  https://www.youtube.com/watch?v=hLaSNF-r2gk

  S ha azt hinnénk, már nem lehet fokozni mindezt, tévedünk, mert egyik személyes kedvencem ideje jön el, az album negyedik dala, a More than a woman, mely egyébként 2 verziójában is felhangzik a filmben.

  https://www.youtube.com/watch?v=B-lNsSA6HOc

  Az első oldalt az If I cant have you című sláger zárja, amely a legkevésbé sem talmi disz.

  A következő oldal pedig egy újabb klasszikussal indul, méghozzá Beethoven ötödik szimfóniájának újragondolásával. E szerzemény is ékes bizonyítéka annak, hogy a klasszikusoknak igenis helye van és helye lehet napjaink zenéjében.

  https://www.youtube.com/watch?v=4MFbn8EbB4k

  További figyelemreméltó dalok a már elhangzott More than a woman, ezúttal a Tavares előadásában, valamint a Manhattan Skyline.

  Az ezt követő percekben pedig meglepetések egész sora tárul elénk, olyan dalok kerültek ugyanis gyors egymásutánban a lemez ezen részére, mint a Jive Talking és a You should be dancing, melyek ismételten a Bee Gees zsenialitását dicsérik.

  https://www.youtube.com/watch?v=jKH5JkM7Cks

  Megunhatatlan ez a korong, minden idők egyik legnagyszerűbb filmzenealbuma, s aki lemaradt róla, bánhatja. S bánja is. A korszak népszerű bandája, a KC and The Sunshine Band mindösszesen egy dallal, a Boogie shoes című szerzeménnyel képviselteti magát e korszakalkotó lemezen. Szálka is volt a szemükben, hogy addigi munkájuk gyümölcsét a hirtelen feltört Bee Gees aratta le, elrabolva előlük a dicsfényt.

  https://www.youtube.com/watch?v=tTiw2Ap1LE8

  A lemez a grandiózus, csaknem 11 perces zenei csodával, a Disco Inferno-val zárul, mely méltó megkoronázása e minden mozzanatában kimagasló albumnak.

  https://www.youtube.com/watch?v=V7EfnYwpmOE

  Érdemes megismerkedni a teljes lemezzel.

  Kerepesi Igor

[korkep-blog]

Nőkről, nemcsak nőknek...

Ezzel a címmel került megrendezésre a Pozsonyi Magyar Intézetben október 10-én az a program, melynek főszereplői Endrei Judit (tévés személyiség, életvezetési tanácsadó) és Bolemant Éva (vállalkozó, könyvszerző) voltak.

A nő ábrázolásáról és a mindennapok női szereplőiről szóló előadássorozat keretében rendezett beszélgetést Bolemant Lilla vezette. Sajnálatos, hogy igen kevesen értesültek az előadásról. Egy ehhez hasonló téma a kapottnál jóval nagyobb visszhangot és reklámot érdemelt volna. Sajnálatos, hogy az előadásról értesültek közl is csak igen kevés nő volt hajlandó eljönni.

„Mire a nők kivívták az egyenjogúságot, addigra túl sok terhet vállaltak magukra.” valahogy így kezdődött a beszélgetés. A nő olyan alárendelt helyzetbe került, megannyi tehertől körülövezve, ami szenvedései legfőbb oka lett, s ami alól igencsak nehéz szabadulnia. A párkapcsolatok általában férfiközpontúak, s a nő másodrangú szereplővé vált, aki magával hozott, beléje nevelt „a gondokról nem beszélünk” – életfelfogás tükrében magára maradt szenvedéseiben.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Bolemant Éva és Endrei Judit épp az ilyen szenvedő nőkön akar segíteni könyveikkel, előadásaikkal, programjaikkal és polgári szervezeteikkel. Endrei Judit azonban elkeseredve jegyezte meg, a megannyi szenvedés ellenére is csak nagyon kevés nő foglalkozik a problémával. A téma, – melyről ez a délután is szólt – , valahogy idegen számukra, hűvös távolságtartással kezelik. Az elmúlt évszázadok bevett módszerei nem irthatók ki néhány év alatt…

A beszélgetés során Bolemant Éva a coaching fogalmát ecsetelte, mellyel maga is aktívan foglalkozik, s amelynek keretén belül megrendezett beszélgetések elsődleges célja a rászoruló és problémáikra ráismerő, azokat megoldani kívánó nőkön való segítés. A foglalkozások végére általában eljutnak a felismerésig, hol követték el a hibát és hol lehetne azon javítaniuk. A beszélgetés szereplőinek véleménye szerint az ilyen és ehhez hasonló foglalkozásokra és tanácsadókra igenis nagy szükség van. Ám sajnálatos módon a nők inkább másba fektetnek, mondván új cipő kell a gyereknek, új konyhabútor, s valahol a sor legvégén, a fontossági sorrend legalján kullognak saját érdekeik.

