Perzsa túranaplója

"Nem érzed a lelked, amíg valaki nem bánt..nem figyelsz testedre amíg valami nem fáj"

[perzsa]

elköltöztem

kokayb.wordpress.com az új cím

[perzsa]

Mecsek 700

Még anno amikor a Zsongorkőre másztunk a többiekkel megbeszéltük hogy diszkózunk egyet a november egyetlen baranyai teljesítménytúráján, ami történetesen a Zengőre kalauzol el bennünket. Így is lett, Mazival és Dezsővel kocsikáztunk a helyszínre, amit a GPS nem nagyon akart normálisan megtalálni. Kikötöttünk valamilyen focipályánál de az iskola sehol. Dezsővel elindultunk a pálya mellett fekvő réten vissza amíg Bálint felkapta a kocsit. A bal helyett jobb felé kellett volna fordulnunk mert akkor rögtön megláttuk volna a sok kocsit. Rengetegen voltak már most, ami miatt kicsit fintorogtam is, de hát ez van ha egy ismert túrára megy az ember és még az idő is tökéletes. Hétről hétre meglepődök a különböző szövetségek rendezésén. A túrát egy börzsönyi egyesület szervezte, rögtön úgy indult hogy vonalkódos indítás volt, ami azt jelentette hogy ha késünk akkor itt tuti nem kapunk semmit. Jelentkezés után el is indultunk Hetény földes útján a Zengő irányába. A kis igazoló füzet ismét rettentő részletes volt, pontos útszakaszok voltak rányomtatva, nagyon hasznos volt. A szőlőhegyen indultunk el, amit később egy ismeretlen hegy követett (Potor hegy a térképem szerint), már itt is fújtattam eléggé és ismét abba a hibába estem hogy nem étkeztem normálisan a túra alatt. Ennek következtében (legalábbis szerintem) a Zengőre kínkeservesen jutottam csak fel. Fent nagyon kellemes szél fújt, ami miatt kicsit meg is fáztam, de ott jól esett. Az erdő csodálatos volt a Mecsek legnagyobb csúcsa körül. Amikor épp nem a mászásra koncentráltam csak pislogtam. Persze az ősz is hozzájárult ehhez, de megint ámulatba ejtett a Hegy.

A tetőn pecsét, szőlőcukor, Mazi Hezső felmentek a geodéziai toronyba, én kihagytam egyrészt a szél itt már nagyon fújt, másrészt a combizmaim már ekkor készen voltak és elkapott a lábremegés (a fájdalom két nappal később is megvan és mintha egyre rosszabb lenne :D). Itt elég sokáig időztünk, én feltankoltam magam szenyóval és vízzel. A felmászás se kutya ide, de az ezután következő ereszkedés is kedves volt. Ha eddig nem mentek volna szét a térdeim most biztos. Ja azt meg kell jegyeznem hogy egy percig nem voltunk egyedül, mindig volt valaki körülöttünk egészen Kisújbányáig ahol a túra útvonalak szétváltak. Ez főleg a Zengőn volt idegesítő, mert felfelé is folyamat el kellett engedni embereket, a lefeléről nem is beszélve. A hangulat mondjuk nagyon jó volt, talán Mazi volt kicsit letörve egyedül. A sárga csíkon sikerült eltévednünk és nekem úgy tűnt hogy javarészt mindenkinek aki erre jött. Ezzel tettünk egy bő km-es kitérőt és jó 20 percet is. Püspökszentlászló a második ellenőrzőpont. Nagyon szép az arborétum, felírtam ezt is a megtekintendő helyek közé. Közvetlen a pont előtt két pónit is láttunk, akiket megkínáltunk visszafelé a csokinkból. A ponton amúgy csokit, málnaszörpöt és pecsétet is kaptunk. Következett ismét egy szívatós emelkedő a Hárs-tetőre, amit én már tényleg nagyon rosszul viseltem. Hálisten ezen is sikerült átlendülni és kis lemaradással tudtuk folytatni utunkat. Kisújbánya előtt egy nagy lankás legelőn mentünk át amit anno a Cigány hegyről láttunk. Nagyon tetszett, gyönyörű napsütés és kis frissülés a sok erdős rész után. Beérve a kis túra faluba, rögtön dejavu érzésem lett, itt már jártam kiskoromban az tuti. Ez még jobban tetszett mint Püspökszentlászló, nagyon hangulatos kis hely. Az ellenőrzőpont meg kitűnő volt. Almás rétest kaptunk (lehetett volna túróst is választani de ne vicceljünk :) ), ami annak ellenére hogy alma herótom van, most kegyetlen jó volt. Dezsővel vettünk egy-egy sört is, amit én kibontottam rögtön. A falut magunk mögött hagyva ismét emelkedő jött, amit talán a sör hatására most nem éreztem annyira nagynak. Elég sokszor volt hogy egymástól is lemaradoztunk, mert vagy fényképezett Dezső úr, vagy Mazaga botladozott el valamerre. A Cigány hegy mellett is elmentünk de most idő és energia hiányában kihagytuk a kilátót. Ezen a szakaszon már eléggé őrültködés ment, futkorásztunk meg üvöltöztünk az erdőben. Ugye erre már csak a 700-as szakasz ment és a túratársak is eléggé megcsappantak. Kivéve a két piros kabátos embert akik gyorsabban lejöttek a dombról mint mi futva. Ez már a Hidasi völgyben történt, amit betemetett a sok falevél. Mondanom se kell, nagyon jól nézett ki.

A 4. ellenőrzőpont, Pusztabánya előtt volt még egy utolsó emelkedő. A ponton volt alma és üdítő ismét. Kipróbáltam az almát ami mézédes volt, nem is ettem még ilyent. Majdnem rossz irányba mentünk, hálisten a pontőr utánunk kiabált, hogy nem arra kéne. Itt már mindannyiunkon érezhető volt a fáradság, de sietni kellett. Másfél óránk volt 6km-re. Kicsit húzósnak tűnt, de 10 perc híján beértünk. Itt volt kis csalódás mert az emléklapon és kitűzőn kívül semmit nem kaptunk. Le se ültünk, elköszöntünk és már be is pattantunk a kocsiba. Hazafelé pedig megcsodáltunk párat a Mecsek rallye kocsijaiból. Jó túra volt, elvesztettem a Zengő szüzességem is. Másfél hónap múlva meg Dombay tó maraton, ami ismét arra a tájra kalauzol, csak (valószínűleg) hóban. Jó lesz. Kell egy túrabot.

[perzsa]

Mecseki Láthatatlanok Nyomában 28

Eljött hát végre a nap amire két éve várok - hogy eljussak a Láthatatlanok túrára. Anno, 2011-ben bátyám és munkatársa jöttek haza és mondták hogy ez a túra kitűnő volt, én azóta várok rá. Tavaly borzalmas idő révén nem próbáltam meg egyedül, viszont ez idénre olyan motivációt épített fel bennem, hogy semmi se tudott volna megakadályozni a túra teljesítésében. Mivel átlag 15 km-es túrákra megyek, ezért ez egy elég kemény túrának ígérkezett. Mind a szintkülönbség mind a teljesítési idő rendkívül kellemes volt, ezért annyira nem féltem tőle, plusz az elmúlt három hétvégén mindig mentem túrázni, de sajnos így sem tudtam rendesen felkészülni. Az utolsó kilométerek elég nyögve nyelősen mentek.

