Jurányi Latte – Meszlényi-Bodnár Zolival
Te vagy az első, aki nem kért kávét.
Nem kávézom, de emlékszem, az egyetemi évek alatt egyszer-egyszer kipróbáltam a „tehetség koktélt”, melynek alapja a kávé és a konyak volt.
Színházi rendezőszakon végeztél. Már a jelentkezésnél tudtad, hogy színházi neveléssel akarsz foglalkozni?
Valójában színész akartam lenni, de úgy éreztem, hogy nem lennék képes tizenöt verset, öt monológot kiválasztani, majd megtanulni, aztán úgy alakult, hogy felvettek színházrendező szakra. A korábbi színházi tanulmányaim során a legnagyobb élményt az a felismerés adta, hogy mennyi mindent lehet megtanulni egy darab elemzése kapcsán. S ez rádöbbentett, hogy elsősorban (jó értelemben véve) nevelni szeretnék. Egy-két évvel később pedig belecsöppentem a Magyar Drámapedagógiai Társaság drámapedagógiai eszközökkel szervezett prevenciós táborsorozatába, mely megadta az utolsó lökést a színházi nevelés felé.
Az elmúlt három hétvégén Kaposi László drámapedagógia képzést tartott a függetleneknek itt, a Jurányiban. Miért gondoltad, hogy szükség van egy ilyen kurzusra?
A Tantermi Színházi Szemle hatására elindult az a folyamat, hogy az előadás után egyre több játszó ül le beszélgetni a diákokkal, s azt tapasztaltam, hogy ezek a beszélgetések a drámapedagógia szakterületéről nézve gyakran teljesen szakmaiatlanok, s néha nem szólnak másról csak a szembedicsérésről. Bizonyos elméleti módszerek és alapelvek ismeretének a megszerzésével azonban bárki képes érvényes és jó kérdéseket feltenni. Emellett úgy gondoltam, hogy aki színházi nevelésre adja a fejét, annak mindenképpen érdemes találkoznia Kaposi Lászlóval, de tisztában vagyok azzal, hogy nem sokan engedhetik meg maguknak anyagilag a 120 órás drámapedagógiai tanfolyamat. Az EMMI kiemelt pályázatán azonban sikerült támogatást nyernünk, melynek köszönhetően létrejöhetett egy olyan képzés, amit a független alkotók is meg tudnak fizetni.
A képzés közben megtudtam rólad, hogy bohócdoktor is vagy.
Igen, ez szinte párhuzamosan jött a színházi neveléssel. Mikor 2000-ben végeztem, egy-két évig sok mindent kipróbáltam a biciklis futárkodáson át a zsonglőrködésig, s miközben vártam a pályázati eredményekre, jelentkeztem bohócdoktornak. A bohócdoktor szakma magába foglalja egy kicsit a rendezést, kicsit a nevelést és kicsit a színészetet is.
(Antal Klaudia)