Igazabol...
Azt sem tudom hogy hol kezdhetnem.Annyiszor nekialltam mar ennek a nagy bevallos,frusztraciokat kiado leirasnak hogy ket kezemen biztos nem tudnam megszamolni...mindig elkezdtem mindig nagyjabol tisztaban vagyok vele hogy mit akarok irni mi az ami zavar a sajat viselkedesemben es hogyha esetleg kiadom magambol az majd talan segit de mindig csak az van hogy leirok ket mondattal tobbet az elozo probalkozashoz kepest aztan kitorlom az egeszet a picsaba...azt hiszem ez is azert van ami ugy nagyjabol az egesz eletemet korulveszi hogy sohasem tudom eldonteni hogy mit akarok mi az ami jo nekem aztan mikor elmulik egy kis ido l,veget er az egesz vagy egyszeruen csak atveszi a helyet mas akkor mar nem is erdekel csak tudom hogy ez lett volna jo ha ezt csinalom vagy azt nem kellett volna megtennem...de hat nyilvan igy szerez tapasztalatokat az ember igy tanul... Hullamzo...tenyleg ez lehet a legjobb szo amivel letudnam magam irni...legalabbis azt ami bennem zajlik es nem pedig az amit a kulvilag fele mutatok...leginkabb azthiszem azzal van a baj hogy mindig mindent tulgondolok sohasem tudom magam ugy igazan feludulve erezni magam...es az a legszarabb az egeszben hogy ezt nem tudom valamiert kikapcsolni...mikor nevetek valamin a barataimmal es kozben meg azon gondolkodom hogy most akkor tenyleg jol erzem-e magam...az utobbi idoszakban mar az is kisebb gondot jelent hogy beszelgetest kezdemenyezzek a legjobb barataimmal mert azon kattog az agyam hogy megis mi a szart mondjak es ez nagyon nagyon nagyon rossz es mar hallom hogy furi vagyok es ez meg csak tetezi a dolgokat mert ha furan viselkedem abbol az jon hogy megvaltozom/megvaltoztam ha megvaltoztam akkor meg mi a szarnak talalkozzak vele ha mar ugysem a regi...es mindekozben meg probalom megtalalni ujra a regi onmagam mert szerettem a regi onmagamat...vagyis inkabb tudom hogy a regi onmagamat a mostani enem pozitiv oldalaival osszegyurva talan egy olyan ember lehetnek vegre amilyen mindig is szerettem volna lenni...aki onfeledt,onzetlenul tud szeretni,onzetlenul viszont szeretik(amibol egyebkent azthiszem kijutott nekem szerencsere) kitudja fejezni a szeretetet nem csak szavakban hanem tettekben is es erzekeltetni is tudja hogy az a szemely akivel vagyok erezze,tudja mennyire fontos nekem mert ez sosem ment. Hihetetlen hullamzasokat megtudok elni azthiszem egy nap alatt...egyik pillanatban enyem a vilag es elerem az osszes celomat masik pillanatban meg egy semmirekello balfasz vagyok aki semmire sem hivatott es celtalanul teblabolok egesz eletemben...mondjuk jobban belegondolva rendes celjaim sincsenek az eletben...sosem vagytam gazdagsagra szivesen eleldegelek en itt a panellakasban hatralevo eletemben,szeretnem elvegezni az egyetemet szeretnek pszichologiat tanulni de valojaban azt sem tudom hogy ha megvan a diploma hovatovabb...szeretnek gyereke(ke)t de ahhoz meg muszaj egy anyagi hatteret biztositani ha megszeretnek nekik adni mindent amire szukseguk van (nyilvan ami mondjuk nekem nem adatott meg de szerintem az ilyesfajta osszehasonlitgatas gyerekes dolog) de tavlati terveim nincsenek...azthiszem az egyetlen igazi celom hogy lelkileg rendben legyek mindennel de ilyenkor meg csak felmerul az emberben a gondolat hogyha minden rendben lenne akkor megis mi a fasz lenne a motivacioja az eletben barmihez is? Ez most lehet hogy furcsan hangzik de ugy erzem elvesztettem a kulonlegessegem...vagy legalabbis 2013 juniusa ota mindennap foci suli reggel 7tol este 6ig es akarmennyire is kurvara faradt voltam elveztem...valoszinuleg azert mert nem volt kb semmi szabadidom es nem kattogott allandoan az agyam mint most hogy nincsen se suli se foci elmentem dolgozni hogy megiscsak csinaljak valamit es nyilvan tanulok arra a kurva torire amikor erom engedi de ez nem olyan megoldas amire szuksegem van es ismet kilepni ebbol nagyon nehez lenne egy megint csak egy megfutamodasnak tunne...mondjuk az pont nem erdekelt soha hogy mi minek tunik azok a dolgok kozul amit teszek az erdekelt hogy a lelkemnek jo legyen csak nehez... Es biztos vagyok benne hogy ha esetleg vegre elkezdhetem az egyetemet akkor jo lesz es jol leszek mar csak az meg kurvamessze van es nem szeretnem azalatt elvesziteni sajat magambol azokat a dolgokat amelyeket szeretek magamban es masok is szeretnek bennem Azthiszem igy ennyi...kurvara nem olyan lett mint amilyennek elkepzeltem a fejemben es meg igy is ott motoszkal egy-ket gondolat amit mindenkepp beleakartam irni de rohadtul nemjut eszembe es egyebkent az a legerdekesebb az egeszben hogy most egyaltalan nem vagyok se szomoru se vidam csak ugy ereztem mostmar muszaj kiadni...
