#lemezek

[kovacsmuszaki]

Lemezek sokféle változatban:

- acél, kopásálló acél (pl. Hardox), alumínium, műanyag vagy rozsdamentes acél,

- sima, mintás vagy perforált,

- anyagvastagság 0,5 mm-től 30 mm-ig.

[algebraicvarietyshow]

and each new day i get another year older

a spotify wrapped-del való konzultációm alapján 18 lemezt tudok felsorolni 2024-ből, ami valahogy megmaradt nekem így az évből, értelemszerűen ezek kerülnek fel az idei listára. idén tavallyal vagy tavalyelőttel ellentétben nem vállalkoztam arra, hogy sorrendet állítsak, marad helyette két kategória, mindkettőt szigorúan ábécérendben: az első 10, amit tényleg sokat hallgattam (legalább az év bizonyos szakaszában), és a másik 8, amit hallgathattam volna többet is, de kicsit elsikkadt vagy későn vettem észre vagy nem tudom, kimaradt a rotációból. (a hagyományoknak megfelelően egy-egy szám kiemelve mindenhonnan, nem feltétlenül a legnagyobb sláger, de olykor lehet az is.)

szóval előbb a 2. kategória (11-18.):

the cure - songs of a lost world ducks ltd. - harm's way future islands - people who aren't there anymore hocuspony - abrakadabra the last dinner party - prelude to ecstasy newdad - madra sleater-kinney - little rope waxahatchee - tigers blood

és akkor a top10:

adrianne lenker - bright future cassandra jenkins - my light, my destroyer diiv - frog in boiling water felső tízezer - kicsi forradalom fontaines d.c. - romance francis of delirium - lighthouse galaxisok - ellenszélben mgmt - loss of life mj lenderman - manning fireworks soccer mommy - evergreen

ez most ennyi. még említeni lehetne a tavalyiból kimaradt, de idén általam sokat hallgatott bar italiát, a kicsit elfelejtett új vampire weekendet, a spotify-algoritmus által sokszor (jogosan) bedobott, de lemezként nálam kevésbé megjelenő king hannah egy-egy számát, a torres/julien baker koprodukciót, de abból csak jövőre lesz lemez. meg még sok mindenről biztos lemaradtam, nyilván nem is beszélve azokról a műfajokról, amik innen teljesen hiányoznak. jön még az év vége előtt/környékén egy koncertes lista is. (de előbb megvárom a mai népi papát!)

[korábban: 2023, 2022, 2021, 2020, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013: pt. 1, pt. 2, 2012, 2011]

[algebraicvarietyshow]

és nem jut eszembe, csak holnap, amit mondani kellett volna

gondolkoztam, hogy haladni kéne a korral és egy 2023-as lemezlistát már egy mesterséges intelligencia is meg tudna írni (nyilván ha beletáplálnánk a megfelelő információt). és valóban, ennél az összeállításnál én is egyre inkább támaszkodom számszerűsíthető adatokra, pl. az év végi spotify-statisztikákra, de azért ez még mindig egy kézművesen összerakott lista a hozzáadott humán faktorral, például a spotify szerint 2023-ban általam legtöbbet hallgatott boygenius a 2. helyre fért fel (mert nyilván az is számít például, hogy mi mikor jött ki, meg a beazonosíthatatlan egyedi érzések, ami így karácsony napján eszembe jut az egyes albumokról).

első ránézésre az idei lista (is) remekül befér a "sad indie" kategória műfaji áttekintésének, sajnos az első helyen végző posztumusz (több mint tíz évvel mark linkous halála után kijött) sparklehorse-album pedig ezt bizonyos értelemben megkoronázza, többek közt az egyik legtorokszorítóbb pillanattal, de azért még erre a lemezre se mondanám, hogy kizárólag szomorkodásról szólna, pl. milyen jó energikus ez a robyn hitchcock-feldolgozás. (aki adakozó kedvében volt sallai laci felhívására, olvashatott többet is a lemezről.) a listakészítés történetében az is egyedülálló, hogy egy alkotó két lemezét egy helyre soroltam be végül: a national számomra igazán fontos előadó az elmúlt tizenegynéhány évből, és mind a két idei lemezen találtam nekem sokat jelentő számokat, de közben kicsit úgy is vagyok vele, hogy a kettő helyett lehetett volna egy igazán ütős idei lemez, talán kicsit kevesebb kollaborációval (bocsánat, de a taylor swift-es szám pl. nekem semmit nem mondott, és ez most nem taylorról egy kijelentés, hanem erről a konkrét alkotásról).

