Az idő amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
seen from Germany

seen from Germany

seen from Türkiye

seen from United States
seen from Brazil

seen from United States
seen from United States
seen from United Arab Emirates
seen from China
seen from United Kingdom

seen from Netherlands

seen from Poland
seen from Singapore
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from Germany
seen from United Kingdom
seen from Lithuania
seen from Poland
Az idő amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Deák Szilvia - Ki fizeti ki a múzsát
Deák, Szilvia, Ki, fizeti, ki, a, múzsát
Nem tudok.
Nem tudok választ adni. A miértekre ha megkérdezik. "Meglátod miért olvadsz el?" Nem tudok indokot mondani hogy miért igéznek a barna szemei és hamis mosolya. Hamis mosolyába senki nem lát bele csak ki jól ismeri. A gazdag fiú, akinek a szíve hamuval teli. Szemei mögött ott a nehézség és bánat. De leplezi mert ez a mosoly csak egy álca. Álca melyet megtörnék és borogatnam, kicsiny apró lelkemmel be takarnám. Apró tekintetemmel jól át nézem hol tudnám legjobban átölelni éppen. Ábrándozok de ezek csak almok. Majd jön valaki más kiben a jot meglátod. Én el vonulok magamban csendben. És a falak mögül kukucskálóm szelíd, fáradt igéző tekinteted. 🥀
Hol a leány, ki lelkem röpülését...
Hol a leány, ki lelkem röpülését Követni bírná te kivűled? És hol a férfi, aki én kivűlem Szived mélyére lemerűlhet? Egymáshoz illünk; a teremtés napján Egymásnak voltunk már rendelve mi... Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani.
Mint törnek ők s hadd törjenek reánk az Önérdek rozsdás fegyverével; Elhárítjuk mi könnyen a csapást a Szerelem varázsvesszejével. A szerelem a legnagyobb hős, ennek Valának legtöbb diadalmai... Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani.
Szeretjük egymást égő szerelemmel, Te tiszta, szent vagy, oh leányka, S az én szivemnek hogyha volt is foltja, Leégeté szerelmem lángja. Mért oltanátok el keblünk tüzét? mely Oltár fölött is méltó állani... Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani.
Tiéd vagyok, szép angyalom, tiéd, és Te az enyém vagy mindörökre! Együtt lépünk az élet határáig Rózsákra, tövisekre, S ha átörültük, átbusúltuk éltünk, Együtt fogunk a sírban porlani... Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani.
Erdőd, 1847. május 18.