Reggel 5-kor keltem, előzőleg már elég sok dolgot elpakoltam, tea meg szenyók elkészítése reggelre maradt. 5.45-kor már a buszpályaudvaron nézegettem az induló járatokat, de nem volt rajta se Zobákpuszta, se a komlói 5.50-es amit kinéztem, úgyhogy elkezdtem járkálni a megállók között és rögtön meg is találtam az én helyem. Lehet Hosszúhetényt kellett volna az induló járatokon néznem, de a busz célja Komló volt, ezért nem értettem miért nem volt a táblán kiírva. Sebaj, a busz kis késéssel jött és nagy ásítozások közepette le is értem Zobákpusztára. Egy túratárs még jött a buszon, ő se tudta hol van a Vargánya Tanya így megkérdeztük Jenő bácsit a Jenő bácsi boltja nevű kisboltban, és ő készségesen elirányított bennünket. Kitöltöttem a jelentkezési lapot majd megkaptam a részletes kis beíró füzetem. 6.30 volt ekkor, még volt egy kis idő az indulásig. 500 Ft-ot kértek (diákom miatt), ezt külön kiemelem a későbbiek miatt. A füzetben kis történet volt a Láthatatlanokról, plusz a túra útvonala, ami mint kiderült, kicsit se volt bonyolult. 3 jelzést kellett követni azt hiszem a 30km alatt. 7 órakor begurult a Csepel teherautó, és rövidesen fel is szálltunk rá. Én legelöl ültem, nagyon király kilátásban. Az elején a tapasztaltabb túratársak már mondogatták hogy hideg lesz egy pulóverben és tényleg így is volt. Egy szerencsém volt hogy a teherautó nehezen tudott felmászni Mánfára és így nem ment olyan gyorsan, a menetszél meg nem vitt le minket. Voltak akik integettek, kiabáltak, de még egy dudáló autóval is találkoztunk. Hatalmas élmény volt a hideg ellenére. Leszállás után a bal kezem annyira "elfagyott" hogy a mobilon a gps-t alig tudtam belőni. A kezdés ott volt, ahol a DÖKE is ment két hete, a két tó mellett. Az első tó le volt engedve, elég csúnya volt most. Bár jó ideje nem esett, ez a piros útvonal még sárosabb volt mint legutóbb. A kerítések elhagyása után rögtön egy kedves kis emelkedő jött, ahol mindenki elhagyott aki előzőleg mögöttem volt. Nem bántam, legalább nyugodtan tudom tartani a tempómat. A tetőre érve Vágotpusztára értem ki, ahol egy fiatal csoport is volt, plusz a haranglábnál várt az első ellenőrzőpont. A ponton lehetett inni teát, voltak szendvicsek és nápolyi is. Felkaptam két nápolyit és elindultam a sárga jelzésen. Semmi különös nem történt, emberek mentek el mellettem, később visszaelőztem, beértem párat. Lapisnál egy kontrollpont várt reám. Túratársak lepecsételték nekem én pedig repültem tova. Volt egy elsősegély pont is, ilyet még nem láttam teljesítménytúrán. Itt fordul át az út a kék jelzésre, amely egészen Zobákpusztáig visz. Az út itt kicsit lefelé ment, szintén unalmasan telt. Annyi hogy ezen a kéken én már jöttem visszafelé szóval ismerős volt a táj. Nemsokára elérkeztem az út melletti 2. ellenőrzőponthoz, ami Keresztkunyhói erdészházként volt elnevezve. Kaptam egy S betűt a füzetbe, egy almát felkaptam, elköszöntem és mentem is tovább. Az eltervezett taktikám abból állt hogy sehol sem állok le pihenni túl sokat, ez nagyjából a végéig be is jött. Találkoztam a Fehér kúti kulcsosházzal, majd nem sokkal később a Tripammerfánál is elmentem. A túrának ezen a részén volt egy kis bizonytalanságom mert nem tudtam hogy merre lesz a füzetben jelölt Árpádtető erdészeti iroda. A térképen se volt rajta így reménykedtem hogy jól látható helyen lesz. Később persze megláttam, a Mecsextrém Park mellett volt található a 3. ellenőrzőpont. Kaptam pecsétet, aláírást majd valami isteni jó almalét. Volt pofám kétszer is tölteni, annyira jó volt. A park után kis emelkedő jött a bob pálya mellett is elhaladtam. Kis aszfaltos terep jött, majd jó kis napos részeken kellett menni. Itt kezdtem el először érezni hogy nagyon fáradok. 21km után voltam, mondom az a 7-8 km már semmi nem lesz. Amúgy annak ellenére hogy a velem együtt indulóktól nagyon elmaradtam én elég jó időt futottam. 4 óra alatt megcsináltam a 20km-t, amire egyáltalán nem számítottam. A nem megállós taktika egész jól működött idáig. A második kontrollponthoz is elég kelletlenül értem már oda, de utána még rosszabb lett. Az ember ilyenkor már csak be akar érni, de még mindig volt előttem 5-6 km. A 23-26 km közötti távot majdnem egy óra alatt tettem meg, mert az egyedüllét okozta unalom és a fáradság nagyon rám tört és emiatt lelassultam. Plusz az se tetszett nagyon hogy a Kövestetőt meg kellett félig mászni és a folyadék utánpótlásom is elfogyott. Megmentőm a Vasas nevű kis forrás volt, ahol a frissítő víz nagyon jól esett, vagy egy literrel meg is ittam. Ezután még két km volt, amit lecsoszogtam, és nagyon örültem amikor megláttam Zobákpusztát. A gps nekem 30,5 km-t írt ki a Vargánya Tanya bejáratáig és 1200 m-es szintemelkedést. A mobil gps nem valami pontos sajnos. A végén megkaptam a kitűzőm, egy laminált lapos emléklapot és még kézfogásos gratulációban is volt részem (utóbbi kettővel még nem találkoztam túrán). Meleg ételt és meleg teát is kaptunk. A 28 km-es távon gulyás levest kaptunk, nagyon jól esett. Csak leültem a padra és majszolgattam, miközben a többiek történeteit hallgattam. A végén megengedték a szervezők hogy a termoszomban is vigyek az isteni teájukból. Csillagos ötöst adok az egész szervezésre. A Hétdomb túrákra ezentúl mindig el fogok menni, példát lehetne venni a többi szervezőnek róluk. 500Ft-ot fizettem, és mindenhol kaptam valamit, máshol meg alig kapunk valamit 1300Ft-ért. Jövőre találkozunk. 

Képek sajnos nem készültek, mert tartalékolni akartam az aksival, de a végén 50% körül állt a töltöttség szóval csinálhattam volna... Majd jövőre :).

[perzsa]

