#johvi

[formicaspb-blog]

Шарфы для эстонского клуба #johvi #johvinoova #шарф #шарфы #футбольныешарфы #шарфыэстонскихклубов

[formicaspb-blog]

Кепки с вышивкой для эстонского клуба #noova #johvi #johvinoova #jkjohvi #кепкисвыщивкой #бейсболкисвышивкой

[walzerkoenig]

Beim Club Nolabel entdeckt ihr neue Bands vor allen anderen

Der Club Nolabel ist eine Institution im Wiener B72. Bei der nächsten Ausgabe gibt es diesmal auch ein Walzerkönig DJ Set.

Im B72 treten beim Club Nolabel jedes Monat drei junge Acts auf, und wenn sie ein bisschen Glück und Buzz haben, dann machen sie das nicht nur vor Freund_innen und Familie, sondern auch vor illustrem Musikszene-Publikum. 

Die Liste der Club Nolabel-Alumni ist voll mit Namen, die mittlerweile Nummer-eins-Alben veröffentlichen, Festivalheadliner und Amadeus-Gewinner sind und auf internationale Touren gehen: Bilderbuch, Catastrophe & Cure, Leyya, Farewell Dear Ghost und Polkov sind nur ein paar der Bands, die in ihrer Anfangszeit bei einem Club Nolabel gespielt haben.

Bei der nächsten Ausgabe gibt es wieder spannende Bands zu entdecken:

Lorbeeren

Lorbeeren sind im Umfeld der zahlreichen Oberösterreicher-Indie-Bands um Bilderbuch zu verorten. Das hört man, sogar wenn man es nicht weiß. Kostprobe? “Komm schon, zieh den Pelz an und setz dich in mein Boot” hört sich an wie eine Mischung der zwei Bilderbuch-Songs 'Ein Boot für uns' und 'Moonboots'. Das ist unterhaltsam und wird in Zukunft sicher auch noch eine eigene Handschrift tragen. Mit u.a. Dominik Pandelidis und Gabriel Mayr (Houdini) besteht die Band jedenfalls aus Mitgliedern, die auch in anderen Projekten aktiv sind.

Jo Stöckholzer 

Ein junger Tiroler mit Gitarre, der seine pressende, hochdeutsche Stimme an Herbert Grönemeyer geschult, aber ganz sicher auch Casper gehört hat und im Video einen älteren Herren beim Suppeessen zeigt? Funktioniert überraschenderweise richtig gut.

Johvi

Wir verkneifen uns Bon Johvi Witze. Wir verkneifen uns Bon Johvi Witze. Wir verkneifen uns Bon Johvi Witze. Hip Hop mit politischer Message.

Der nächste Club Nolabel findet am Mittwoch, 21. Oktober im B72 Wien statt. Nach den Konzerten von Lorbeeren, Jo Stöckholzer und Johvi werden wir unsere heimischen Lieblingsnummern, R&B- und Indie-Hits spielen, zu späterer Stunde eure Trash-Wünsche entgegennehmen und moderat Air Horns einsetzen, bis die B72-Belegschaft uns wieder einmal böse Blicke zuwirft.

[esztnellet-blog]

Johvi

A mai napra nyertem egy utat Johviba az IBUSZ-tól. Tudulinnához képest észak-keletre van, egészen fenn a tengernél, közel az orosz határhoz.  Dugig van a város oroszokkal, elvétve hallani észt szót. Jártunk az orosz piacon, ami leszámítva az ámulatba ejtő mennyiségű, fajtájú és méretű gombákat és egy szimpatikus piros bogyót kínálatában egészen hű mása a Józsefvárosi piacnak Pesten. A különbséget továbbá a cirill betűs címkéjű kozmetikumok képviselik. Be is vásároltam két különböző krémet, ezekről látjátok a képet lejjebb. Aggodalomra semmi ok, nem vakon választottam, Ukrajnából elszármazott krémeimen latin nyelvű lista van az összetevőkről, ennek alapján pedig ígéretesnek tűntek.  Folytatódott ma is a kohuke ízeinek felfedezése. Pár napja olvastam, hogy létezik karamell bevonatú kivitele is, a karamellt pedig fene mód szeretem, ezért mind a kettő elérhető karamellás kohukét megkóstoltam. Egyik sem volt olyan ízélmény, hogy még egyszer ki akarjam próbálni. Elég unalmas, jellegtelen, édes termékek. A töltetlen közepűnek egész jó volt a burka, de az a túró jellegű anyag, amit körülvett borzasztóan esetlen ízű volt. Le sem tudom írni, mert nincs megfogható karaktere, nem édes, nem savanykás, nem darabos, ellenben nem is semleges. Jó hír, hogy nem fogok áhítozni rá.  Johviban megakadt a szemem egy ortodox templomon, amit szeretnék belülről is megnézni majd, egy alkalmas időpontban. Bár csupán egy délelőttöt töltöttem a városban, mégis izgalmas volt a mesés kelet hangulata, szocializmus betonjával. Az már feltűnt, hogy az észtek is hajlamosak kedvelni az én ízlésemnek túl díszes dolgokat, azonban az oroszok mindenen túltesznek túldíszítettségben, ami az életük leghétköznapibb szintjeit is átitatja. Egy ukrán kifőzdében ebédeltem Annával és az Édesanyjával, hetek óta az első olyan ételt ettem aminek íze is volt, a nevét ne kérdezzétek. Belépve erre helyre, a cirill betűs környezet, a nyelv, a zene, a cifraság együtt azzal a furcsa illúzióval itattak át, hogy kint nem is Észtország, hanem valami pici szláv város vesz bennünket körül. Végig ebben a tudatban ebédeltem, mókás játék volt ez gondolati utazás és roppant mód élveztem, hogy minden mennyire zavaros és örvénylő körülöttem. Ez az én mai mesés keletem, ami nem egy aszalt datolyás arab kelet, hanem egy sós uborkás szláv kelet.

[canesjurij]

Jõhvi kirik.