#mc soon

[maganyelet]

Mint a cserben hagyott gyerekek

Könnyes szemmel állok

[megfakultfenykep666]

Erősnek kell lennem, de minden összedőlt

[megfakultfenykep666]

Neked adnám mindenem.

[megfakultfenykep666]

Azt hittem, hogy mellőlem soha sem mész el.

[megfakultfenykep666]

Emlékek gyötörnek még engem.

[the-bagira]

"Tudom hogy vége, de az emléked él, az illatod tőlem messze viszi a szél! Ez a lélek még mindig remél hiányzol, itt az utolsó levél!

A sok szép emlék, egyszerűen nem ereszt el tőled, pedig, tudom a lelkem mélyén, ennyi elég volt belőled! Elég volt a csalódásból, miken keresztül mentem, miért hagytál egyedül? Én mi rosszat tettem?"

[the-bagira]

"Egy emlék maradsz, a naplómban egy fejezet, örökre itt leszel a szívben ami szeretett! Nehéz életben maradni a másik fél nélkül, de miért a vétlen szenved végül?

Nincs visszaút, tovább kell lépnem! Meg kell tanulnom nélküled élnem! Nincs visszaút, rólad szól ez a dal, ha elmúlik a rossz, eláll a vihar!"

[balgaburok]

Fel sem nőttem és már láttam a halált, az elsárgult képek emléke szíven talált. Az álom nem teljes átléptem a határt - az Ördög az úr mert az Isten már nem barát. Egy új reggel indul, a város még ébred, hajnalban a madarak hangja varázsol téged. Szállok én is, bár néha le a mélybe - a magány tengerén mikor érek révbe.. A fájdalom erős, az emlékek élnek egy elbaszott világban az emberek félnek: ahol a felhő se bárány,és a halál minden napos, ahol az élet túl kemény és a kocka nem hatos. Nem felejtem azt aki már egyszer megbántott - az eső széttépi a felépített álmot - de büszkén mondhatom: küzdök míg lélegzem, a lelkem újjá születik, de a szívemből vérzem. A sorsomat becsülöm, bár ezt ingyen kaptam. Akartak már fellökni de magam sosem hagytam, most más útra lépek, talán egy új jövő felé; talán más színben állhatok majd a tükör elé. Véget nem érhet, ez egy végtelen háború, happy end a végén ha a lány újra rád borul. Veszítettem már csatát az élettel szemben, de nem adom meg fel amíg élek ezt megígértem. Az ég vörösen izzik, ha lángol minden lélek rabnak érzem magam, pedig szabadon élek. Kínok közt szenvedő ártatlan áldozat, a születése óta kergeti a kárhozat. Egyszer minden el múlik és a sírból néz vissza. Egyszer mindenki elmegy és elfolyik tinta. Egyszer mindennek vége és a tekintetem tiszta, itt a búcsú ideje ez a fájdalom ritka. De te ne törődj ezzel, inkább éld meg az álmaid, nyisd ki a szemeid és engedd ki a szárnyaid. Repülj a magasba és lépjél ki a szabadba, érezz másokkal együtt és ne maradj magadra. Fáj, hogy kimondom, de vége minden szépnek. Fáj, hogy elmész ,de ne siess el kérlek. Fáj, hogy elfordulsz mikor én még nézlek. Fáj, hogy vége, de hidd el vissza térek. Minden ami fontos volt egyszerűen eltűnt, minden ami számított egyszerűen csak megszűnt. Az életem sötét, de miért is ragyogna?! Az utcán tablettás mellett üres a gyomra.. Voltam már a padlón és veszítettem el barátot. Láttam összetört szíveket és romokban családot. Nyisd ki a szemed és ébredj fel végre, ja, és ébredj fel végre!