Legjobbkor
H úsz éves voltam mikor egyszer húsz lettem. Elmentem sétálni egyedül, kettesben. Kérdeztem a másiktól: mikor a legjobb? De csak annyit válaszolt, hogy: hülye... Nincs jobb. Aztán a testvérem kórházba is került Megmenteni egy időre sikerült Végre lett kis rövid, de biztos nyugalmam Mondjuk ezt igazából kábé baszhattam. Lassan az érettségi szelét éreztem Hát...Visszagondolva, elégé éretlen. Nem is foglalkoztam vele azért,nagyon Hiszen volt nekem még nagyon sok más bajom. Negyed életem párjával lassan vége Vizsga, szakitás. Igy borulok én térdre, Az életem előtt amiért csak szart ad. Hisz fájni fog neked, látom én ezt Rajtad. Na de elindultam a piás faterhoz Rossz érzések százai szállt meg engem ott. De benyitottam. Én, a gyerek ott álltam Tudtam...A fateromat holtan találtam. Hivtam mindenkit és rohantak át hozzám Párom,haverok,mentősök, kereszt apám A testvérem,a kapcsolatom túlélte Így lett ennek a sztorinak végül vége. Sikeres lett az érettségim, valahogy. Felnőttnek érzem magam, bár nem tudom hogy. És hogy a költő éppen most mire gondol? Talán jokor történt... Lehető legjobbkor...