Zsongorkő 13

A nyári lemaradást túrázásból úgy látszik októberben hozom be. Harmadik hétvége amikor túrázni indulok és mivel szombaton ismét megyek teljesítménytúrázni ezért úgy tűnik október minden hétvégéjén gyalogolok a kedvenc hegyemen. Most vasárnap, 20-ára esett a túra nap, mert többieknek így volt jó. 19-én szombaton pedig volt két teljesítmény túra is, a Kikelet maraton és egy villamos emléktúra. Mindkettőre el akartam menni, egyikre se jutottam el. Így a vasárnapot nem tudtam már lemondani, nem mintha akartam volna. Mazi jött értünk kocsival és felmentünk a Remete rétig, ott leparkoltuk autó, és el is kezdtünk mászni a Rózsa hegyre. Vicces mert két hete ugyanitt mentünk bátyámmal így kb tudtam mire számítsak. Elején jó hangulat volt így elég gyorsan és szenvedés mentessen feljutottunk a tetőre. Célunk a Jakab hegy volt, amit a kék csíkon egyszerűen el tudtunk érni. Rózsa hegy után kereszteztük a. külön a Cinke tanyának készített L jelzésű utat, a többiek, révén ők csak a Zsongorkő miatt jöttek leszavazták a kitérőt a nyugodt helyű emlékműhöz. Volt még egy kis emelkedő a Vörös hegyre, ami a Jakab- és a Rózsa-hegy között van, itt már viccelődtünk Dezsővel hogy ezt bizony visszafelé is meg kell mászni. A kék jelzés a Patacsi mezőre is kivitt minket, ahol leültünk egy szusszanásra, és itt ki tudtam próbálni a termoszom. Ugyanis vettem egy termoszt, amire már tavaly tél óta vágyok. Reggel forró teát raktam bele és még mindig tartotta. Nagyon szeretem, ez egy jó vásár volt. Annyira jó hogy öcsém is vett egyet. Utunk folytatásában a szokásos kellemes emelkedő következett. Mazaga folyton mondogatta hogy ez a kaptató nem olyan vészes mint a másik, minden esetre azért kellemesnek se mondanám. Amikor végre megláttam a földsáncot megörültem. Leültünk egy picit a Pálos kolostor romjainál is, Dezső csinált pár profilképet de utána most már tényleg a célunk felé ugráltunk. Közvetlen a kilátó előtt találkoztunk "erdészekkel" akikről nem tudtuk eldönteni hogy tényleg azok-e vagy fatolvajok. Azért imádom a Zsongorkő kilátót mert amilyen rossz ide felmászni a kilátás mindig kárpótol mindenért. Egyértelműen ez a kedvenc helyem a Mecseken, egyszerűen csodálatos. Gyorsan lemásztam a köveken és csak álldogáltam ott és élveztem a szelet. Többiek is lemásztak, megint készült pár profilkép, meg csoportkép is lett.

Én még jó ideig itt maradtam volna, de Mazaga már nem tudott megülni a picsáján ezért itt hagytuk a helyet. Egyszer most már tényleg fel kell jönnöm ide egyedül. Visszafelé nem volt semmi különös, a két szőke barátom rohant előre míg mi Dezsővel elballagtunk mögöttük. Az idő nagyon jó volt, örülök hogy még nem jött meg a nagy esőzés. Szombatig ne is jöjjön, mert jön az amire már nagyon régóta várok. A gps adatok kicsit el lettek rontva, a kocsiba beülve nem kapcsoltam le a mérést, azért a 33,8km/h sebesség :D

[perzsa]

DÖKE 15

A DÖKE 15-öt már hetek óta várom, jó előre kinéztem magamnak mert ez volt az első olyan teljesítménytúra amin részt tudtam venni az elmúlt 3 hónap alatt. Próbáltam elhívni pár ex kollégát a tudakozóból de senki nem akart/tudott eljönni. Szerencsére bátyám és munkatársa mentek így hozzájuk csapódtam. Mazaga meg Ildi is mentek de ők a 30km-esre ami nekem túl sok lett volna, tekintve hogy minden összejött ezen a napon. Reggel 7 órás 4-essel másztunk be a Parasztelosztóhoz, András már ott várt minket. Kora reggel miatt még mindannyian fáradtak voltunk, de egész jó hangulata volt mindenkinek. Befoglaltuk a busz hátsó felét, ekkor hívott Pirosarcú hogy merre vagyok, mert ők kocsival mennek és elvinnének. Már késő mert felszálltunk de amúgy se akartam volna otthagyni a társaságom. Mánfáról indult a túra, egy közösségi ház udvarán vártak minket a szervezők. Kitöltöttük a jelentkezési lapot, én elugrottam wc-re még aztán el is indultunk, szinte rohamvást az utca vége felé ahol a túra indult. Az utca unalmassága révén én elkezdtem tanulmányozni mit is kaptunk induláskor. Egész kellemes igazolófüzetet kaptunk, teljes útvonal leírással, még a legkezdőbb túrázók se tudnának eltévedni, olyan szép volt.  Színes térkép, ellenőrzőpontokhoz minden információ, szabályok a túrázáshoz. Én rögtön megkedveltem a szervezőket, talán Tenkes 15-ön volt utoljára ilyen információ dús igazoló lapom. Épp első pulcsimat hámozom le magamról amikor valakik kiabálnak mögöttünk, a két szőke barátom jött mögöttünk, alig értek utol úgy meneteltünk. Egy ideig egymás mellett megy a két útvonal így legalább tudtunk kicsit beszélgetni. Egy szalagozott szekér út mentén hagytuk el a falvat, ami 1-2 km után elvált így elköszöntünk tőlük és ki-ki ment a saját irányába. A szekér út elég sáros volt, de kárpótolt minket a két halastó látványa ami mellettünk feküdt. 

Rövid időn belül beértünk az erdőbe ahol a sár viszonylag normalizálódott. Azt hiszem bátran állíthatom hogy a Mecseknek ez a legszebb része, és hogy a P jelzésű útvonal Mánfáról a kedvenc útvonalam lett. Patakok, völgyek, források és kilógó sziklák mutatják meg a túrázónak hogy miért is olyan gyönyörű ez a hegy. Az első ellenőrzőponthoz, Kőlyukhoz érve pontőrök pálinkát kértek tőlünk, amivel nem tudtunk szolgálni de mi is örültünk volna. Ajándék csokker után megszemléltük a barlang bejáratát, amit én csodálatosnak találtam. A barlangtól elfele sztorizgattunk és egyre közelebb értünk az előttünk haladó gyerek csoporthoz amit minél előbb le akartunk hagyni. Ez a Trippamer fa előtti kellemesnek nem mondható emelkedőnél meg is történt, amin csak azért tudtam egyszerre, megállás nélkül felmenni mert jöttek mögöttünk a gyerekek. A tüdőm azt hittem kiköpöm a tetőn, és még a csodálatos kilátást se tudtam sokáig kiélvezni magamnak a mögöttünk érkező hangzavar miatt. 

Második ellenőrzőpont Tripammer fánál volt. A padokon egy helyes lány és egy doboznyi alma várt ránk. Az almából csak én vettem, a többiek a rossz emlékek miatt kihagyták. Nem volt valami jó alma de révén hogy még semmit nem ettem akkor, jóízűen elfogyasztottam. Nem étkezésem oka pedig egy reggeli gyomorrontásnak volt köszönhető. Egész úton fájlaltam a hasam, a végére le is gyengültem emiatt rendesen. Az ismert fa után jött egy lejtő majd egy "kedves" kis emelkedő fogadott minket. Nem volt hosszú, csak meredek. Nekem a Tenkes túra jutott ismét eszembe a máriagyűdi ep, után. A tetejére érve már jobb kedvem lett, a nap melegen sütött, kis szellő pedig hűtötte a homlokunkat. Szalagozás mentén elindultunk lefelé és nem sokára el is jutottunk az Árpád-kori templomig, a harmadik ellenőrzőpontig. Itt nem voltak élő személyek csak egy filctoll lógott a bejáratnál. 

Itt volt egy kellemetlen emlékem amit nem osztanék meg senkivel, a lényeg hogy hasmenéssel senki ne menjen teljesítménytúrázni. Az utolsó szakaszon visszatértünk a kezdeti szekérútra majd bedöcögtünk a Fábián Béla utca végén lévő célba. Ajándék egy kitűző, illetve emléklap. Az enyémet nem találták úgyhogy kaptam egy tavalyit. Nem baj, a zsíros kenyér és az ásványvíz nagyon jól esett. Hazafelé a túra koronázásaként egy Komlóról érkező kismama szoptatását csodálhattuk meg a buszon. 

