LR Forum, Eindhoven
Március elején Gyulával lehetőségünk volt meglátogatni 2017 legaktívabb LG-jét, elutaztunk az LR Fórumra, Eindhovenbe.
Már az utazás előtt sejtettem, hogy egy komoly szakmai eseményről lesz szó, ugyanis amint beregisztráltak kaptam 3 házi feladatot. El kellett készíteni a Budapesti LG bemutatkozó diasorát megadott szempontok alapján, csinálnom kellett egy SWOT analízist és le kellett írnom az LG jelenlegi működését elég részletesen. Ezekben szerencsére a Board nagy segítségemre volt, de az látszott, hogy erre az eseményre bizony nagyon felkészülten kell érkezni. Az esemény előtt jó sok tippet kaptam Beától, Danitól, Ádámtól, hogy mit érdemes vinnem, mire készüljek, hiszen ők már jártak itt korábban. Ádám mesélte, hogy sok lesz a bicikli, ne nagyon vigyek készpénzt, Dani pedig azt, hogy jó hideg lesz este. Hát gondoltam magamban, rendben van, mindent tudok.. (később kiderült, hogy ezek az infók messze többet jelentettek, mint ahogy azt én korábban képzeltem :D)
Elérkezett az indulás napja, hajnali 3-kor frissen és üdén Gyulával elindultunk a reptérre, hogy a reggel 6 órakor induló gépet elérjük. Leszámítva, hogy hulla fáradtak voltunk mind a ketten nagyon izgatottan vártuk, mi is fog majd fogadni minket!
Mivel jó korai géppel mentünk, így a délután 4-es találkozó előtt volt egy kis időnk. Megittunk a reptéren egy jó meleg teát, közben leadtam az ESTIEM360 pályázatunkat és megbeszéltük merre is fogunk majd menni a városban. Ezután volt az első furcsa élményem a készpénzzel, ugyanis a buszra csak és kizárólag kártyával lehetett jegyet venni. De szerencsére fel voltam készülve és megvettük a kis jegyünket. Érdekes volt megfigyelni a városba vezető úton, hogy ahogy közeledtünk a centrum felé egyre több lett a bicikli és egyre fogytak az autók. Amikor beértünk a buszvégállomásra/pályaudvarra megláttuk azt, amiről olyan sokan beszéltek: a rengeteg biciklit! Fel voltam rá készülve, hogy ez népszerű járgány arrafelé, na de az, hogy amerre csak a szem ellátott bicikli volt, kissé sokkolt. Első képeinket gyorsan el is lőttük a sok bicajjal, de ezzel egyáltalán nem voltunk egyedül: a hollandok maguk is lefotózták hol hagyták a biciklit, hogy később meg tudják majd találni a bicikli tengerben.
Mint mondtam Gyulával szépen elterveztük, hogy majd jól körbejárjuk a várost, amiből a rettenetes hideg miatt az lett, hogy bemenekültünk a legelső mekibe, amit csak megláttunk. Miután felmelegedtünk megint elhatároztuk, hogy sétálunk egyet, amiből az lett, hogy a második legközelebbi mekibe menekültünk be... De közben azért próbáltuk megismerni a holland kultúrát, például megtudtuk, hogy a csibeburger szósza ott csípős, és arra hogy nem valami népszerű állás Eindhovenben a kasszás, minden közértben maximum 1 volt és amúgy kártyával lehetett fizetni önkiszolgáló pultokban.
Közeledve a találkozó időpontjához elhatároztuk, hogy elindulunk az egyetem felé és inkább ott üldögélünk majd. Az úton rájöttünk, hogy ez egy elég nagy egyetem, vagy fél órába telik egyik pontjából a másikba eljutni, de nagyon szép parkos utak vezettek egyik épületből a másikba. Végül sikeresen megérkeztünk az egyetem megadott épületéhez, ahol egyből kiszúrtuk a folyosón az Eindhoveni LG, az Interactie híres lila kanapéját. Lecsücsültünk rá és szerencsére nagyon hamar lett is társaságunk, a tamperei delegáció már ott kószált egy ideje. Közben pár szervező is megjelent és megmutatták aprócska irodájukat, ahol annyi minden történik. Közben a hostom is értem jött, aki mint kiderült, Danit is host-olta a Carnaval alatt. Kaptam egy gyönyörű biciklit és azt mondták ezzel fogok közlekedni a héten, most pedig menjek és vigyem el vele a bőröndömet a hostomhoz. Hát őszintén szólva elképzelni sem tudtam, hogy fogom azt kivitelezni, hogy egy bőröndöt biciklivel fuvarozok egy vadidegen városban, mikor kb 2 éve egyáltalán nem is bicikliztem. De szerencsére Franz (a hostom) látta rajtam a kétségbeesést és nagyon udvariasan átvállalta ezt a feladatot.
