Hogy egy Bridget Jones-utalással éljek: Renée Zellweger arca se nem beteg, se nem hiányzik – inkább a társadalom beteg, nem az arc. Számomra megdöbbentő volt a „világ” reakciója. Hasonlóképpen ahhoz, amikor az idei Oscar-díj átadáson megjelent a nyolcvan felett járó filmlegenda, Kim Novak, a sajtó pedig másnap semmi mással nem volt elfoglalva, csak az idős színésznő arcának drámai átváltozásával. Ugyanakkor, ha az alig harminchárom éves Britney Spears kicsit elengedi magát, és bébihájjal a pocakján mutatkozik, máris megjelennek a cikkek: „már korántsem olyan, mint fiatalon!” http://divany.hu/eletmod/2014/10/30/szalljunk_mar_le_renee_zellwegelrol/ Egyszerűen belezavarodtunk a képekbe: a hetvenéves, nejlon otthonkában töltöttkáposztát főző nagyi, és az ugyanennyi idős, harisnyakötős Cher olyan távol állnak egymástól, hogy mindenáron úgy érezzük: az egyik biztosan a „jó” példa, a másik pedig „rossz”. Ám a szomorú igazság az, hogy a sokat emlegetett „méltósággal öregedés” nem több, mint egy népszerű frázis – olyan, mint „belőni az arany középutat”, vagy „rátalálni a leki békére”. Ezek ugyanis mind állandóan zajló folyamatok, nem pedig végállomások. Mindannyian öregszünk, és az életünk különféle szakaszaiban különféleképpen reagálunk a változásainkra. A teljes cikket a Dívány.hu odalon olvashatod el. #ReneeZellweger #BridgetJones #KrostofSteiner #SteinerKristof #korizmus #plasztika