Konklúzió: a szervezés nekem nagyon tetszett, a táj meg főleg. Biztos vissza kell még térnem ide később. A GPS pedig:

ui.: a múlt heti túra leírása is meglesz még a héten

[perzsa]

Helyzetjelentés + Márévár 12

Rég volt már túra, olyan rég hogy nem is emlékszem rá. Nagyon vágyok már egyre, októberben ha törik, ha szakad megyek. Dohánygyárban beszélgettem két túrázó emberkével is. Hardi Bazsival beszéltük hogy a tudis csapattal lehetne túra, amire rábólintottam, velük már tényleg nagyon régen voltam. A másik meg a csoportvezető Gábor, ő valami éjszakai túrát mondott de ttt-n nem látok ilyent. Részemről a Mecseki láthatatlanok 28-as túrára akarok felkészülni, kicsivel több mint egy hónapom van rá. Szóval valószínűleg lesz spontán megejtett túra is az elkövetkezendő időben.

Amiről nem írtam eddig az a májusban Dezsővel és Mazival megejtett Máré váras túra, ami szerintem nagyon jó hangulatúra sikeredett. Magyaregregyig kocsival levitt minket Bálint, onnan pedig gyalog tova.Úgy volt hogy csak megnézzük a Márévárat aztán megyünk haza, de olyan fasza idő volt és kedvünk hogy kispéciztük magunknak a Cigány hegyet is. Olyan szép neve van nem? Kicsit hosszabb lett mint gondoltuk, de megérte felszenvedni magunkat, elég szép volt a kilátás onnan. Az utat persze végig ökörködtük, szóval az idő is gyorsan elszállt. Részleteket nem osztok meg, mert úgyse lennének pontosak. Annyi még hogy idén ősszel még vissza kell térnünk ide.

ui.: megvan az éjszakai túra, 29-én lesz. Ha nem kell egyedül mennem akkor tuti nyomjuk.

[perzsa]

Retró túra II 15

Régen voltam megint erdő közelében, ezért már bennem volt a mehetnék, sajnos a múlt hétre tervezett Mecsek túrára nem tudtam menni, pedig a tavalyi tenkes csapattal mentem volna. Balatonra muszáj volt lemenni, takarítani, kinyitni, lenyírni a füvet. Így sajnos elúszott a reményem is hogy gyémánt fokozatot érek el a Baranya Teljesítménytúrázója programban, de nem számít. Sőt még a szakdogámmal is le vagyok maradva. Na de vissza a túrához. Szóval volt ez a kegyetlen Retró túra március végén amire bátyámmal mentem, leírtam ugye mennyire rosszak voltak a körülmények. Balaton után hazaérve nézegettem ttt oldalát hátha lesz valami a héten ahova lehetne menni. Május elsejére volt kiírva a Retró túra ismételt megszervezése. Írtam Mazagáéknak, akik gyorsan csatlakoztak hozzám. Örültem neki mert legalább nem volt unalmas az út. Reggel 7 és 8 között lehetett indulni, én mondtam Mazinak hogy nem kockáztatok és megyek busszal :D. Kb 20 perccel előbb értem fel mint ők, ragyogó napsütés, jókedv, emberek mindenhol. A tömeg elkerülése érdekében gyorsan kitöltöttem jelentkezési lapot, aztán indulásra 7.45-öt kértem, addig gondoltam csak ideérnek többiek. Szerencsére így is történt, Mazi leparkolt, kitöltötték lapokat, felraktuk a retró úttörő sálat és elindultunk Gesztenyés felé. Indulás előtt még lefényképeztem egy csoportot és belőttem a gps-t. A tapasztalatom azt mutatja hogy amikor ismert útvonalon megyek másodszor/sokadszor egyre könnyebbnek és rövidebbnek tűnik. Itt is így volt, bár tény hogy nem zúdult le patakként a víz és hó-sár kombó se volt, de volt egy új bosszantó tényező: a bogarak, elsősorban a szúnyogok. Vittem ilyen szúnyog irtó aeroszolt ami működött is egy-egy óráig de még így is megcsíptek párszor. Kullancsot nem találtam magamon eddig, remélem most már nem is fogok. Bár tegnap este olvasás közben azt hittem az egyik kis sebhelyre a lábam hogy kullancs de miután lekapartam kiderült hogy nem lel. Szóval a terep most simán járható volt, és szerintem nagyon gyorsan felértünk a Fehér kúti kh-hoz. Volt ott valaki, elsőre azt hitték többiek hogy ep, de mondtam nekik hogy itt biza nincs ep :D. Valami bogár megtámadta Ildit azért kis ideig álldogáltunk de utána rohantunk is lefelé a Kantavári forráshoz. A múltkori erdő tóból nem sok maradt, szinte semmi egy kis pocsolya kivételével. Kantavárnál ismét tűz és téli fagyi várt minket. Bekaptunk gyorsan egy szendvicset, én feltöltöttem a forrásból az üvegem és mentünk is felfelé. Ez a rész múltkor nagyon kegyetlen volt, Petivel elég nehezen másztuk meg. Most kiderült hogy miért: a másik oldalon volt a túraút, csak mi ezt nem vettük észre a nagy hóban :D. Maziék itt is mentek mint a "villám", alig tudtam menni mögöttük. A múltkori 30 perces felfelé utat megtettük 10 perc alatt. Innen még volt kis mászás a sárga keresztig (azt hiszem) és onnan laza gyaloglással mentünk tovább Lapis irányába. Egy helyen majdnem eltévedtünk, bele voltunk merülve a beszélgetésbe, mögöttünk kiabáltak utánunk hogy héé nem arra kell menni. Körbenéztem és rájöttem hogy igen, itt vissza kellett a retró 1-en is fordulni, akkor észrevettem most majdnem nem. Kellemetlen lett volna itt eltévedni. Ezen a sárga kereszten az elmúlt 3 tt-n ott voltam, már minden kanyart kívülről tudok. A Lapis-Tubes emelkedő se volt annyira rossz mint télen, sőt örültem is mert megállás nélkül fel tudtam menni, ez azért nagy szó mert télen 2-3x is megálltam, előző retrón meg csak egyszer. Fent a pontőrökkel beszélgettünk kicsit, öreg rokkerek voltak :D, beszéltünk a régi szép rockidőkről. Én még maradtam volna kicsit, de Maziékon láttam a mehetnéket, úgyhogy elköszöntünk és a Misina felé vettük az irányt. Úgy volt, hogy itt találkozunk majd Schunkkal és Orsikával mert ők elvileg szembe fognak jönni. Az időzítés tökéletes volt, pont úgy értünk a TV toronyhoz ahogy a Mátéék értek volna. Csak hogy ők nem voltak sehol, hát felhívtuk őket és kiderült hogy nem jönnek. -10 perc várakozás, de nem baj legalább kifújtuk magunkat. Dömörkapunál Mazaga rálépett egy siklóra, wétéeff. Na itt volt ugye hogy márciusban levágtuk bátyámmal az utat, én elestem és idegeskedtem emiatt. Most nem vágtuk le, inkább mentünk a piros kockán. Mindent visszaszívtam amit előző túrán mondtam arról hogy jobb lett volna itt menni. Kegyetlen lejtő volt amit sárban tuti nem csináltunk volna meg. Úgyhogy jobb hogy akkor rövidítettünk. A bányát megkerültük szokásos módon, és ahogy előző túrákon most is zsíros kenyér, üdítő, jelvény várt minket. 

Kép sajnos egy sem készült, egyszer akartam csinálni de annyi szúnyog volt hogy inkább lemondtam róla.