Délután elkezdődtek az ismerkedő programok, névtanulós játékok, vártuk, hogy mindenki megérkezzen. Ezután csapatokba lettünk osztva és így indultunk el vacsorázni. Minden csapat egy-egy szervezőnek a lakásához indult el, ahol közösen kellett elkészíteni az apró harapnivalókból álló vacsorát. Közben mindenféle játékokat játszottunk (itt tanultam meg az ivós jenga szabályait). Amint megettük a vacsit, indultunk is a következő szervező lakásába és így jártunk szépen sorban lakásról lakásra. Szerintem ez egy nagyon jó program volt, ugyanis jobban megismerhettük hogyan is élnek a holland egyetemisták és a szervezőkhöz is közelebb kerültünk, hiszen az otthonukba engedtek be minket. Az összes állomás közül egyet azért kiemelnék, az ugyanis mély nyomot hagyott bennem. Egy aranyos lány fogadott minket egy 3 emeletes lakásban, amelynek összes fala újságpapírral/képekkel volt kitapétázva, aminek nagy részén pucér nőcik pózoltak. A házban összesen 10- en laktak és bekerülni közéjük egyáltalán nem egyszerű: ha egy tag elköltözik, a többiek több körös felvételit tartanak, kb 100 jelentkezőből választják ki azt a szerencsés embert, aki beköltözhet hozzájuk. Erről a házról még azt kell tudni, hogy az udvarában egy óriási disznó is éldegél, belül pedig egy cica fetreng kénye kedvére. A hangulat a házban viszont fantasztikus volt, a lakók mindenkivel nagyon befogadóak voltak és a vacsi is istenire sikerült.
Ezen az éjszakán értettem meg miért mondta azt Dani, hogy vigyek meleg pizsit. Sajnos azt tapasztaltam, hogy Hollandiában nem annyira divatos fűteni, sőt hidegben még a nyitott ablak is teljesen okés, még akkor is, ha a kinti hőmérséklet -15 Co. De a többi napon sikerült elérnem a csukott ablakot, a fűtés bekapcsolását is, szóval ezek után már kellemesen tudtam alukálni.
Másnap reggel szembesültem milyen a bicikli dugó! Az autóúton semmi forgalom nem volt reggel 8-kor, a bicikli utakon viszont nagyon észnél kellett lenni. Rendes lámpás kereszteződések, jobbkezesek és minden megtalálható volt, amivel a közutakon is találkozhatunk, ami egy jogsi nélküli embernek, mint én, kihívást jelenthet. Szerencsére a hostom most is nagyon jófej volt, és bekísért az egyetemre, ahol elkezdődtek az első tréningek. Ekkorra már minden résztvevő megérkezett, így összesen 24-en ültünk a teremben. Az első nap a két tréner Joonas (jelenlegi VP of Act.) és Nasti (leendő VP of Adm.) kicsit felzárkóztattak mindenkit, bemutatták az ESTIEM felépítését, minden LG bemutatkozott, a cél az volt, hogy mindenkinek legyen egy közös alap tudása. Ezután sor került a stratégiaalkotás tréningre, ami számomra nagyon tanulságos volt. Minden LG-nek fel kellett ragasztania a falra, hogy mi a működésének célja, miért jött létre. A megoldások között óriási különbségek voltak: volt, aki pontosan meg tudta fogalmazni, hiszen az LG-nek hivatalos álláspontja van a kérdésről. Volt aki csak vázlatosan tudta leírni, hiszen tudja mik a céljai, ezek azonban nincsenek világosan lefektetve (ebbe a csoportba tartoztunk mi is). Végül pedig voltak a teljesen elveszettek, akik egy haldokló LG-ből érkeztek és pont azért voltak itt, hogy értelmet találjanak maguknak. A célok között is nagy különbségek mutatkoztak, volt aki tagjai számára szeretett volna értéket teremteni, volt aki viszont tagjaival szeretett volna az összes MM hallgatónak értéket teremteni.
Ezután egy felvételi rendszerrel kapcsolatos tréningen vettem részt, ahol szintén kiderült mennyire máshogy működnek az LG-k Európa szerte. Van aki minden MM hallgatót automatikusan felvesz, van aki csak akkor veszi fel őket, ha jelentkeznek is és vannak akik hozzánk hasonlóan felvételit tartanak. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a tréning további részén ezekről beszélgettünk. A nap végén mindenkinek el kellett mondania mit tanult a tréningek alatt és ezt egy diasorra is fel kellett vinni, hogy a hét végén szépen össze legyen gyűjtve a sok tanulság.
Este egy kocsmatúrán vettünk részt, ahol megismerkedtünk az LG törzshelyével, a Tipsy Duck-kal, karaokeztunk és sok-sok játékot játszottunk.
