Muhi csata kutatási projekt I.-történeti előzmények
Szinte minden napra esik egy emléknap, megemlékezés, valamilyen évforduló. Van amelyikre előre készülünk, van amelyik vallásos töltetű és vannak olyan kiemelkedőek is, amelyek, hazánk fiainak, leányainak dicsőségéhez, munkásságához kapcsolódnak. Többségükről hajlamosak vagyunk elfeledkezni és kisebb jelentőséget tulajdonítani nekik. Mondhatjuk sok van belőlük és ebben a rohanó világban nincs is annyira időnk eltöprengeni a múltunkon.
Természetesen ez a nap is egy évforduló és nem is akármelyik napé. Hazánk történelmének egy nagy fordulópontja, megrázó eseménye történt pontosan 778 évvel ezelőtt április 11-12. napján. Nem kerek jubileum, mégis érdemes rá megemlékeznünk.
778 évvel ezelőtt történt Muhi mezővárosa közelében az a végzetes kimenetelű ütközet, ahol Batu Kán vezette mongol sereg összeütközött IV. Béla királyunk vezette sereggel. A vereség hatalmas volt és kis híján a király is odaveszett. Először Ausztriába menekül, de ott segítség helyett elfogja Babenberg Frigyes és még ki is rabolják, így onnan is menekülnie kell. Sok szerencse szükségeltetett hozzá, hogy Béla Dalmáciában a mai Trogir városában találjon menedéket. Batu hadainak ezután már nem állta útját komolyabb sereg, így szabadon dúlhatták és rabolhatták az országot. A mongolok azonban váratlanul kivonultak az országból 1242-ben. Ennek számos oka lehetett, mint a veszteségeik nagysága, utánpótlási vonalaik meghosszabbodása, vagy az esetlegesen fellépő járványok. A korabeli források és beszámolók hatalmas pusztításról számolnak be. Az ország népessége jelentősen megcsappant és magában az ütközetben is sok nemes és vallási vezető odaveszett. Az ország nagyon kilátástalan helyzetben lehetett, hiszen a korabeli források nagy többsége már a történelem viharai által elsöpört hatalmak közé helyezi a Magyar Királyságot is, szinte teljesen lemondanak róla.
A források ezzel azonban hatalmasat tévedtek, hiszen IV. Béla megújult erővel tért vissza és igyekezett helyreállítani az ország egységét. Évek alatt újjá szervezte az országot és igyekezett a legtöbbet kihozni a kilátástalan helyzetből. A gazdaság helyreállításán túl visszafoglalta Frigyestől azt a három elzálogosított megyét, amelyet korábban kizsarolt tőle, a stabilitás és fejlődés irányába mozdította az országot.
Ennek tükrében nem csak arról kell megemlékeznünk, hogy egy nagy vereség és pusztítás gyászos évfordulója ez, hanem a megújulás és az újrakezdés szimbóluma is. Ebből kell erőt meríteni, hiszen IV. Béla a vereség után rövid időn belül visszaállította az ország tekintélyét, miközben pár évvel korábban lemondtak róla a történetírók.
Béla a helyreállítás folyamata alatt nem feledkezett meg azokról sem, akik segítették őt, hiszen az 1250-es években keltezett okleveleiben különböző jutalmakat osztott ki megmaradt nemeseinek, a Sajó menti csatában tanúsított helytállásukért, segítségükért.
Kanyarodjunk azonban vissza egy kicsit az ütközethez....
Folytatása következik!
Szerző: Bakos Gábor