Váltottam mapmytracks-ről endomondóra, nagyon tetszik. Sokkal szebb, kidolgozottabb és átláthatóbb mint a mapmytracks, örvendjetek:

[perzsa]

Retró túra 15

Avagy "nem mondom hogy rossz túra volt, de nem bánom hogy végre vége". Előző poszt végén írtam hogy valószínűleg sok túra lesz márciusban. Nos, az említett 3-ból összesen 0 lett megtartva/mentem el, javarészt rossz idők miatt, de a punculás faktor is rátett. Így főleg esélytelen hogy előző nap is túrázok. Most is készen van mindkét lábam a tegnapi túra miatt. Aludni nem tudtam este nem hogy túrázni másnap. Én nem is értem még mindig hogy hogy vitt rá minket a lélek hogy elmenjünk erre a túrára. Szerda óta esett az eső és még induláskor is. Egyikünk se számított a legrosszabbra, pedig az lett. Úgy volt hogy Mazaga reggel hív ha jönni fog, meg is történt, jött autóval, el is indultunk, de valahol a Ledinánál elkezdett füstölni a motor úgyhogy Mazaga kirakott minket és visszafordult. Anyázós kedvünkre még rátett egy lapáttal hogy az eső szépen rá is zendített. A buszra 20 percet vártunk és arról beszéltünk ha a járat kimarad megyünk haza mert kezd sok lenni, hajaj. Jött a busz hálisten, felugrottunk rá és pikk pakk ott is lettünk a pécsbányai kultúrházban. Épp jött ki két ismerős rendező arc akik annyit mondtak ránk nézve hogy "bátor emberek" :D. Tényleg azok voltunk. Bementünk, kitöltöttük lapot, kaptunk "retro" emléktárgyat, egy sálnak nevezett szövetdarabot, ilyen úttörő sál akart lenni de azért néztem kicsit. Jó hát mire is számítottam... elindultunk felfelé a Gesztenyés felé még viszonylag jó kedvvel. Aztán fent már kezdtük látni hogy ezt nem ússzuk meg szárazon. Olyan nagy sár volt hogy nem tudtunk hova lépni anélkül hogy el ne süllyedjünk. Néhol nem is sár hanem ilyen latyak szerű hó volt, megtévesztően felülről hó alulról pedig víz tulajdonsággal. Megkezdtük az emelkedést a fehér kúti kulcsosház felé. A kitaposott ösvény annyira járhatatlan volt, hogy be kellett mennünk az erdőbe és ott követni az utat. Bár az út megfelelő itt nem pontos, inkább patakmedernek kéne hívni, folyt a víz végig.

Igen, ez kijelölt turistaút felfelé. Jó lassan is mentünk, a hóban nehéz volt mászni felfelé. Egy házaspárt is beértünk, tanakodtak merre kéne menni, megmutattuk nekik, majd valahol a kulcsosház előtt elhagytak minket. A kiírással ellentétben a közelébe se mentünk a Trippamer fának vagy az Anyák kútjának, pedig az pont egy olyan útvonal lett volna amit inkább megnéztem volna a Tubes helyett. Minden évben ez az útvonal volt kiírva úgyhogy nem értem, de nem baj. Biztos megvolt rá az okuk a rendezőknek hogy hibásan írják ki. A fehér kúti kh-nál megálltunk kis pihenőre meg csináltunk pár fényképet is, aztán elindultunk a kantavári forrás felé. Ez az út nagyon tetszett, sokat hülyültünk is a nagy hóban. Aztán leértünk a völgybe, és elszörnyedtünk a hatalmas sártól, illetve latyaktól. Bátyám kifejezése mindent elárul:

Az a barna rész volna az út, ismét az ösvény melletti részt választottuk ahogy kb mindenki előttünk. Ennyiből jó volt késni, kitaposták előttünk az utat a korán érkezők. A kantavári forráshoz közel jártunk már amikor egy vízátfolyáson kellett átugrálnunk és egy víznyelő völgyet figyeltünk meg magunk mellett, érdekes volt, mint egy kis tó az erdő közepén. 

Leértünk végre az első ellenőrzőponthoz is, pár pontőr volt, elég vidám hangulatban voltak, mi annyira nem, de örültünk hogy kis pihenő. Volt egy ládányi téli fagyijuk, vettünk is fejenként kettőt. Retró túra, jó ötlet :)). Épp szenyónkat majszoltuk mikor három további szervező érkezett mögöttünk, a hosszú útvonal söprűi voltak. Talán még nem írtam le, a söprű jelenti azt amikor véget ért a jelentkezés az utolsó ember végigmegy az útvonalon, összeszedi a szemetet, eltakarítja a pontokat ilyenek. Erre rögtön rácsodálkoztunk, és rádöbbentünk hogy 4km-t jöttünk 2 óra alatt ami elég rossz idő, de betettük annak hogy végig emelkedő volt és ugye a körülmények borzalmasak voltak. Arról beszéltek még hogy összesen 40-en jelentkeztek a túrára, ebből 5-en a középtávra, 2en a rövid távra, a többiek a 25-ösre. Ez érdekes adat volt. Összecuccoltunk, én még gyors kattintottam egy képet a felduzzadt forrás patakjáról és elindultunk tova.

Érdekességképp itt van egy kép ugyanitt az őszi magányos túrámról: http://i.imgur.com/ytQQx1C.jpg . Van kis különbség :). Itt jött egy nagyon kis aranyos emelkedő amit nem fogunk elfelejteni szerintem. Ez is olyan volt hogy felfelé kellett mennünk egy érdekes lejtőfokban megint, de az nem is zavart volna annyira ha látszott volna bármi is az útból. De nem látszott semmi, hatalmas víz zuhatag jött le a hegyről jobbra balra hó. Nem volt más választás másztunk mi is a hóban.Jó kis kihívás volt, nem sokkal később fel is értünk és már száguldottunk Lapis felé. Faszán sáros volt az út, már le is szartuk az egészet. Lapis előtt kiértünk az autóútra és azon mentünk a Tubes lábáig. Ezen az emelkedőn voltunk mikuláskor, akkor nagyon utáltam, most valahogy nem tűnt olyan vészesnek, a kevés páratartalom és a fogyi dzsúsznak köszönhetően. Fent két unatkozó pontőr várt minket, akik kérdezgettek minket hogy mi a helyzet amíg mi kifújtuk magunkat. Kaptunk valami Kojak nyalókát aztán mentünk is tovább. Ja igen, a pontokon ilyen retró matricát kaptunk az ellenőrzőfüzetbe, nagyon aranyos volt. A Tubes útvonalon gyorsan végigmentünk, Misinán voltunk 30 perc alatt. Itt ettünk még egy szenyót és lerobogtunk Dömörkapuhoz. A sípálya után "betámadott" valami kutyus minket, játszott a hóban, nem zavart nagyon, csak nem szeretem amikor a gazdi leszarja merre van a kutya és közben ismeretlenekre ugrál szó nélkül. Dömörkapunál úgy döntöttünk hogy levágjuk az utat mert jó lett volna már ha vége van. Rátértünk a "gyükési halálrútra" amit még jó időben se ajánlok senkinek. Ilyen időben meg főleg. Elcsúsztam még az elején és elég ideges lettem, sajna még a nyalókám is eldobtam amit sajnálok mert nem szeretek szemetelni :(. Az eső már jó ideje nem esett így elraktam az esőkabátom és felhúztam a másikat. Ismét megcsodáltuk Gyükés és Lámpásvölgy kritikán aluli körülményeit miközben leértünk a külszíni fejtéshez. Itt beszélgettünk kicsit a régmúltról és a rekultivációról, majd szépen lassan fel is értünk Pécsbányához. A felfelé út se tűnt olyan hosszúnak mint szeptemberben. A célban megkaptuk a kitűzőnket az emléklapot és kicsi zaba pia után felugrottunk a 40-esre és hazamentünk. Bátyám mondta hogy valószínűleg ez volt a legnehezebb túra amiben mostanában részt vettünk és teljesen egyetértek vele. Ettől függetlenül megérte, a kegyetlen útviszonyokat legyőzve végigcsináltuk. Fákje retró túra.