3. nap elmentünk Amszterdamba. Eindhovenből kb 20 percenként indul vonat oda, nem is hosszú az út, maximum 1 óra. Amszterdam fantasztikus város! A szervezők csináltak nekünk egy rövid city tourt, elvittek minket az Anna Frank múzeumba, majd a szabadidőnkben ellátogattunk a piroslámpás negyedbe. Elég érdekes élmény volt az a hely, a sültkrumplit áruló bolt mellett lehetett megtalálni a szexshopot, vele szemben pedig a kirakatban nézni a lányokat. Kissé bizarr volt az egész, de úgy értékelem, hogy ezt akkor is érdemes megnézni, mert ilyen nem nagyon van máshol. Este Karaoke estet (hivatalos nevén: Voice of ESTIEM) szerveztek nekünk, ahol a sokak által ismert tehetségkutató, a Vocie szabályrendszere szerint LG-k versenghettek egymás ellen 3 zsűritag kegyeiért, akik ha méltónak találták a produkciót, beválasztották az Lg-t csapatukba, így bejuttatva a csapatot a középdöntőbe, ahol egy végső megmérettetés után kiérdemelhették a tiszteletreméltó titulust. Gyulával az első fordulóban a „Coconut song”-ot választottuk, amelynek eléneklésével a középdöntőbe jutottunk (ezen a ponton érdemes rákeresni a dalra a youtube-on) és sikerült pár ember fejébe örökre elültetnünk ezt a kis dalocskát.
4. nap: Három nagy blokkban voltak tréningek. Szó volt a saját motivációnkról, hogyan tudnánk a csapatunkban dolgozókat motiválni, hogyan ismerjük fel, mivel motiválhatunk valakit, hogyan tudunk felelős vezetőként viselkedni. A nap legizgalmasabb tréningje azonban számomra a kreativitás tréning volt. 5 csapatba voltunk osztva, minden csapat előtt egy-egy flipchart volt. Az első feladat az volt, hogy minden csapat tagjai írják le, mit csinálnak szabadidejükben. Ezután forgásszerűen továbbhaladtunk az előttünk levő csapat szabadidős listájához és rendszerezni kellett azt, kiválasztani a közöseket, valahogy csoportosítani a tevékenységeket és kitalálni hozzájuk eventeket, amik lefedik az összegyűjtött tevékenységeket. Tovább forogva az eventekből ki kellett választani egyet és kidolgozni azt, majd tovább forogva a kidolgozott eventhez egy megvalósítási tervet kellett készíteni. Így a tréning végén kaptunk 5 kidolgozott teljesen új ESTIEM eventet. Ez a feladat szerintem azért volt fantasztikus, mert a trénerek arra akartak ráébreszteni minket, hogy a kreativitás mindenkiben benne van, és ne féljünk új dolgokat kitalálni és alkotni. Este került sor egy szép ruhában levő bachata táncoktatásra, amit Stef (volt VP of Edu) tartott és ezen az estén rendezték meg a gálavacsorát is.
5. napon szintén három nagy blokkban voltak tréningjeink. Esettanulmányokat oldottunk meg általánosságban előforduló LG problémákról, és kielemeztük az előre leadott SWOT elemzéseit pár LG-nek, köztük Budapestét is. A többiek próbáltak az általunk megadott lehetőségek és gyengeségek alapján tanácsolni nekünk fejlődési lehetőségeket. Este került sor az International Nightra, ami igazán jól sikerült, nagyon sok mindent volt lehetőségünk megkóstolni, nagyon sok matricát gyűjtöttünk, a mi asztalunkat teljesen kifosztották, sikeresek voltak matricáink is.
6. napon volt lehetőség megbeszélni azokat a témákat, amik kimaradtak a hét folyamán és szükségét érezzük, hogy beszéljenek róla. Ezen a napon mondta el mindenki azt, hogy mit tanult meg a héten, miket fog hazavinni tanulságként. Ebben segített az, hogy minden nap végén volt fél óra arra szánva, hogy a nap tanulságait leírjuk egy diára. A felmerült ötleteinket és tanulságokat 3 kategóriára kellett bontani: könnyen és gyorsan megvalósítható ötlet, innovatív ötlet, nehezen és lassan megvalósítható ötlet. Este minden résztvevő saját hostjánál vacsorázott és minden host maga készítette el a vacsorát. Ezután pedig egy lightos társasjáték est következett, ahol nagyon sokat beszélgettünk és elkezdődött a búcsúzkodás is, sokan ugyanis már egyből innen indultak haza. Az este fantasztikusan, nagyon meghitt légkörben telt, és mindenki azt próbálta egyeztetni mikor fogjuk látni újra egymást (szerencsére a CM elég közel volt).
Gyulával mindketten rengeteg ötlettel tértünk haza és rengeteg lelkesedéssel, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy ennyi embert és LG-t megismertünk ezalatt az egy hét alatt. Ezt a tréningek is elősegítették, hiszen végig csapatokban dolgoztunk, egymástól próbáltunk tanulni és egymást próbáltuk segíteni.
Megismertük, ki milyen problémákkal küzd és ki miben erős, megtudtuk kit mi motivál, milyen vezetőként viselkedik, ami egy nagyon őszinte és baráti légkört alakított ki a hét végére. Minden egyes résztvevőjét ennek az eseménynek megtiszteltetés volt megismernem és nagyon remélem, hogy minél többször lesz még lehetőségem találkozni velük valahol Európában!
Zsófi & Gyula