A felsőoktatás halott! És mi öltük meg őt!
Vagy legalábbis mostanában egyre gyakrabban jutnak eszembe hasonló címötletek. Mert amikor minden nappal egyre csökken a hallgatókba és a sajtóba vetett hitem, akkor azért igencsak szomorkás lesz a hangulatom.
Van most egy rendszer itt, Magyarországon. Nem tetszik. De én nem a rendszert tapasztalom meg alapvetően, hanem a társadalomra gyakorolt hatását, és az kifejezetten idegesít. Szétestünk, darabokra.
Én persze nem vagyok BTK-s, még csak HÖK-ös se, de mostanában kezdek rájönni, hogy a felsőoktatás nem csak azért halott, mert eltemettük, hanem mert nem látjuk a benne rejlő lehetőséget. Legalább is a rengeteg intelligens egyetemista közül, akikhez az évek során közöm volt, csekély létszámú az a csoport, akikről őszintén azt tudom mondani, hogy tanulni jöttek.
Én mindig is az eminensebb tanulók közé tartoztam, persze ez nem jelenti azt, hogy kitűnő átlagom volt végig, vagy hogy soha ne tértem volna le az útról, de volt akkora mázlim, hogy rendkívüli pedagógusok neveltek, és ezt ki is használtam. Az egyetemet úgy vártam, mint Rory Gilmore a Harvardot. Rory Yale-t kapott Harvard helyett, én meg Oxfordot akartam és Roxfortot kaptam. Az élet pezseg, mint a habzóbor, csak a lényeg hiányzik. A tanulás. A művelődés. Az oktatás. Hiába szövődhetnek életre szóló barátságok, vagy meghatározó szerelmek, az egyetem elsődleges célja nem a szocializációhoz szükséges környezet megteremtése, hanem a hallgatóknak való ismeretterjesztés.
Ma bementem egy előadásra, mert új félév, új erkölcsök, idén most már tényleg be fogok járni, és úgy jöttem ki onnan, hogy basszameg! A HaHa termet foglal, mindenki azzal van elfoglalva, szegény professzor óráján meg alig voltunk 40-en, pedig egész egyszerűen zseniális volt. Többek között én is nyomom a hisztit, hogy rosszak a tanárok, így nem lehet tanulni, de itt van egy, aki fantasztikus, aki a tudományokról beszél, egyperennezik, és mindemellett Ady-t, Karinthy-t, Kosztolányit stb. idéz fejből, de ki is vetíti, ezzel példázva a fordítási nehézségeket. Az első olyan tanár az egyetemen, akinek a hallgatók az xpont és a deriválás hallatán nem ijedt fejet, hanem kíváncsi szemeket mutattak. És ideges vagyok, hogy miért nem hallottam még róla, és miért nincs full teltház az előadásain.
Mindenesetre odi et amo-s hangulatom közepette több helyről is rezgett a telefonom, valami hvg-s cikket osztott meg a fél világ. És elolvastam, hogy listázik a BTK HÖK, aztán rákattintottam az atv.hu-s cikkekre, ahol szintén elolvastam, meg azt is, hogy Jobbik, meg azt is, hogy Garbai Ádám, meg azt is, hogy HaHa ellenes, és az ötödik cikk olvasása után szerettem volna falhoz vágni az egyébként igen okos telefonomat.
A következőket szeretném mondani az atv-nek:
Köszönöm, Garbai Ádám, hogy hivatalosan is felvetted a Hallgatói Hálózattal a harcot. Köszönöm, hogy ki merted mondani azt, amit sokan nem. A HaHa ugyanis viccnél több nem lehet. Én aztán igazán nem értek egyet az új ftv-vel, és a színvonalasan megszervezett demonstrációra teljes elkötelezettséggel és egyetértéssel tudtam vonulni többezred magammal. A teremfoglalás viszont felháborít. A HaHa semmi értelmeset nem mondott az elmúlt hónapokban, semmit nem tett, azon kívül, hogy üres szavakkal és rosszul felépített érvekkel próbálta kifejezni egyet nem értését. Kedves HaHa! Jelezném, hogy az utcára vonulás és az értelmetlen tüntetéseken kívül lehet néha mással is próbálkozni. Az, hogy legyen biztos munkahely, és akkor majd jól itt maradunk, nem érv. Márpedig a híradó riporterének sikerült ezt nyilatkozni. De olyasmik például, hogy a négy szabadság elvébe ütközik a röghöz kötés, nem jutnak eszükbe, mert arról sincs fogalmuk, hogy mi a négy szabadság elve. Engem ilyenek ne képviseljenek, és ne beszéljenek a nevemben se.
A Jobbik probléma: ha valaki, akkor én aztán igazán távol állok a Jobbik ideológiájától, de azt állítani, hogy a BTK HÖK és KolHÖK Jobbik bérenc, mert több elnökből is párttag lett, nevetséges. Ennyi erővel az ÁJK egésze Fidesz bérenc, és a liberális szemléletű kollégiumok diákbizottságai pedig a baloldal újoncai. Teljesen természetesnek tartom, hogy valaki az egyetemi évei alatt találja meg a nézeteinek megfelelő pártot, probléma ezzel kérem szépen ne legyen.
A listázás persze felháborít engem is, de egyelőre nem láttam bizonyítékot arra, hogy abban a bizonyos excel fájlban több információ lenne a jelentkezők által megadott adatoknál. Egy screenshotot ma már egy ötödikes is tudna hamisítani. És eljutottam a végszóhoz, ami engem a leginkább elkeserít, és amiért kiábrándultam mindenből.
Egész egyszerűen rájöttem arra, hogy egyáltalán nem tudok hinni a sajtónak. Annyi szart és szemetet nyomtak már le a gyomromon (pedig nem vagyok 80 éves), hogy a hazai sajtóban, kezdem azt hinni, hogy a személyes blogok tartalmazzák a legtöbb igazságot. Elkeserít, hogy szépen lassan minden, ami média, akár hazugság is lehet. Volt egy indexünk, amiből mára egy mindent elferdítő és szókiforgató hányadék lett. A hvg.hu-t én kifejezetten szeretem, mégis az volt a második gondolatom, hogy itt valami nem stimmel. Kérdem én, mit olvassak, mit nézzek, kit keressek ahhoz, hogy végre valaki igazat mondjon? És hogy ez kinek a hibája, arról sokat lehetne beszélni, nyilván minden baloldali rávágná, hogy a FIDESZ kormányzaté, és alapvetően egyet is értek ezzel, de mi vagyunk fiatalok, és mi objektívebben látjuk a szocializmust, mint a szüleink. A mi feladatunk lenne forradalmat csinálni, és azt mondani, hogy ebből elég. Mert akkor, amikor fogalmad sincs, a résztvevői politikai magatartásoddal ellentétben arról, hogy mi folyik itt, akkor nagyon nagy a probléma. A FIDESZ intézkedései miatt felháborodhatunk, de az alapvető probléma nem az, hogy minden fizetés heteket vagy hónapokat csúszik, hanem az, hogy teret engedünk a kulturális elnyomásnak.
Megölni és halni hagyni, a két dolog egy és ugyanaz.