GPS-hez annyit hogy Tubesen meghülyült vagy nem tudom, 18km/h-át is ír sebességhez ami biztos nem történt meg, plusz a térképen is látszik valami kis kizökkenés pedig nem csináltunk semmi ilyet. Segáz.

[perzsa]

Nőnapi kirándulás 14

Végre túra hétvége következett. Előzmények: dohánygyáros ismerős mondta hogy jön, nem jött. Mazaga mondta hogy jön, nem jött. Beno mondta hogy jön, nem jött. Bátyámról tudtam hogy menni fog a hosszúra, de nekem az nem jött volna össze, elég szoros időt adtak a szervezők annak ellenére hogy ennek a túrának egy ún. promó túrának kellene lennie. Tehát nincs szintidő mindenki olyan gyorsan megy ahogy akar. A 20km-et viszont elég nehéz sztem 5 óra alatt legyalogolni. Szar vagyok tudom. Na de öcsémet elhívtam, és szerencsére el is jött, úgyhogy ketten vettettük be magunkat a Mecsekbe. Kardos úti kulcsosháztól indult a túra, 34-essel mentünk fel, túrázók mindenütt, ismerősök is. Lemásztunk Állatkerttől a kulcsosházig, eleredt közben az eső, hurrá. Kaptunk túralapot, egy mosolyt is sikerült a két pontőr arcára csalnom és már indultunk is. Az első szakasz (sőt a második fele is) pontosan ugyanaz az útvonal volt ami a Mecseki Mikuláson is. Piroson végig Remeterétig, onnan kék Büdöskútig, majd sárga plusz Lapisig. A jó időnek köszönhetően nagyon sokan eljöttek. Fiatal csoportok is, családok, párok, testvérek :). A piros csík most nem tűnt olyan hosszúnak mint legutóbb, elég sokat beszéltünk meg a sok túrázó állandóan kerülgetett minket, így "változatos" volt a séta. Még itt az elején leelőzött minket volt tanárnőm Edit néni, sajnos rögtön nem ismertem fel, később pedig fura lett volna szóba hoznom, úgyhogy így csak a kínos pillanatok maradtak meg mikor találkoztunk. Büdöskút előtt nem sokkal már Remeterét után az emberek elkezdtek össze vissza járkálni az erdőben, mert mindenki szedegette a medvehagymát vagy próbált leszakítani 20 métert azzal hogy átvágott a növényzeten, de ezzel csak elkeveredtek és csomószor jöttek szemben mert eltévedtek.... Mellesleg Hóvirág túrának is lehetne hívni a mai kirándulást, rengeteg volt mindenütt. Képet csináltam, de semmi nem látszik rajta sajnos.

Szóval leértünk a kulcsosházhoz, a kútból folyt a víz nagyban, sok ember mindenütt, mondtam is öcsémnek hogy le ne álljunk. Megkaptuk pecsétet, Sport csokit vettünk, amit az unatkozó ep őrök alakzatba raktak. Felfelé messziről láttuk Czinder Gabit és Szlauko Tibit, köszöntünk aztán mentünk mögöttük, hálisten gyorsabbak voltak :D. Nem akartuk megzavarni beszélgetésük. A sárga plusz megint kegyetlen volt, főleg azért mert itt voltak azok a kínos találkozások volt tanárnőmmel amit említettem. Az út nem engedte hogy többen elférjünk, így csak libasorban lehetett menni, és állandóan leelőztük és visszaelőztük egymást. Már Lapis körül lehettünk amikor egy kis fenyvesbe mentünk be, itt volt a legtöbb Hóvirág, nagyon szép volt, képet elfelejtettem mert jöttek mögöttünk és nem akartam megint megállni. A Tubes alatti kis megállóhelyet elhagyva folytattuk utunk a sárga plusszon, nem sokkal utána István László tanár úr ért be minket, és egész jól elbeszélgettünk a szakdogámról, felvázoltam neki nagyban hogy mit is akarok és felajánlotta a segítségét amit nagyon köszönök neki ezúton is, valószínűleg kérni is fogom mert a turistautak.hu-ról még mindig nem tudom hogy szerzem majd meg az adatbázist. Utána elrobogott, csak a beszélgetés miatt lassított. A Hóvirág völgyben még nem jártam, kellemes kis útvonal ami kikerüli a Tubest és a Misinát is.

A második epen kaptunk kis sütit, és ismét csak nem álltunk meg, rögtön repültünk tova. Előtte megint találkoztunk a tanár úrral, illetve Czinder Gabiékkal. Innen már tényleg elég laza útvonal volt a végéig, 50 méter szintkülönbséget írt a papír. Kisrét mellett elmentünk, találtunk valami kőromokat, talán felvonó lehetett, majd kiértünk a sípályákhoz, lentről jól nézett ki. Szartunk is egy közös képet:

Dömörkapuhoz felérve bekukkantottunk a vidámpark romjaihoz, van egy kis stalker hangulata az egésznek. A legutolsó szakaszon pedig már szinte rohantunk (7km/sec) mert két nagy csoport jött mögöttünk és nem akartuk hogy azok beelőzzenek. Ja igen, Dömörkapunál összefutottam egy dohánygyáras ismerőssel is. Mindenki eljött túrázni ebben a szép időben :D. Állatkert mellet mikor mentünk láttunk egy két cuki bölényt és tevét, egyszer jó lenne ide is benézni. Leérve a végéhez megkaptuk a kitűzőt, emléklapot. Ezúttal pogácsa és a szokásos fasza tea várt minket, amit sajnos nem tudtunk rendesen kiélvezni mert rohanni kellett a rohadt buszra.

Holnap elvileg megyünk túrázni Jakab hegyre, nagyon kivagyok, ez reggel fog eldőlni hogy kedvileg hogy leszek. Sajnos lehúzza a szar idő, kedvtelenség és hogy a köv három hétben ugyanezen az útvonalon fogok menni mindig (ha minden úgy megy ahogy akarom - jövő hét tavalyi tudis arcokkal, két hét múlva Szuadó tt.)

[perzsa]

PITE 10

Kis előzményként annyit hogy ismét egyedül voltam, próbáltam tesómat rávenni hogy jöjjön de végül inkább lemondta. Mazi meg már jó ideje mondogatta hogy nagyon magas/sáros, és emellett most még beteg is lett úgyhogy ő kilőve. Előtte nap látogattuk meg térdműtött barátosnénkat, ott úgy voltam vele én is hogy nem megyek, mert egyedül meh. Meg ittunk is pár sört utolsó buszig szóval elég biztos voltam hogy ez off. Az estéhez még annyit hogy Dezsővel és Ildivel dumáltunk egy közös túra partyról Jakab hegyre, mert Dezső még nem volt. Zsongorkő meg istenkirály úgyhogy alap. Na de eljött a reggel, kinyitom szemem 7 órát mutat neki óra. Felkelek, friss vagyok mint a reggeli lószar (7.30-kor megy busz Abaligetre). 5 perc alatt elkészültem és már mentem is a megálló irányába. Jött is a busz rögtön szinte, felugrottam és kicsit azért bánakoztam, eleredt az eső, lehet otthon kellett volna maradnom kockulni. Hálisten nem így lett. 1 órás az út Abaligetig, kegyetlen. Végigmegy Orfűn 4-szer 30 perc alatt a busz. Biztos van benne logika csak én nem látom. Odaérek, leszállok valami Barlang hotelt kell keresnem, túrázók elirányítottak. A két abaligeti tóra emlékeztem, nagyon nyugodt a környék. A végén ültem egy fél órát a parton, Balcsira emlékeztetett :). Bemegyek, kitöltöttem papír, kaptam rá pecsét és már indultam is.A túrák nagy részén mindig egy fasza emelkedővel kezdünk, itt is így volt. Viszont volt egy plusz benne ami rátett a lapáttal. Fröcsögött a sár, nincs jobb szavam rá, ahova léptem bokáig buggy, ellepett. Az előző túrázók meg nagyban le is járták, szépen "lecsiszolva" a sarat ezzel kétszer csúszósabbá téve azt. Ennek ellenére el kell mondjam hogy nagyon tetszett. Kihívás volt ilyen geci nagy sárban felmászni a hegyre. Fölfelé egyszer csúsztam el, akkor is megkapaszkodtam előre. A felfelé nem is volt gond, én már sejtettem hogy a lefelével fogok szívni mint a borz. Jó kis emelkedők jöttek, kibírtam őket, imádom a bakancsomat, egyik legjobb döntésem volt hogy vettem ilyet. Közben emberek mentek, jöttek, leelőztek, visszaelőztem őket így ment ez. Sima terepen nyomtam neki az 5km/h-át de felfelé a 2-t is alig. A hegy tetején valahol elkapott a hóesés is, az nagyon feelinges volt.

