Miskolci Régész Enciklopédia: Patics
Patics
A patics a települések feltárásán a kerámiával és állatcsonttal együtt a leggyakrabban emlegetett szavak közé tartozik – hiszen ezek a legtömegesebben előkerülő leletek. Szűkebb értelemben az egykori épületek kiégett agyagtapasztását értjük rajta (fal, tető, padló), míg tágabb értelemben ide sorolhatók a tűzhelyek, kemencék, agyagból készült berendezési tárgyak kiégett maradványai is.
A paticsfal, vagy vesszőfal meghatározása a Néprajzi Lexikonban: „Az épület gerendavázát, a koszorú és a talpgerenda között, függőlegesen beékelt karókkal töltötték ki. A karókat nyír, fűz, gyertyán vagy juhar vesszőkkel, hasítékokkal vízszintesen befonták. Azután pelyvás sárral kívül-belül több rétegben betapasztották. Hasonló módon készítették el a közfalakat is. Azokon a területeken, ahol talpgerendát nem alkalmaztak, a karókat a talajba mélyítették.”
A fentiekben leírt nyeregtetős épületeket a Kárpát-medence éghajlati viszonyai között az őskortól egészen a 20. századig emeltek és használtak. Az agyag/sártapasztásnak hőszigetelő szerepe volt. Ha az épületek leégtek, az agyagtapasztás is kiégett. Így keletkezett a patics, mely már ellenállt a talaj lebontó hatásának, és ezáltal évezredekig fennmaradt. Az egyes régészeti korszakoknak, kultúráknak még a paticsanyaga is különböző. A neolitikumban például több növényi anyagot kevertek a tapasztáshoz, míg a bronzkorban, vagy a római császárkorban ez nem jellemző.
A patics maga legtöbbször kisebb darabokban került az egykori hulladékgödrökbe. Előfordul azonban, hogy az ásatásokon a leégett házak omladékát találjuk meg elsődleges helyzetben („in situ”) (lásd 1. kép), vagy összegyűjtött maradványaikat másodlagosan gödrökbe (lásd 2. kép), árkokba, kutakba töltve. Az elsődleges és másodlagos omladékokban nagyméretű, deszka- és áglenyomatos, külső felületükön simított házfal darabok is vannak szép számban (lásd 3. kép). Időnként a falak festése is megmaradt!
Az ásatásokon feltárt leégett házmaradványok, illetve oszlophelyek alapján a régészek megpróbálják rekonstruálni az egykori épületeket. A kísérleti régészet módszereivel több esetben meg is elevenítik ezeket. A polgári M3 Archeoparkban felépített késő neolitikus ház példáján jól nyomon követhető, hogyan készült a paticsfal (lásd 4. kép).
A paticsokat a modern kutatásban régészeti és archaeometriai módszerekkel is vizsgálják, hogy megállapítsák, pontosan honnan szerezték be elődeink az alapanyagot, hogyan készítették elő azt a felhasználáshoz, és mit kevertek hozzá a minél jobb minőség elérése érdekében. A vizsgálatok által megpróbálják azt is rekonstruálni, hogy a paticsdarab az egykori épület mely részéből származik, hogyan vitték fel a sövényfonatra, vagy hogyan dolgozták el. Emellett a lenyomatos paticsok vizsgálatával az épületek szerkezeti elemeire, az egykori technikai megoldásokra is próbálnak fényt deríteni.
Dr. Csengeri Piroska
Ajánlott irodalom:
Bittner Bettina: A bedőlt falak néma falak? A lenyomatos paticsok vizsgálatának lehetőségei a késő neolitikumban az Alföldön. Tisicum, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XXV, 2016, 33–40.
Kalmár János – Kocsis-Buruzs Gábor: Neolitikumi hosszúházak paticsanyaga és őskörnyezeti vonatkozásai. Építőanyag 68/3, 2016, 105–119. – http://dx.doi.org/10.14382/epitoanyag-jsbcm.2016.18
Néprajzi Lexikon, paticsfal – http://mek.niif.hu/02100/02115/html/5-1317.html
Raczky Pál – Anders Alexandra – Sebők Katalin: Újkőkori ház kísérleti rekonstrukciója Polgár-Csőszhalom településéről. Ősrégészeti Levelek 7, 2005 (Budapest, 2007), 24–49.
1. kép. Középső neolitikus ház leégett részlete. Putnok-Szörnyű-völgy, 2004
2. kép. Másodlagos házomladék középső neolitikus gödörben. Novajidrány-Elkerülő út, 2002
3. kép. Nagyméretű házfal darabok a középső neolitikumból. Szentistvánbaksa-Anyagnyerő, 2011
4. kép. Sövényfalú késő neolitikus ház rekonstrukciója, építés közben. (Raczky–Anders–Sebők 2007, 6. kép 1 és 7. kép 1)