#m. o.

[cherygooff]

[paciember]

Magyarország messzire van. Magyarország hegyeken túl van. Onnan, rigókkal, éneklőkkel, Jönne rövidke szoknyácskában, Hajnal volna, Szellős, Világos, Szép, tiszta üllők csengenének.

Uram, nem látta Magyarországot? Tudom, nehéz a nyelve. Tudom, nehéz a szívem. Uram, nem látta Magyarországot?

Lányok, sokan, szaladnak, Akár a reggeli szél, Hajuk lobog a keleti égen. Ő pedig kövér kalácsot fon, Karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.

Uram, nem látta Magyarországot? Ott ősz van, Kicsike kertjeinkbe Zörgő, száraz virágokat ültet Az Úr.

1925. okt.

Az ősz rárabolt a nyárra, Kicsi szívem, meg ne fázz ma! Öltözz fel meleg ruhába! Felhők jönnek Magyarországra. Szürke, kócos felhők jönnek, Nem kopognak, nem köszönnek. Ráborulnak mind a tájra, Nézz körül most utoljára Nem hallom híredet, átversz. Nem látok színeket, átversz. Az ősz ráhajolt a nyárra, Kicsi szívem, ne nézz hátra! Én eltűnök az éjszakában. Na, mi újság van Spanyolországban? Megmozdult a föld alattunk, Összebújtunk, úgy maradtunk. És a ház, amiben laktunk, Elveszett, amíg aludtunk. Nem hallom a szívedet, átversz. Nem látom a színeket. Hadd menjek el, hadd menjek el Balatonszepezdre! Ezt látni kell, ott most is érik a cseresznye. Hadd menjek el, hadd menjek el nagyon messze! Ott az ég mindig kékre van színezve. A turista, ha jó a vére, Elér a szív mohás felére. Ha emlékszik még a nevére, Ott rátalál az emberére. Csak egy álom tart már ébren, átúszni a mindenségen. Félig álom, félig élet, Jó volt nagyon szeretni téged. Nem hallom a híredet, átversz. Nem látok színeket. Hadd menjek el, hadd menjek el Balatonszepezdre! Ott az ég mindig kékre van színezve. Hadd menjek el, hadd menjek el nagyon messze! Ott ahol, a Hold a vízre van szegezve. Hadd menjek el, hadd menjek el Balatonszepezdre! Látni kell, ott mindig érik a cseresznye. Hadd menjek el!

2010.

[littlebrumble]

The Task

They are preparing to begin again: Problems, new pennant up the flagpole In a predicated romance. 

About the time the sun begins to cut laterally across The western hemisphere with its shadows, its carnival echoes, The fugitive lands crowd under separate names. It is the blankness that follows gaiety, and Everyman must depart Out there into stranded night, for his destiny Is to return unfruitful out of the lightness That passing time evokes. It was only Cloud-castles, adept to seize the past And possess it, through hurting. And the way is clear Now for linear acting into that time In whose corrosive mass he first discovered how to breathe.

Just look at the filth you've made, See what you've done. Yet if these are regrets they stir only lightly The children playing after supper, Promise of the pillow and so much in the night to come. I plan to stay here a little while For these are moments only, moments of insight, And there are reaches to be attained, A last level of anxiety that melts In becoming, like miles under the pilgrim's feet.

--

John Ashbery