#kiotó

[dajkag]

Megérkeztem ma Kiotóba, elképesztően menő a szállásom, igazi tatamis szobában, futonon alszom, a házigazdám pedig egy elképesztően kedves, 93 eves japán bácsi, aki fiatalon 4 hónapig a II. világháborút is megjárta.

Az első sétámon egyébként a folyó egyik tök elhagyott pontján az alábbi dvd-t találtam a gazban, teljesen hibátlan állapotban. Szerintetek mennyire lehet elátkozva???:’)

[dajkag26]

Kyoto, march 2023

[dajkag]

Egyébként mivel az utolsó Kiotóban töltött napomon szakad az eső, így valószínűleg egészen estig csak posztolgatni fogok. Megmutatom például, hogy milyen fasza helyeken jártam tegnapelőtt. Kezdjük egy kis hanamival.

A napot a cseresznyevirágok megcsodálása után az Awata szentélyben kezdtem, ami igazán hangulatos, a belvárosi szentélyekhez képest jóval természetközelibb környezetben helyezkedik el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik, a legszebb látvány pedig egyértelműen a Heian szentély város fölé magasodó óriási toriija. A régi időkben ez a szentély (mármint az Awata) jelezte a Kiotót Tokióval (Edóval) összekötő út kezdetét és az utazók itt imádkoztak a biztonságos utazásért.

Ezután a Jinja után elindultam megnézni a Ginkakuji templomot, ami sokkal inkább esztétikai szempontból érdekelt. Útközben több helyen újra megcsodáltam a cseresznyevirágokat, többek közt a Filozófusok útjának nevezett sétányon is, ami most is gyönyörű, de belegondolni sem merek, mennyire gyönyörű lehetett mondjuk az 1800-as években.

Visszafelé szintén a Filozófusok útján sétálva több szentélyt is találtam, ezek közül az első az Otoyo Jinja, ami három Kami, Sukunahikona no Mikoto, Sugawara no Michizane és Ojin császár otthona (és természetesen található itt egy gyönyörű Inari al-szentély is). Ez messze az egyik kedvencem lett, három okból is. Az egyik, hogy gyönyörű természetközeli környezetben található. A másik, hogy nagyon tetszettek a fő szentélyt őrző, különleges egérszobrok, amelyek eredete egy, a Kojikiben olvasható mítoszra vezethető vissza, ezen a blogon részletesen is olvashattok róla, szerintem nagyon érdekes történet. Harmadrészt pedig a világ egyik legkedvesebb papnőjével találkoztam itt, aki még angolul is szép napot kívánt elköszönéskor. Teljesen elolvadtam.

De nagyon szimpatikus volt a Kumano Nyakuoji Jinja is, ami a forgalmas turistaútvonal ellenére is csendes, nyugodt hely, szintén nagyon kedves papnővel. A Kiotóban található három Kumano szentély egyike. A Kumano szentélyek a három Kumano-hegy, Hongu, Shingu és Nachi Kamijainak adnak otthont. Több mint 3000 ilyen szentély található Japán-szerte.

Az Okazaki Jinja szintén egy nagyon kellemes élmény volt. Ez a szentély a korai Heian-korban épült azzal a céllal, hogy biztosítsa a császár és az akkori főváros védelmét. Nem véletlen, hogy Usagi Jinja-nak is nevezik, mert rengeteg aranyos nyúlfigura található a területén, akik a termékenységet és az egészséges gyermekáldást jelképezik, de az itt lakó Kamik, Susanoo-no-Mikoto és Kushinadahime-no-Mikoto hírnökei is egyben (mint ahogyan Inari Okami esetében a rókák).

Végül pedig hazafelé meglátogattam az utamba eső második Kumano szentélyt is, ahol több Kami mellett Izanagit és Izanamit, a Japán szigeteit megalkotó Kamikat is tisztelik. Itt csengetés után jött ki a papnő az irodába, de nagyon kedvesen és készségesen fogadott.

Nagyon szívesen beillesztenék még egy csomó szép képet, de a Tumbli egy posztba összesen 30-at enged...

Mindenesetre a Kiotóban töltött egy hétből ez volt az egyik legjobb és legeredményesebb nap. Nagyon hiányozni fog ez a város, és egészen biztos, hogy visszajövök még, mert rengeteg dolgot nem láttam, többek közt az Aranytemplomot, az Arashiyama bambuszerdőt és a majomparkot sem, köszönhetően az esőnek. Viszont annak továbbra is nagyon-nagyon örülök, hogy volt alkalmam geikot és maikokat is látni, nem is egyet! <333

Holnap egyébként még lesz 12 óra amit el kell ütnöm, mert Tokióba éjszakai busszal utazom, szóval remélem, egy kicsit jobb idő lesz és mondjuk le tudom rakni a poggyászomat valami megőrzőben. Mindenesetre picit előre, de az egyik legjobb kiotói zenekar EP-jével búcsúzom a várostól, amibe szerintem egy kicsit szerelmes lettem.