Aztán eljutottam az orfűi elágazáshoz, egy csapat eligazított hogy merre van a túraút, ők inkább a szerpentint választották, és milyen jól tették... Egy jó 30-40 fokos út volt lefelé, olyan csúszós sárral hogy én tudtam: itt seggre fogok ülni párszor. Végül csak kétszer estem el, de mocskos sáros lettem. Nem érdekelt, mondtam hogy bassza meg a világ mindenki otthon ül én meg esőben megint eljöttem túrázni egyedül :D beteg állat vagyok. Lejutottam valahogy, kurva lassan haladtam, mindenki akit beelőztem visszaelőzött. Mikor leértem ott jöttek a szerpentinesek, úgyhogy előbb leértem volna mint itt. Nem baj, én nem csaltam. Orfűn átgyalogoltam első és egyetlen ellenőrző pontig, a Mecsek házáig. Hangulatos volt messziről, kis faházikó kéményből jött a füst, a hó meg szálingózott.

A túrázók jöttek mindenhonnan, kaptam pecsétet, sütit nem, de úgyse kívántam. Benyeltem egy szendvicset aztán mentem tovább. A szerpentines arcok folytatták a szerpentinen, kis csalók :). Én fröcsögtem tovább a sárban. Elmentem a pécsi tó mellett és még egy utolsó emelkedőre felmásztam. 100 méteres emelkedő volt, semmi különös. Csak így jó volt visszanézni a tetőn hogy baszki onnan jöttem. Itt már sehol senkivel nem találkoztam, követtem a lábnyomokat (ami elég kevés volt úgyhogy vagy mindenki csalt vagy én nem tudok számolni). A végén kicsit kocognom kellett hogy szintidőn belül legyek, mondjuk ez is csak ilyen 10 méterekig ment mert hol jöttek sárosabb részek hol kidőlt fa volt útközepén. Lehagyott pár futó én meg elkavartam valahol egy patak árokban kötöttem ki, valami csoda folytán nem estem bele, és egy 200 méter után kiértem a tavaknál, ahonnan indultam. A hóban lemostam a cipőmet, beballagtam a kitűzőmért és leültem szusszanni. Volt egy órám még buszindulásig. PITE megint kitett magáért. Kaptam egy öklömnyi nagyságú almás pitét ami kegyetlen jó volt, volt kis "svédasztal" is, forró teával meg zsíros kenyérrel. Betoltam egy kenyeret meg jó 3 pohár teát (igen, volt hozzá pofám harmadszor is tölteni :D). Aztán kimentem a hotelből mert kurva nagy zsivaj volt és utálom az embereket amúgy is. Találkoztam a Csilla nevű lánnyal ismét, aminek örülök mert így rájöttem hogy rendszeres túrázó a hölgy :). Ők bevállalták a 20-ast, én kevés voltam hozzá :D. Kicsit családias is volt a hangulat, majdnem  a fél embersereg aki ott volt a végén volt ezen a januári túrán is és mindenki ismerte a másikat. A lényeg a lényeg hogy a mocsok idő ellenére tetszett a túra mert jó kis kihívás volt. Most meg fáj a térdem meg a vádlim de leszarom mert megérte.

[perzsa]

Télies Mecsek 16

2013 első teljesítménytúráját megrittyentettük bátyámmal és Mazival. A télies mecsek nevű túrával kezdtem tavaly el a teljesítménytúrázást (illetve a Hó PITE rövid távval, de a lényeg hogy ugyanezen a szervezésen), és már egy hónapja nem voltam sehol, így kapóra is jött. Az időhöz annyit fűznék hogy a reggeli fagyos időt később felváltotta a napos, jóidős így ez tökéletes lett. Égervölgyből indult a túra, szokásos módon Teca Mama fogadójában kellett nevezni. Kicsit fostam a Pite szervezéstől, tavaly a rossz maradt meg róluk. Kértünk lapot, ezresből rögtön nem tudtak visszaadni  , nem baj ráírták papírra hogy '400 lógunk'. Papírra ráírtuk szervezet rublikába hogy CoZ meg HC, röhögtünk egyet aztán nekikezdtünk. A szokásos úton mentünk Égertetőig, onnantól egy számomra újra tértünk rá, bár többiek mondogatták hogy mindig ezen megyünk fel, tudom hogy én először voltam ott. Az első fele a Jakab hegyre vezető résznek laza volt, sőt tök kellemes. A második fele meg kegyetlen, az emelkedőket nagyon nem bírom, főleg jó 2-3 km-en át. Elhagytunk pár "öreg" csapatot, mondogatták is hogy "jaj a fiatalság", mondtam magamban hogy jaj bizony, vagyok annyi kiló mint ti hárman együtt. A túrán majdnem végig dumáltunk, úgyhogy amikor épp nem a mászásra koncentráltam akkor a társalgás is kellemes volt. Jakab hegyre valahogy felértünk, nagyon örültem neki. Kaptunk nyomatot, majd megpihentünk a romoknál. "Jó étvágyat - jó étvágyat neked is Mazi - a narancshoz? - jó étvágyat a narancshoz Mazi". Egy, az értelmes hozzászólásainkból :D. Remete rétig lévő 5-6km telt el a leggyorsabban mert itt még én is tudtam figyelni és hozzászólni a témákhoz. Innentől már ismertem az utat, mert a Patacsi rétnél csatlakoztunk a Hó Pite útvonalába és azt már ismerem. A tavalyi elírás még mindig megvolt, miszerint 40m szintemelkedő van Remete rétig. Egy százassal elírták :). Jaj egy fontos rész kimaradt, a Pálos kolostornál Milka waffelynit kaptunk, amin rögtön elcsodálkoztam. Remete réten pedig kaptunk megint tűzforró teát (YUM) és egy kis sütit is, volt még ilyen perec is de abból már nem volt pofánk venni. Kis pihenő után siettetve többieket elindultunk, jött a már magunk mögött hagyott gyerekes csoport, HELL NO. Meg kell említenem hogy kifejezetten bunkó volt minden túrázó akivel összehozott a sors minket. A gyerekes csoportnál is volt egy fickó akit majdnem fel kellett löknöm mert szépen elállta a "tiszta utat" míg a kölköket fényképezték. A másik meg két nő személy volt akik hol a nyakunkban lihegtek hol lehagytuk őket. Általában úgy volt hogy előreengedtük őket majd 100 méter után megálltak bámészkodni. Lehet morci is voltam, de kapják be a faszomat. Remete rét után volt a sokat emlegetett rész ahol eltévedtünk. Maziék mutattak egy új utat, bicikli út ami kivitt minket a Teca Mamáig. Az egész túra szervezése tökéletes volt, egy pici hiba volt a végén - a tömeg és a kapkodásból esett kisebb hibák, de nem érdekelt az se, olyan fasza virsliket kaptunk hogy szinte bántam hogy rohannunk kell a buszra. PITE nagyon kitett most magáért, remélem egész évi előrejelzés volt ez :). Fényképet nem csináltunk sajnos egyet se, így csak maradt a GPS adat mint bizonyíték :D.

