Késő esti gondolatok
Nem tudom hogyan is kezdjem, hogyan mondhatnám el mi minden kavarog most bennem...itt van ő...a megfejthetetlen, akin kiigazodni egy élet is kevés lenne, aki egyszer ezt máskor azt akarja. Akinek ha jót is teszel nem elég...vajon nem voltam elég? Nagyon sokat gondolkoztam ezen. Hol lehet az a határ a fejében, amikor azt mondja elég? Mikor jut el odáig, hogy rájöjjön mindvégig érte tettem mindent, hogy őt boldognak lássam. Nem, nem vagyok szerelmes, ne is érts féllre, csupán megsajnáltam, tudod? Amikor ránéztem legelőször egy erős embert ismertem meg jellemében, majd ahogy egyre jobban leromboltam a védőburokként felhúzott falait rájöttem egyáltalán nem az...csak egy megtört lélek...egy megtört és meggyötört lélek aki boldogságot érdemelne, aki fél szembenézni néha a valósággal, fél az érzéseitől, inkább elzárkózik, mert tudja, hogy mégjobban fájna ha szembenézne velük, csak hogy a boldogsághoz vezető út néha rögös és igen kiszámíthatatlan, néha fájdalmas, de lehet örömöt lelni benne...kérdés kivel lépsz a helyes útra, hogy megtaláld a boldogságot. Remélem megtalálja, ahogy te is.
Köszönöm, hogy elolvastad💕