Bolemant Éva

A két hölgy munkássága valamiképp az ún. női tudományok nyújtotta jártasságot igyekszik pótolni vagy helyettesíteni. Női tudomány alatt az a generációról-generációra öröklődő ismeretanyag értendő, melyre egy nőnek szüksége volt és van arra nézve, hogy sikeresen boldogulhasson az életben.

Ahogy a beszélgetést vezető Bolemant Lilla is elmondta, nem véresszájú, kérlelhetetlen feministákról van szó, hanem hús-vér nőkről, akik nem a férfi-nem ellen lázadnak, csak igazságosabb elbírálást kérnek hölgytársaiknak. Szeretnék, ha a nő nem mint a gyengébbik nem tagja, hanem mint emberi lény, egyenrangú partner lenne kezelve a társadalomban és párkapcsolatban egyaránt.

Endrei Judit véleménye szerint – aki már 8-10 éve foglalkozik a személyiség és önismeret témájával – fontos, hogy a nő, mint bármely férfi is, kiteljesedjen az életben és ne a párjától függő személy, hanem szabad, önálló gondolatokkal, nézetekkel rendelkező, az élet valamely területén odaadón munkálkodó személyiség legyen. Ne csak keresztülfolyjon rajta az élet, de hagyjon nyomot maga után. Ars Poeticája, a „Hasznosnak lenni” –elve vezeti őt.

A szerepek kiegyenlítődése a műsor vége felé újra szóba került. Ez több területen is megfigyelhető manapság. Egyre több fiatal férfi vállalja be az otthon maradó, gyermekét nevelő apuka szerepét. Ha majd annyira elfogadott lesz férfiként háztartásbelinek lenni, mint mostanság nőként, a dolog veszít kuriózum-értékéből és elfogadott, hétköznapi, természetes lesz.

Endrei Judit

Útravalóul megjegyezték: Nagyon fontos, hogy a nevelést, a kapcsolatokra, viszonyokra és változó szerepekre való felkészítést a fiatalkorúaknál kezdjük el, s ne idősebb korban próbáljuk orvosolni a mulasztást.

Arra biztatva mindenkit, hogy ha szükségét érzik, igenis változtassanak…

Mindent bele Hölgyeim!

Kerepesi Igor

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

[korkep-blog]

A varázsló Bécsbe látogat

A zenerajongók legnagyobb örömére nagyszerű hírrel szolgálhatok.

Eric Clapton, a bluesos hangjáról és összetéveszthetetlen gitárszólóiról elhíresült népszerű zenész ez év júniusában Bécsbe látogat. Professzionális zenei pályafutása kezdetének ötvenedik évfordulóját ünneplő koncertjével készül megörvendeztetni a nagyérdeműt.

A 67 éves zenész, kinek legnagyobb slágerei közé olyan csodálatos dalok tartoznak, mint a Layla, a Tears in heaven vagy épp a Change the world, jubileumi koncertkörútjának keretén belül látogat el osztrák és cseh szomszédaink fővárosába. Kicsiny hazánkat sajnos nem vette fel útinaplójába, de átruccanni Bécsbe mostanság – úgy gondolom – nem túl nagy ördöngősség. Már akinek elég vastag hozzá a bukszája, a jegyárfolyam ugyanis 50 és 120 € magaslatában mozog. Hiába, a minőségi zenét meg kell fizetni!

Eric Clapton zenei pályafutása 1963-ban kezdődött, amikor is a legendás, akkoriban alakult Yarbirds együttes szólógitárosa lett, nem is tudván arról, hogy később a Rock and Roll Hall of Fame-be is beiktatott bandával alapozza meg hírnevét, a legjelentékenyebb bluesgitárosok sorába emelkedve. A sikeres blues rock együtteshez egészen 1965-ig hűséges is maradt, de mint legtöbb zenei kitekintése a 60-as években, úgy ez is igen rövid élete végéhez ért, mikor is kiábrándulván a banda új zenei irányultságából felmondott társainak. Nem sokkal ezután vált óriási slágerré a zenekar For your love című dala, melyen egyébként még ő szólaltatta meg a gitárt.

