Az élet iTunes nélkül, zene és podcast hallgatás
Sosem gondoltam volna, hogy eljutok idáig, dehát az idő telik és úgy tűnik egy pár apró kötődést leszámítva jelenleg az én utam nem Apple irányban vezet tovább. Ahogy egy korábbi postomban is utaltam rá, az iTunes sosem volt egy villámgyors erőforráskímélő rendszer Windowson, de mostanra egy kövér szuszogva heverésző óriásra hasonlít. A legnagyobb erénye, hogyha lassan is, még mindig rendezetten, kiszámíthatóan működik, de a reakció ideje már nem az igazi és vannak dolgok, amelyek hiányoznak belőle, erről majd később, hogy a tőle nem elvárt grafikai anomáliákról ne is beszéljek. Mióta nincs iPhone-om, nincs sync sem, sem backup, ráadásul zene vásárlásnál is a Google Music felé billentem el, hiszen voltak albumok, amelyek majdnem 2x es áron voltak az Apple Store-ban. Az pedig számít. De miért nem jó a streaming? Pont erre van kitalálva, nem?
A streaming csak félig jó
Itt el is érkeztünk ahhoz, hogy nem használok Spotify-t sem semmilyen ahhoz hasonló zenestreaming szolgáltatást. Voltam abban az utcában. Ültem azon a lovon. Volt 5 hónapig, de felületes a saját gyűjteményemhez képest. Nem a Spotify(stb) hibája, hogy van egy egész nagy (3-400 CD) albumrendszerem/katalógusom a gépen. A polcon rengeteg CD-m, aminek 80-90% át behúztam, ráadásul sok-sok olyan album, amelyek nincsenek ezekben a szolgáltatásokban, de én rendszeresen hallgatom őket. Régi játékok OST-i, PC-s, Amiga demo scene és diskmag zenék, nagyobb zenekarok Spotifynak nem számító, érdektelen ritkaságai és így tovább. Rengeteg másnak értéktelen zene :D... Évi 7-8 albumot veszek kb. átlagosan, amit folyamatosan hallgatok, de azt szeretem magamnak megvenni, az az enyém. Nyilván sok éve mindent digitálisan. Talán lejött ebből, hogy _tudatosan_ hallgatok zenét, egy albumot szeretek többször átrágni, "szóljon valami a háttérben, aztán jóvan" nekem nem pálya. Nem akarok hetente új abumokat felfedezni, mert nem hiszek benne, hogy lehetséges lenne megismerni ennyi mindent rövid idő alatt. Nagyon kevés igazán új vagy olyasmi van, ami tényleg tetszik. Ajánlgatta a Spotify is, nézegettem őket, de nem lesz Mike Oldfield, Depeche Mode, Crystal Method, Kraftwerk vagy pl Jarre "szerű" zenéből sok új. Többek közt. Szóval válogatós vagyok és nagyobbrészt albumokban képzelem a zenehallgatást, mert hiszek abban, hogy az albumoknak van eleje, vége és rendezési elve. Ezt megérteni és átélni is szeretem. A "discovery" dolgok érdekesek lehetnek, de ezt a mélység nélküli lebegést állandóan nem szeretem. 35 millió zene meg ilyenekkel kecsegtetnek ezek a szolgáltatások, de ez arra jó nálam, hogy mindenféle dolgokba belekapok és azt se tudom róla kideríteni, igazán tetszik e, már jön a másik. Nem kell ezeket a szolgáltatásokat így használni, de egyébként nagyon ez az üzenet, hogy itt nem kell ráunni semmire, kapod az új cukorkát. De ez így nem jó nekem. Főleg nem munka vagy vezetés közben akarok rádöbbenni, hogy éppen rossz zenét kevert ide az algoritmus- s akkor lapozzunk. Amikor amúgy sincs elég minőségi idő a kedvenc dolgaimra. Sokak imádják, meg van rá az okuk, teljesen elfogadom, én nem így vagyok összerakva. Tehát ezek a szolgáltatások csak félig szolgálják ki az ízlésémet.
Ugyanakkor a felhő szolgáltatások tetszenek, csak nem teljesen rám szabták. Mert én vásárolni IS szeretnék, olyat nem akarok tehát, hogy megvan az XY új album, de CSAK addig míg van felhő. A kettőt együtt meg nem szeretném fizetni. Ez a helyzet. Szóval van egy csomó album, online vásárolt, fizikailag vásárolt, grabbelt, akármi, borítókkal, playlistek a gépen. Mi legyen vele? Ja és podcastek, ha nem akarok iTuneson szerencsétlenkedni. Nézzük sorjában.
Az orrom előtt volt, de sosem foglalkoztam vele, ez pedig a Google Play Music. Ez a szolgáltatás látszatra ugyanaz mint a többi, annyival tud többet, hogy a gépemen és az archiv vinyóra backupolt tárolt teljes zenekönyvtáramat felsynceltem teljesen ingyen. Nyilván Google account kell hozzá. 50.000 dalig ingyenesen feltölthető a felhőbe a saját katalógusunk. Én ebben BŐVEN elfértem. Van a Googlenek egy Music Manager nevű kis programja, ami feltölti és syncelve tartja a könyvtárunkat amit megadtunk neki. Ha pedig ezzel megvagyunk vagy webről toljuk vagy a klienseket kell használni, Windows-zon ezt ajánlom (de van OSX és Linux verzió is), mobilon meg a cég saját cuccát. Ez a lejátszó ha nem is iTunes, azért nagyon jól néz ki, rendezett, ugyanúgy felajánl coveröket, számcímeket, stb. A feltöltött albumjaimat bármikor le is tölthetem, de ha van net, akkor streameli szépen. Szóval ez a része megoldva. De mi van a podcastekkel? Mert podcastet nem tud a Google Music ez a gyenge pontja.
Itt több lehetőség van. Mobilon PocketCastset használok már régóta, az jött be. Fizetős cucc, de nagyon oké. Ennek van fizetős webes változata, de ha nem akarunk ezzel vesződni vagy kétszer fizetni (...) akkor a Grover Podcast elérhető a Win10 Storeból. Megijedni, legyinteni nem érdemes, kiválóan működik.
Pár hete ezzel a setuppal hallgatom a zenét és a podcastet, egyelőre nagyon bevált. A két alkalmazás együtt nem eszik annyi erőforrást mint az iTunes önmagában, a vásárolt albumok és az általalam felsyncelt albumok együtt egy helyen megvannak. Megaztán kicsi ízlés dolog is, hogy nagyon szeretem a sötét felületű alkalmazásokat, és itt ezeknél is be lehet ezt kapcsolni. Tudom apróság, de mégis... iTunesban semmi ilyen nincs, azt a színes designt amit albumok hátteréhez kevert a rendszer és tökre előremutató volt és dinamikus, nos azt a featuret kikapálták. Az utolsó dolog ami igazán tetszett. Boldogan intek búcsút nekik.
Milyen következtetéseket lehet, kell levonni? Annak idején a Winamp után megváltás volt egy rendezett, szebb rendszerbe átülni, albumokkal, stb. Azt hiszem az iTunes tényleg lerakta a tökéletes alapokat és sokat köszönhetünk neki, sokan nem szerették, de én oda voltam érte. Továbbra is a gépemen lesz a grabelés és a "ki tudja" végett, de ez a korszak most lezárult, az iTunes és az Apple az elmúlt években pedig nem tudott lépést tartani azokkal a dolgokkal, ami nekem fontos lett volna. Tudom, tudom, rosszul látom, ha úgy van, hát úgy van, de most nem megyünk együtt tovább.
