@plyuriweek day 3 — beginnings/ends
seen from Malaysia
seen from Japan

seen from Australia

seen from United States

seen from Malaysia

seen from United States
seen from China
seen from Thailand

seen from Italy

seen from Malaysia
seen from China

seen from Malaysia
seen from Australia
seen from United States
seen from Malaysia
seen from France

seen from Thailand
seen from United States

seen from China
seen from Russia
@plyuriweek day 3 — beginnings/ends
Lost kids dancing
Baj van! Nem érzek semmit. Lehet hogy meghaltam? Igen! Remélem meghaltam.
Oh shit... Ez a geci még dobog.
Amikor hallod a héves öngyilkosságot, és nem arra gondolsz, hogy szegény pasas, hanem, hogy bárcsak én lettem volna.
Magabiztosnak szerettem volna tűnni előtted. Mint akit sosem bántottál meg. Aztán amikor a szemedbe néztem, éreztem, hogy könnyek folynak le az arcomon. Láttam, hogy milyen boldog vagy. Boldogabb vagy vele, mint velem voltál. Ez kegyetlenül fájt.
Oké, szóval Bohemian Rhapsody
Nem is igazán tudom szavakba önteni, hogy milyen volt. Csak elmesélek dolgokat egymás után. Tehát, sírtam. Mama is, papa is, anya is. Bár nem tudom, talán az egész moziterem. Mama utána megint elmesélte, hogy amikor anno Budapestre jött a Queen, akkor papával kimentek meghallgatni a koncertpróbát a stadionhoz, de be nem tudtak menni, mert nem volt már jegy. Kívülről figyelték a zenét. És papa pedig valahonnan még régen megszerezte kazettán az ott készült felvételt, tavasziszélestül-mindenestül, aztán rongyosra nézték. Most meg itt vagyunk 2018-ban, és az agyam képtelen felfogni ezt az egészet.
Jólvan, összehordtam megint a marhaságaimat, de csak annyit tudok mondani, hogy menjetek el megnézni.