szóval jöjjön 17 (18 igazából) jó lemez 2023-ból (a cappuccino projekt az 2022-ből igazából, de mivel december közepén jött ki, idén volt bemutatva és amúgy is idén hallgattam többet, a recordert követve én is az idei listára teszem), mindenhonnan ajánlva egy számot:

13-17. belle and sebastian: late developers 13-17. the clientele: i am not there anymore 13-17. kurt vile: back to moon beach ep 13-17. nation of language: strange disciple 13-17. sufjan stevens: javelin

12. káltes ekwa: átváltozások 11. beach fossils: bunny 10. soccer mommy: karaoke night ep 9. cappuccino projekt: az utak kifürkészhetetlenül rögösek 8. caroline polachek: desire, i want to turn into you 7. the national: first two pages of frankenstein / laugh track 6. yo la tengo: this stupid world 5. wilco: cousin 4. galaxisok: minket ne szeress! 3. slowdive: everything is alive 2. boygenius: the record 1. sparklehorse: bird machine

és! még! voltak! jó koncertek is idén! (mindenféle feljegyzéseim szerint többre jutottam el, mint 2017 óta bármikor.) szóval jön a folytatás.

[korábban: 2022, 2021, 2020, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013 pt. 1, pt. 2, 2012, 2011]

[algebraicvarietyshow]

ami elkerülhetetlen, azzal nincsen mit csinálnom

jelen mikroblog olvasóit nem érheti váratlanul az év végi listák érkezése, hosszabb magyarázkodás nélkül (update: azért van kis magyarázkodás) következzen itt 2022 17 legtöbbet hallgatott (legjobb? ilyet nem mernék azért mondani) lemeze - csupa tudományos módszerrel megállapítva, pl. spotify lejátszási statisztikák, év végi összefoglalók plusz hozzáadott szubjektív pontszámok. ez évről évre változik, de most ismét van sorrend, mert legalábbis az első néhány helyezettről elég határozott véleményem volt. nagy tanulság nem volt, hacsak az nem, hogy volt pár klasszikus gitárzenekar majdnem megdicsőült visszatérése, amit aztán persze részben beárnyékolt win butler ügye és az arcade fire kevéssé elegáns reakciója, ami egy jókora csillagot illeszt az ő szerepeltetésük mellé is, de hát ha egyszer a legtöbbet hallgatott zenék a kérdésesek, akkor nem lehet kihagyni őket (bármiféle cancel culture-os vita újrakezdése nélkül, nyár vége óta egyébként csak úgy külön berakni a lemezüket nem volt már kedvem). szokás szerint számokat meg playlistet nem fogok posztolni, szóval minden előadótól lesz egy szám:

13-17. preoccupations: arrangements 13-17. sea power: everything was forever 13-17. spoon: lucifer on the sofa 13-17. tomberlin: i don't know who needs to hear this... 13-17. wilco: cruel country 12. interpol: the other side of make-believe 11. arcade fire: we 10. big thief: dragon new warm mountain i believe in you 9. spiritualized: everything was beautiful 8. mayberian sanskülotts: god tiger need chemical works 7. belle and sebastian: a bit of previous 6. beach house: once twice melody 5. yeah yeah yeahs: cool it down 4. felső tízezer: elkerülhetetlen 3. wet leg: wet leg 2. fontaines d.c.: skinty fia 1. alvvays: blue rev

hát ennyi, az első helyezett a korábbi posztok alapján nem lehetett nagy titok, megjegyzem az alvvays ezzel egy helyet javított a már kiváló 2017-es eredményéhez képest is.

