Rám van írva, hogy szamár?
Nem kellek, nem kellek de ha szar lesz az élet mégis hozzám jössz vigaszért.. Azért azt tudd, hogy rohadtul fáj, hogy ha jön egy számodra jobbnak látszó „ajánlat, helyzet”, akkor megint leszarsz... a barátomnak mondod magad, fontos vagyok neked, de mikor nekem kéne egy barát, akkor soha nem érsz rá. Arról már nem is beszélve, hogy kurva szar érzés ám, hogy köszönés és/vagy magyarázat nélkül lelépsz, eltűnsz a beszélgetésből. Ne is törődj velem. Hiszen én úgyis mindig itt leszek igaz? Bármikor visszajöhetsz… Hidd el, nem leszek mindig ennyire biztos pont. Ne érts félre, a barátod maradok csak épp nem a „kihasználandók” polcon fogok csücsülni! Lassan megtanulom a leckét... Azt hiszem eleget tettem már le nálad arra az asztalra, hogy ne így bánj velem! ..és mégis én vagyok az, aki elé bármikor beraksz bárki mást, ..(akikről nyilván eddig mindig kiderült, hogy szart se érnek)…
Kegyetlen szar érzés, hogy ennyire nem számítok!
