Írjuk át Szomorú, szótlan csupasz fák, Az igazak álmát alusszák. Fekete méreg a szelekben, S mi nézzük csendben... Sok ezer éhes, üres száj, Valaha szép volt, kopár táj. Meztelen könnyek a szemekben, S mi nézzük csendben... Az idő száll És rajtad áll, Hogy merre tart ez a szép világ. Ha bánt a fény, A valóság A sötét, zord jövőt gyere és írjuk át! Elhordott láncon a barátság. Semmibe szét szórva halk imák. Rémisztő múlt vár a jelenben. S mi nézzük csendben... Elronthatsz mindent így, Ami fontos volt rég. Úgy érzed, mondhatsz bármit Nincs rajtad fék. Nem számít semmi, Biztos nem lát az ég. Nyisd fel a szemed, Most már legyen elég!
Bozont, 2015 december, dalszöveg KonSoma