Az igazi blues-elhivatottságú Clapton azonban a banda által diktált új, poposabb hangzással szemben komoly nemtetszését fejezte ki. Otthagyta tehát zenekarát, s maga helyére egy ifjú, igen tehetséges gitárvirtuózt ajánlott Jimmy Page személyében, aki a későbbiekben majd a Led Zeppelin szerzőjeként válik igazán legendássá és feledhetetlenné számunkra.

Bandájával való szakítását követően egy hónappal már a John Mayall and the Bluesbrakers nevű ízig-vérig blues banda tagjaként tűnik fel az éjszakai klubbokban, szenvedélyes gitárjátékának köszönhetően arra sarkalván London ifjúságát, hogy „Clapton az isten” című graffitikkel firkálják tele a metróaluljárót. 1966 közepén, egyetlen stúdió lemezt követően aztán eme bandának is búcsút intett, s megalakította az egyik első supergroupot, az önironikusan csak Creamnek nevezett bandát, melynek tagjai már mind ismert és országszerte elismert együttesek népszerű zenészei voltak (Jack Bruce – basszgitár, Ginger Baker – dobok).

A legendássá vált zenei formáció 15-20 percnyi hosszúra nyújtott dalaikkal és nagyszerű hangszeres improvizációkkal vonult be a zenetörténelembe.  A banda első fontosabb fellépése 1966-ban a Windsori jazz- és bluesfesztiválon volt. Még ugyanebben az évben megjelent első önálló, mára már igazi zenei mérföldkővé vált nagylemezük, Fresh cream címmel, melyen olyan népszerű és nagyszerű, zenetörténeti alapművek szerepeltek, mint a Spoonful, az Im so glad és a Toad című dalok.

Az album remek kritikai fogadtatásban részesült, s a banda hamarosan Britannia egyik kedvencévé vált. Jack Bruce karizmatikus hanggal és domináns basszgitárjátékkel, Eric Clapton egészen psichedelikus hangzást idéző, hosszas és kifinomult gitárszólókkal, a feledhetetlen Ginger Baker pedig jazzes, nagyszerű ütemekkel járult hozzá a zenekar egyedi, összetéveszthetetlen hangzásvilágához. Ahogy az lenni szokott, a szekér beindult, s megállíthatalanul, eszeveszett sebességgel ívelt meredeken fölfelé.

A következő albumra nem is kellett túl sokat várni, a Monterrey popfesztivál és a szeretet nyarának évében, 1967-ben ugyanis boltokba került a zenekar legsikeresebb és legtöbbet emlegett második, Disraeli Gears című nagylemeze, mely kétségkívül legnépszerűbb dalaik gyűjteményévé lett.

A mesterien komponált és remekbeszabott album a zenekar csúcstejesitménye, a népszerűsége tetőpontján álló banda Bors őrmestere. A lemez legnépszerűbb dalai a Clapton szerezte, bluesos-pszichedelikus Strange brew, a World of pain, a Tales of brave ulysses, és koncertjeik egyik kedvenc, akár negyedórásnyira is szívesen elnyújtott melodikus Sunshine of your love című dala, mely mint ahogy utána olvastam, stúdiófelvételi nehézségek okán kis híján fel sem került a korongra. Istenem, mekkora baklövés lett volna!

Eric Clapton ekkoriban már dalszerzőként és énekesként is kivette részét a zenekari teendőkből, igaz a szövegírás feladata nagyrészben még mindig a basszgitáros Jack Bruce érdekszférájába tartozott. Clapton nevéhez köthetők viszont olyan dalok, mint a már említett Strange brew, és a későbbiekben barátjával, George Harrisonnal közösen szerzett Badge című dal.

A Cream rövid, 3 éves pályafutása alatt még két további nagylemez látott napvilágot, a Wheels of fire, a White room című slágerrel és a Goodbye, az előbb már említett Badge című dallal, mely egyébként személyes kedvencem.

Eric Clapton pályafutásának eme rövid, ám annál intenzívebb s nagyszerűbb korszaka 1969-ben a végéhez ért. A zenekar feloszlott, s tagjai sikeres szóló vagy egyéb zenekari pályafutásba kezdtek. Közülük kétségkívül Eric vált a legnépszerűbbé. Szólóban s alkalmi együttesekben is nagyot domborított. Meghatarozó szerepe volt  George Harrison 1970-ben megjelent All things must pass című stúdióalbuma hangzásvilágának kialakításában, valamint a Lennon vezette Plastic Ono Band közismert koncertlemezén is közreműködött.

