#inuitlife

[nkn1]

Továbbra is a világ leghidegebb helyein élő népek sztorijaiból dolgozok fel epizódokat. Ezúttal 3 könyvemmel ezelőttiből, Kristian Leden manitobai, nunavuti csatangolásaiból, amiből nagyon sok klassz és bölcs dolgot lehet kiolvasni, többek között napjaink “nehéz” helyzetére is rávilágít, miszerint mindig van nehezebb helyzet ahol mégis boldogabbak tutdnak lenni az ott élők mint mi itt a “kényelmes” világunkban. Olvassatok szeretettel jó írást arról, miért fontosabb egy eszkimónak (inuitnak) egy gyufa vagy varrótű mint a világ bármennyi pénze.

illusztrációm Kristian Leden : Kjuvatin jégmezőin c. könyvének (1913) “A nagy tó mellett lakó belföldi eszkimáknál” fejezetéhez

“ Én magam házról-házra járok, látogatást teszek s a telep minden lakóját üdvözlöm és néprajzi múzeumi tárgyakat vásárolok. Az eszkimók csodálkoznak, mit csinálok azokkal a tárgyakkal amiket tőlük megveszek. Főképpen az megfoghatatlan előttük, hogy  miért becsülöm többre a használt, régi tárgyakat mint az újat. (…)A múzeumi tárgyak ellenszolgáltatásaképen a napi munkájukat megkönnyítő különféle csekélységeket adok az eszkimóknak, mint például gyufát, varrótűt, zsebkést.Az erős fekete dohány és a tea iránt éppen olyan élénk az érdeklődés. A pénznek itt semmi értéke nincs. Az eszkimók nem is tudják mi az. A belföldi eszkimóknál a zsebünkben egymillió dollárral is éhen halhatnánk. Itt árut csak áruért adnak. Aki csak egy kicsit bele tudja magát képzelni az itteni viszonyokba, az belátja hogy a varrótű vagy a gyufa az eszkimók világában sokkal értékesebb, mint az arany. Aki csak egyszer is megpróbálta, hogy úgy csináljon tüzet, hogy két fadarabot addig dörzsöljön össze, amíg izzásba nem jönnek, az meg tudja becsülni a gyufa valódi értékét.“

[nkn1]

Knud Rasmussen grönlandi-dán származású felfedező, antropológus, etnográfus kiváló könyvének fejezetit dolgozom fel. A “Thulei utazás” 1921-es 3 évig tartó útjukat meséli el, magyarul 1965-ben a Világjárók sorozat részeként jelent meg és az  egész jelentéktelennek tűnő könyvecske, egy kincs. Rasmussen eleve eszkimók közé született és csaknem egész életét az eszkimók között töltötte. Ebben a könyvében leírja mi történt azalatt a 3 éven alatt, míg több mint 5000km-t tett meg kutyaszánon - többek között Peter Freuchen -el  (keress rá wikin, beszarsz olyan karakter volt ő is)  - Grönlandtól Alaszka végéig és vissza hogy európaiként elsőnek az eszkimó kultúrát tanulmányozza, nyelvüket megtanulja, társadalmukat megismerje. Rasmussen eredményei felbecsülhetetlenek. A világ legextrémebb viszonyai között a természettel tökéletes összhangban, boldogan élő nép életéből, ezúttal az eszkimó sámánokról és hitről ír lebilincselően.

illusztrációm Knud Rasmussen : Thulei utazás c. könyvének (1921) “Hiedelmek és babonák” fejezetéhez

“ Világképe a maga egyszerűségében és közvetlenségében meglepően modernnek hatott. Az egészet össze lehet foglalni következő szavaiban : “Az igazi bölcsesség az emberektől távol rejtőzik, kint a nagy magányosságban, és csak szenvedéssel érhető el. Egyedül a nélkülözés és a szenvedés tárhatja fel az emberi értelemnek azt, ami mások elől el van rejtve.” Senki nem lehet sámán a maga akaratából, csak ha a misztikus erők kint a világmindenségben értésére adják, hogy kiválasztott : a kinyilatkoztatás álom útján megy végbe. A misztikus erőt, ami az emberek sorsát irányítja, Silának nevezik, és nehezen lehet meghatározni. A szónak három jelentése van : mindenség, időjárás ( jó vagy rossz) és az egészséges értelem, ész és bölcsesség vegyüléke.(…) Gyakran használják a Pinga megjelölést is : Pinga nőszellem, aki valahol a földöntúli világban él, és csak akkor jelenik meg, ha valakinek szüksége van rá. Nincs világos és határozott elképzelésük arról, hogy ő teremtette-e az embereket, vagy a vadászható állatokat, de valamennyien félnek tőle, mint valami szigorú gazdasszonytól, aki az emberek minden cselekedetét figyelemmel kíséri és különösen arra vigyáz, hogyan bánnak állataival. Minden tabu Silával kapcsolatos, és arra irányul, hogy e természetfölötti erőhöz való viszonyukat egyensúlyban tartsa : s mivel Silának az emberekkel szemben támasztott követelményei nem túlságosan szigorúak, tán épp ezért bünteti oly keményen, ha megszegik : rossz időt küld rájuk, elűzi az állatokat a törzs vadászterületeiről, röviden azzal súlytja őket, amitől a legjobban rettegnek. Így kerülnek a rénszarvas-eszkimók állandó konfliktusba Silával, és önmagukkal.Ebben az elképzelésben olyan tudatos bölcsesség nyilvánul meg, amely minden tiszteletünket kiérdemli.”