#mirarescue

[mirarescue]

Ma kicsit szétesős vagyok. Nem látványosan, csak úgy… csendesen. Mint amikor minden mozdulatnál érzed, hogy még mindig ott van benned valami, amit nem tudsz letenni. Nem fáj hangosan, csak halkan húz vissza. Ma ennyire futja.

[mirarescue]

Ma nem tudom, mit érzek. Nem fáj, nem húz, nem szorít, csak üres. Mintha valaki lekapcsolta volna bennem a fényt.

[mirarescue]

A füst beül a ruhádba. Nem látod. De ott marad.

[mirarescue]

Ma nem volt bennem erő sem a tiltakozáshoz, sem a reményhez. Csak a fáradtság maradt, meg az a csend, ami akkor ül az emberre, amikor már túl sok mindent cipelt.

[mirarescue]

Ma már azt sem tudom, mi tart még össze. Mintha belül minden lassan elengedne, és csak nézném, ahogy széthullik az, ami régen én voltam. Nem maradt bennem semmi kapaszkodó… csak ez a csend, ami egyre nehezebb.

[mirarescue]

Ma egész nap azt éreztem, mintha valami finoman elmozdult volna bennem. Nem nagy dolog, nem látványos, csak egy apró repedés, amitől más lett a levegő körülöttem. És hiába próbáltam úgy tenni, mintha minden ugyanaz volna, belül tudtam, hogy valami már nem ott van, ahol eddig volt.

[mirarescue]

Ma csak tettem a dolgom, ahogy mindig. Nem volt benne semmi különös, csak az a csendes fáradtság, ami estére megmarad az emberben.

[mirarescue]

Ma valahogy minden kicsit távolibbnak tűnt. Nem rossz nap volt, csak olyan, amit az ember inkább kívülről figyel, mint belülről él meg.