Megjelentette továbbá első, önálló nagylemezét, a blues dalok feldolgozásait tartalmazó Eric Clapton címet viselő albumot, majd rövid időre eltűnt a nyilvánosság elől. Halálosan beleszerettt ugyanis barátja, George gyönyörű és bűbájos feleségébe, a szupermodell Pattie Boydba, aki azonban eleinte hajthatalannak tűnt, s viszonzatlanul hagyta a zenész érzéseit, bús tépelődésbe taszítván ezzel őt.

Az elkeseredett és magát a heroin csabításának átadó Eric ekkor írta meg a zenetörténet egyik leghatásosabb szerelmes dalát, a Layla-t, melyet aztán új formációjával, az egyetlen nagylemezt megélt Derek and the Dominoessal lemezre is rögzített. (Az akusztikus változat kétségkívül ismertebbé és népszerűbbé vált.)

A lemezt követően Clapton, a drogproblémákkal küzdő zenész közel négy évre visszavonult a zenéléstől. Sikeres karrierje ellenére is mélypontra jutott. Magánélete romokban hevert, viszonzatlan szerelemmel és drogproblémakkal küzdő hírességgé fajult, aki a studiómunkálatokkal és a koncertezéssel is felhagyott. 1974 – ben azonban Pattie Boyd elhagyta George Harrisont és Eric  mellé szegődött, összeköltözvén a zenésszel, kiráncigatván őt heroinfüggőségéből. Eric ekkor zenészeket gyűjtött maga köré, s elkészíttette második nagylemezét 461 Ocean Boulevard címmel, mely korongon az I shot the sheriff című Bob Marley-dal feldolgozása is helyet kapott. Ettől fogva minden éven új nagylemezzel jelentkezett egészen az 1980-as évekig. E korszak legnépszerűbb lemeze talán a Slowhand, azaz lassúkezű, mely a Cocaine, és a Wonderful tonight című dalok révén vált igazán népszerűvé.

A nyolcvanas évek kezdetben a szerelmi beteljesülés és a viszonylagos kiegyensúlyozottság teremtő hangulatában zajlott, mígnem az évtized végén hűtlenkedései okán házassága az egykori modell Pattie Boyddal tönkre nem ment. A korszak legnépszerűbb albumai egyébként a Behind the sun és az 1989-es legendás Journeyman című korong, melyen oly nagyszerű szerzemények szerepelnek, mint a Pretendnig és a Bad love kompozíciói, amely felvételénél dobosként Phil Collins is részt vállalt.

A kudarcba fulladt házasságot követően a 90-es évek egy szörnyű tragédiával vette kezdetét, Eric kisfia, Conor, 1991-ben tragikus balesetben elhunyt. Egy felhőkarcoló 53-ik emeletéről esett ki. A zenész szívszorító apai elkeseredésében írta karrieje egyik legszebb, és máig egyik legtöbbet játszott dalát, a Tears in heavent, melyet a kritika Grammy-díjjal jutalmazott.

A 90-es évek további jelentős szerzeményei, a Csodabogár című John Travolta filmben helyett kapott Change the world című dal, a szomorkás My fathers eyes, és a kellemes-melankóliás River of tears. Az új évezred küszöbén napvilágot látott a zenész B.B. Kinggel közös Riding with the king című albuma is. 2002-ben közeli barátja, George Harrison emlékére rendezett Concert for George névre keresztelt rendezvényen igen aktív tagként vett részt, elénekelve néhányat néhai barátja legnagyszerűbb szerzeményei közül.

Az új évezredben is, mint ahogy azt már megszokhattuk tőle, album albumot követett, a legutolsó pl. 2011-ben látta meg a napvilágot s nemes egyszerűséggel csak a Clapton címet viseli. A remek kritikai fogadtatásban részesült album igazi gyöngyszemnek számít. Talán majd erről a korongról is hallhatunk dalokat a koncerten…

Egy biztos, ha vannak még elérhető jegyek, minden elkövetek majd, hogy eljussak e nagyszerűnek ígérkező történelmi koncertre. Gondoljanak csak bele, nem mindennapi történés ez. A varázsló Bécsbe látogat! Hacsak egy mód van rá, nem szabad veszni hagyni e lehetőséget.

Hajrá Bécs, hajrá Eric Clapton!

Kerepesi Igor