PITE 10
Kis előzményként annyit hogy ismét egyedül voltam, próbáltam tesómat rávenni hogy jöjjön de végül inkább lemondta. Mazi meg már jó ideje mondogatta hogy nagyon magas/sáros, és emellett most még beteg is lett úgyhogy ő kilőve. Előtte nap látogattuk meg térdműtött barátosnénkat, ott úgy voltam vele én is hogy nem megyek, mert egyedül meh. Meg ittunk is pár sört utolsó buszig szóval elég biztos voltam hogy ez off. Az estéhez még annyit hogy Dezsővel és Ildivel dumáltunk egy közös túra partyról Jakab hegyre, mert Dezső még nem volt. Zsongorkő meg istenkirály úgyhogy alap. Na de eljött a reggel, kinyitom szemem 7 órát mutat neki óra. Felkelek, friss vagyok mint a reggeli lószar (7.30-kor megy busz Abaligetre). 5 perc alatt elkészültem és már mentem is a megálló irányába. Jött is a busz rögtön szinte, felugrottam és kicsit azért bánakoztam, eleredt az eső, lehet otthon kellett volna maradnom kockulni. Hálisten nem így lett. 1 órás az út Abaligetig, kegyetlen. Végigmegy Orfűn 4-szer 30 perc alatt a busz. Biztos van benne logika csak én nem látom. Odaérek, leszállok valami Barlang hotelt kell keresnem, túrázók elirányítottak. A két abaligeti tóra emlékeztem, nagyon nyugodt a környék. A végén ültem egy fél órát a parton, Balcsira emlékeztetett :). Bemegyek, kitöltöttem papír, kaptam rá pecsét és már indultam is.A túrák nagy részén mindig egy fasza emelkedővel kezdünk, itt is így volt. Viszont volt egy plusz benne ami rátett a lapáttal. Fröcsögött a sár, nincs jobb szavam rá, ahova léptem bokáig buggy, ellepett. Az előző túrázók meg nagyban le is járták, szépen "lecsiszolva" a sarat ezzel kétszer csúszósabbá téve azt. Ennek ellenére el kell mondjam hogy nagyon tetszett. Kihívás volt ilyen geci nagy sárban felmászni a hegyre. Fölfelé egyszer csúsztam el, akkor is megkapaszkodtam előre. A felfelé nem is volt gond, én már sejtettem hogy a lefelével fogok szívni mint a borz. Jó kis emelkedők jöttek, kibírtam őket, imádom a bakancsomat, egyik legjobb döntésem volt hogy vettem ilyet. Közben emberek mentek, jöttek, leelőztek, visszaelőztem őket így ment ez. Sima terepen nyomtam neki az 5km/h-át de felfelé a 2-t is alig. A hegy tetején valahol elkapott a hóesés is, az nagyon feelinges volt.
Aztán eljutottam az orfűi elágazáshoz, egy csapat eligazított hogy merre van a túraút, ők inkább a szerpentint választották, és milyen jól tették... Egy jó 30-40 fokos út volt lefelé, olyan csúszós sárral hogy én tudtam: itt seggre fogok ülni párszor. Végül csak kétszer estem el, de mocskos sáros lettem. Nem érdekelt, mondtam hogy bassza meg a világ mindenki otthon ül én meg esőben megint eljöttem túrázni egyedül :D beteg állat vagyok. Lejutottam valahogy, kurva lassan haladtam, mindenki akit beelőztem visszaelőzött. Mikor leértem ott jöttek a szerpentinesek, úgyhogy előbb leértem volna mint itt. Nem baj, én nem csaltam. Orfűn átgyalogoltam első és egyetlen ellenőrző pontig, a Mecsek házáig. Hangulatos volt messziről, kis faházikó kéményből jött a füst, a hó meg szálingózott.
A túrázók jöttek mindenhonnan, kaptam pecsétet, sütit nem, de úgyse kívántam. Benyeltem egy szendvicset aztán mentem tovább. A szerpentines arcok folytatták a szerpentinen, kis csalók :). Én fröcsögtem tovább a sárban. Elmentem a pécsi tó mellett és még egy utolsó emelkedőre felmásztam. 100 méteres emelkedő volt, semmi különös. Csak így jó volt visszanézni a tetőn hogy baszki onnan jöttem. Itt már sehol senkivel nem találkoztam, követtem a lábnyomokat (ami elég kevés volt úgyhogy vagy mindenki csalt vagy én nem tudok számolni). A végén kicsit kocognom kellett hogy szintidőn belül legyek, mondjuk ez is csak ilyen 10 méterekig ment mert hol jöttek sárosabb részek hol kidőlt fa volt útközepén. Lehagyott pár futó én meg elkavartam valahol egy patak árokban kötöttem ki, valami csoda folytán nem estem bele, és egy 200 méter után kiértem a tavaknál, ahonnan indultam. A hóban lemostam a cipőmet, beballagtam a kitűzőmért és leültem szusszanni. Volt egy órám még buszindulásig. PITE megint kitett magáért. Kaptam egy öklömnyi nagyságú almás pitét ami kegyetlen jó volt, volt kis "svédasztal" is, forró teával meg zsíros kenyérrel. Betoltam egy kenyeret meg jó 3 pohár teát (igen, volt hozzá pofám harmadszor is tölteni :D). Aztán kimentem a hotelből mert kurva nagy zsivaj volt és utálom az embereket amúgy is. Találkoztam a Csilla nevű lánnyal ismét, aminek örülök mert így rájöttem hogy rendszeres túrázó a hölgy :). Ők bevállalták a 20-ast, én kevés voltam hozzá :D. Kicsit családias is volt a hangulat, majdnem a fél embersereg aki ott volt a végén volt ezen a januári túrán is és mindenki ismerte a másikat. A lényeg a lényeg hogy a mocsok idő ellenére tetszett a túra mert jó kis kihívás volt. Most meg fáj a térdem meg a vádlim de leszarom mert megérte.