[korábban: 2021, 2020, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013 pt. 1, pt. 2, 2012, 2011]

még a koncertekkel jelentkezem!

[algebraicvarietyshow]

write a list of things to look forward to // várom hogy újra augusztus legyen

tavaly azt írtam, hogy a nagy bezárkózás ellenére (miatt?) új zenéket nem is annyira hallgattam, így egy 8+8-as listát is viszonylag nehéz volt összerakni, legalábbis a külföldi részéből (magyar lemezek terén elég jó volt a termés). nem tudom, hogy a hangulatomnak, a spotify-nak vagy egyszerűen a kínálatnak köszönhetően idén ez teljesen máshogy nézett ki, szóval itt a második karanténév lemezlistája 15+6 jó lemezzel, szokásosan külön felállított sorrend nélkül, mindenhonnan egy számmal. idén ezeket hallgattam leginkább, és ezt ezúttal már tudományos módszerre (értsd: a spotify top100 legtöbbet játszott száma) is tudtam alapozni (habár nyilván kellett némi adjustment, mert egyrészt ami november-decemberben jön ki, arra kisebb az esély, hogy felkerüljön egy ilyen listára, illetve van, amit nem elsősorban a spotify-on hallgatok). nem új a tendencia, de azért megemlítem a női előadók/női frontemberek dominanciáját a listán, ha lenne amúgy sorrend, akkor julien baker / cassandra jenkins / lucy dacus / courtney barnett uralnák valamilyen módon az első négy pozíciót - megint egy szakma, ahol elveszik a fehér férfiak munkáját!! 

anna fox rochinski: cherry beach house: once twice melody / disc 1 (itt a teljes megjelenés 2022-es) cassandra jenkins: an overview of phenomenal nature courtney barnett: things take time, take time faye webster: i know i’m funny haha julien baker: little oblivions lucy dacus: home video manic street preachers: the ultra vivid lament parquet courts: sympathy for life snail mail: valentine torres: thirstier the war on drugs: i don’t live here anymore the weather station: ignorance wolf alice: blue weekend i’ll be your mirror: a tribute to the velvet underground & nico (cover album)

--

barkóczi noémi: dolgom volt captain average: heaven capitulates cz. k. sebő: how could i show you the beauty of a life in vain ez basic: resonance human ramen: yes no yes mayberian sanskülotts: rekult ii.

szóval - legalábbis ebben - jó kis év volt! jövőre remélhetőleg koncertből is lesz már több.

[előtte: 2020, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013 pt. 1, pt. 2, 2012, 2011]

[algebraicvarietyshow]

sing in a world that’s falling apart - ébressz fel ha véget ért ez az év

idén minden más, mint máskor, de azért év végi lemezlistát még lehet írni. viszont sajnos a karanténidőszakban úgy néz ki, hogy a világ sokféleképpen beszűkült, és bár ez például jó alkalom lett volna, hogy nyolc új nyelven megtanuljon az ember, tucatnyi publikációt összehozzon, miközben megismerkedik új előadókkal és teljes műfajokkal visszamenőlegesen felfedez a hetvenes évekig, valójában a tökjó spotify-os válogatások (köszi, beat on the brat!) mellett főleg olyanokat hallgattam, amit korábban is. szóval maradt ez a 8+8-as lista, nagy fantázia nélkül, lényegében olyan előadókkal és esetleg az új projektjeikkel, akiket addig is hallgattam (jobban megnézve a listán szereplők közül egy-két kivétellel mindenkit láttam már élőben valamilyen felállásban). viszont a nyolc magyar lemez az jó sok! - szóval legalább az jó volt, hogy volt, akiknek kreatívabban telt a karantén (vagy a két karantén közti idő, vagy az azt megelőző, stb). továbbra sincs sorrend, viszont mindenhonnan van egy-egy szám ajánlva:

adrianne lenker: songs / / instrumentals black lips: sing in a world that’s falling apart future islands: as long as you are matt berninger: serpentine prison molchat doma: monument (ennek a felfedezését @pauszkopkodo -nek köszönöm!) muzz: muzz real estate: the main thing the strokes: the new abnormal