Ja, és a kedves turistákat ismét szeretném megkérni arra, hogy ne kezeljék úgy ennek a gyönyörű városnak a csodálatos szentélyeit, mintha Disney Landben lennének. Egy Google keresés és nagyjából két kattintás rákeresni arra, hogy mit illik és mit nem egy ilyen helyen. Ez nem azt jelenti, hogy csak úgy nézelődni és megcsodálni a helyet ne mehetnél be, de szerintem jobb esetben egy templomban sem eszik például az oltár előtt az ember. Ha pedig le tudtál foglalni egy utat Japánba, akkor gondolom, ezt sem nagy erőfeszítés megtenni. Köszönöm!🙏🏻⛩️

[dajkag]

A Fushimi Inari Taisha egy elképesztő spirituális élmény, azonban mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy korán reggel vagy pedig este látogassa meg, napközben ugyanis hemzseg a turistáktól, akiknek a többsége sajnos azt hiszi, hogy nem egy szentélyben, hanem Disney Landben van. Az Instagram influencereket és a vloggereket például kapásból kitiltanám. Szürkületkor felsétálni a hegyre, napnyugta után pedig lesétálni onnan viszont semmihez sem fogható. A lefelé vezető úton már több ponton is teljesen egyedül voltam, és leírhatatlan élmény volt több kis szentélynél is megállni imádkozni.

A Yasaka szentély szintén csodálatos, ám ide is reggel érdemes érkezni, amikor relatíve kevés a turista. Itt vásároltam egy új goshuinchot, ami remélem, szintén be fog telni az elkövetkező közel 3 hétben.

[dajkag]

A mai nap alapvetően katasztrófa. Szakad az eső és valamiért csütörtökön az összes rohadt múzeum is zárva amit meg akartam nézni. Szóval a program gyakorlatilag annyi volt, hogy szarrá áztam. Szerencsére azonban belefutottam néhány nagyon szép szentélybe.

A Heian Jinja alig pár percre van a szállásomtól és hát teljesen ledöbbentem azon, mennyire monumentális és gyönyörű építmény. Kiotó 1100. évfordulójára épült 1895-ben, és az első, illetve az utolsó kiotói császárnak állít emléket. A főépületek a Heian-kori császári palota épületeinek kisebb méretű replikái.

A Shirakumo Jinja a kiotói palota (szintén zárva volt ma…) szentélye. Nagyon hangulatos, különösen esőben. Az irodában nem volt senki, a kis házba pedig nem akartam becsengetni mert valaki fuvolán játszott bent, szóval egy ideig csak meghúzódtam az eső elől és hallgattam. Amikor végül vettem a bátorságot, egy nagyon kedves papnő fogadott és igazán szép goshuint kaptam tőle.

A Goou Jinja egy rendkívül fotogén szentély, baromi sok vaddisznóval. Rengeteggel. Az itt lakó Kami Wake no Kiyomaro, a szentély pedig azok körében népszerű, akik alsótesti sérülésekből való felépülésért valamint könnyű születésért imádkoznak. Itt használtam életemben először szelfibotot, amit már most rühellek.(Ja, a szelfi már a kijáratnál készült, egyébként le szoktam venni a sapkát.)

Végül pedig a Sugawarian Tenmangu Jinja, ahol Michizane Sugawara Kamija lakik. A szentélyben található egy szent kő, amelynek egy bizonyos módon történő megérintése a legendák szerint képes az olyan betegségek gyógyítására, mint a daganatok és a súlyos bőrbetegségek. A szakadó eső miatt itt már nem nagyon fotóztam, ellenben az egyik eddigi legjobb élményem volt, itt ugyanis egy nagyon kedves fiatal pap fogadott, akitől a goshuin mellé még egy kis origami madarat is kaptam.

Zárásképp két reggeli kép még azelőttről, hogy elkezdett volna zuhogni az eső.

[dajkag]

Jaj, ez pedig még mindig a legmenőbb dolog a világon!

(Feltéve, hogy nem futsz bele egy Kasa Obake-be)

[dajkag]

Ma a legjobbkor érkeztem a kiotói palotába, mert még egy Gagaku előadásba is belefutottam.

[dajkag26]

Kyoto, march 2023