---

felső tízezer: a bonyolult világ galaxisok: cím nélküli ötödik lemez galaxisok: történetek mások életéből gustave tiger: i gustave tiger: ii mayberian sanskülotts: rekult i. middlemist red: the other side of nowhere platon karatev: atoms

hát ennyi. amúgy hozzá kell tennem, hogy a részben címadó black lips-lemezt sokáig nem is hallgattam, csak így megtetszett, hogy milyen előrelátó volt a világ széthullásáról szóló címmel kiadni egy lemezt konkrétan azon a januári héten, amikor vuhant karantén alá vonták, és amikor még csak találgatni lehetett, hogy ez mit fog nekünk jelenteni. hát ezt. de amúgy jó a lemez is, és a georgia című szám így politikai értelmet is nyert az év végére.

[korábban: 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013 pt. 1, pt. 2, 2012, 2011]

[quinqueecclesiensis]

Megírtam, lezártnak tekintem.

Top 10:

August Burns Red – Guradians

Heaven Shall Burn – Of Thruth and Sacrifice

Paradise Lost – Obsidian

The Ocean – Phanerozoic II: Mesozoic || Cenozoic

Dark Tranquillity – Moment

Killer Be Killed – Reluctant Hero

Deftones - Ohms

Vader – Solitude In Madness

Lamb Of God – Lamb Of God

Haken – Virus

 Top 10-en kívüli top 10:

Benighted – Obscene Repressed

Sepultura – Quadra

Katatonia – City Burials

Enslaved – Uthard

Armored Saint – Punching The Sky

Hatebreed – Weight of the False Self

Body Count – Carnivore

The Black Dahlia Murder – Verminous

Napalm Death – Throes of Joy in the Jaws of Defeatism

Thy Catafalque – Naiv

Az év koncertje sajnos kifejezetten egyszerű, a januári Persistence Brnóban.

[algebraicvarietyshow]

hello neverending détournement

2019 nem kifejezetten az új lemezekről szólt nekem, de azért egy 10+5-ös listát idén is össze tudok gyűjteni azokból, amiket többször hallgattam vagy ami akár első hallásra is elég nagy hatással volt. azt még hozzátenném, hogy valamikor tavaly (tavalyelőtt?) a new york times írt egy cikket arról, hogy az igazi rockandrollt már a csajok csinálják, és felsorolt egy csomó aktuális csaklány- vagy legalábbis female-fronted együttest, akik menők, erre érkezett egy csomó háborgó komment, mert persze nekik nehogy már megmondják mi az igazi rockandroll. de ezen a listán is úgy néz ki, többségben vannak a női előadók/frontemberek (de még pl. a national-lemezen is előtérbe került a női énekhang), ami jelezheti a tendenciát.

nincs sorrend, ábécé van, és továbbra sem jelez mást, mint hogy mi az, ami épp eljutott hozzám - nyilván kimaradt pár, amire csak nem került sor, de lehet, hogy még bekerül ide egyszer.

big thief: u.f.o.f big thief: two hands cate le bon: reward deerhunter: why hasn’t everything already disappeared? lower dens: the competition sharon van etten: remind me tomorrow sleater-kinney: the center won’t hold the hold steady: thrashing thru the passion the national: i am easy to find vagabon: vagabon

volt még: cherry glazerr, vampire weekend, tindersticks meg biztos mások, amik nem jutnak eszembe.

---

holnaplányok: exeim a csicskáim (ep) mayberian sanskülotts: neverending sorry pál utcai fiúk: igazán ez minden piresian beach: what ever happened de jó elhagyni magamat (kaláka tribute)

[volt már: 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013 pt. 1, pt. 2, 2012, 2011]

ennyit egyelőre bejglievéshez, a koncertek pedig kicsit később jönnek, mert abban viszont kifejezetten szuper év volt.