Előrejelzésnek annyit, hogy most hétvégén lesz Szekszárdon egy túra, 1200 pénz, plusz 1300 a busz oda vissza, még meglátom, ha nagyon szar idő lesz akkor off, de most fel vagyok csigázva (b tervem meg ugyanez az útvonal mint gyakorlás)

[perzsa]

2013 start

A decemberben tervezett másik túra nem jött össze, punculás, szar idő és egyedül menés 3-as fogata miatt. Jövő héten PITE túra legalább. Arra egyedül is megyek. Közben meg találtam egy ilyent, állati és nagyon szeretnék egyet :D

http://biolitestove.com/campstove/camp-overview/features

[perzsa]

Mecseki Mikulás 12

Decemberben két teljesítménytúrát hirdetett meg a ttt oldala, ami Mecsekben lesz és úgy tervezem hogy mindkettőre elmegyek. Az első mára volt szervezve, egy Mecseki Mikulás néven megrendezett túra, bátyámék már tavaly is voltak rajta. Hárman tesók indultunk neki, főpályaudvaron találkoztunk Andrással, bátyám munkatársával, és így négyre emelkedett a hülyék száma akik esőben sárban felmerészkedtek a hegyre. 34-essel mentünk fel, Állatkertnél leszálltunk. Nem messze volt innen a rajthely a Kardos úti kulcsosház. Az utóbbi időkben mindig sikerül valahogy idetévednem, tetszik is maga a kulcsosház. Megkaptuk lapot, kitöltöttük, befizettük az 500 forintot aztán kijöttünk belőni a gps-t valamint ittunk egy kis meggypálinkát hogy felébredjünk, köszönet Andrásnak. Az út első szakasza könnyed volt, kicsit unalmas is talán. 4,5 km-en át semmit nem keresztezünk. Maga a táj jól nézett ki, havas volt minden. Elején dobtunk is pár hógolyót de úgy éreztem hogy mindenki fáradt volt ma. Kötsög szombati munkanap. Remete réten gyors reggeli, aztán megyünk tovább úgyis megint beértek a gyerekek, nagy a ricsaj. A szaró kutyák a réten már csak ráadás. Innen az út ismerős volt, két hete itt jöttem visszafelé, itt már nagyon nagy volt a sár. Nem is érdekelt senkit. "just take it in the ass" ahogy szokásom mondani vót. Ja igen, a túra jelmondata a "nem hallom ám mit mondasz" lett. Ez azért, mert az út nagy részén libasorban mentünk és senki nem értette a másik mit mond. A büdös kúti kulcsosház annyira nem nézett most ki jól mint legutóbb, elég kopasz volt a táj, ennek ellenére ez a kh is nagyon bejön. Peti felment matricákért, mi addig kaptunk pecsétet lapra. Kicsit visszamentünk egy elágazásig majd megkezdtük a felemelkedést a Tubes felé. A probléma nem tudom mi volt én nem bírtam a többiekkel tartani a tempót. Mellesleg utálok is sietni bárhova. Saját tempóban jobb. Segáz, valahogy feljutottunk Lapisig, azt kívántam bár otthon kockulnék mint a többiek. Lapisig még pite volt az út, innen jött a kb fél kilóméteres emelkedő a tetőre. Utáltam mindent, legyen elég ennyi. De mikor felértem akkor nagyon örültem hogy itt vagyok és nem otthon ülök, a faszom pörgetve. Meg se álltunk, kifújni magam egy pillanatra tudtam amíg megkaptam pecsétet, aztán már ereszkedtünk is a Misina parkoló felé. Egyik ellenőrző ponton se kaptunk semmit, nem is tudom miért hittem benne hogy valahol forró teával várnak minket (majd a végén). Peti Andrással kinézett a Kis Tubesre, akkora köd volt hogy én inkább kihagytam. Itt vettem észre örömmel hogy a Misinára már nem kell felmásznunk, elég a parkoló mellett elmenni lefelé. Happy Tiem. Persze a lefelé se volt kutya, kicsit le is vágtuk a sok kanyargós szar helyett hogy minél előbb leérjünk. Térdem azóta utál. Leértünk az Állatkerthez, aztán bementünk vissza a kulcsosházba, megkaptuk a díjaink - kitűző, emléklap, mikulás csomag. Kint pedig a legjobb - forró tea. Ami nagyon jól esett, de közben el kellett rohannunk, 12kor jött a busz, utána egy óra múlva. Hiába futottunk a Da Vinci klinikánál elrobogott mellettünk a busz, a sofőrnek intve a vállát húzogatta. Fasszopó. Végül ezt se bántam annyira, mert lefelé egész szép helyen mentünk, át a Mecsek kapun is, amit még nem láttam belülről. Vagy ha láttam is nem emlékeztem. A pálos rendi kolostornál felpattantunk egy 33-asra levitt egészen a 48as térig onnan pedig hazajöttünk egy 21-essel. Jó kis túra volt :)

Háháá most nézem mapmytracks-en hogy az elmúlt évben eddig 99km-nyi túrát mentem. Legalábbis ami gps-ben bent van. A Dombay tó maratonon átlépem a 100-at :)

[perzsa]

Mecsek körút 16

Eljött végre egy nap amikor nem esett az elmúlt két napban eső, és előrejelzés is biztató volt, ezért Mazival úgy döntöttünk elmegyünk túrázni. Márévár körül lett volna a túra, 9kor indultunk volna kocsival. 8.59kor lemondta a Mazaga, de én nagyon akartam már túrázni, ki tudja mikor lesz megint ilyen napos idő, nem akartam várni tovább. Tesóim se csatlakoztak, persze ez csak ilyen desperate próbálkozás volt hogy ne kelljen egyedül mennem. A csapatból meg ilyenre aztán senki nem fog jönni. Legalábbis velem. Nem baj, így annyit és olyan tempóban megyek ahogy nekem tetszik. Volt B tervem, mert legbelül éreztem hogy le fogja mondani útitársam, így most azt vettem elő. Annyira nem készültem hogy buszt is nézzek, de a legelsőt elértem, 10 előtt pár perccel már fent is voltam az Állatkertnél. Innen átmentem Dömörkapuhoz, itt van egy kilátó amit meg akartam lesni, mert hát imádom a kilátókat. Persze 200 ezren voltak itt annak ellenére hogy vasárnap volt. Megcsodáltam a külszíni fejtés maradványát aztán elindultam az első célom felé. Térképet nézve pont útba esett a Hidegkúti forrás. Lementem a sípálya után egy ösvényen, ahh gyönyörű vagy Mecsek. A kútból csorgadozott a víz, kortyoltam is párat. Az első emelkedő mindig a kedvenc, felvitt jó sokáig és nem sokkal ezután el is értem Kantavárat. No én még soha életemben nem láttam a Kantavári romokat ezért persze hogy meg akartam nézni. Egy nagy sánc tetején vannak a "romok". Csodálatos volt fel és lemászni róla, de büszke voltam magamra utána. Egy fal maradvány látszik csak, hát nem örültem neki, tovább is álltam első pihenőmhöz a Kantavári forrásokhoz. Imádom, annyi emlék, annyi élmény kötődik ide. Majszolgattam szendvicsem erre "betámadott" három kutya. Hát ti honnan jöttetek? Reméltem hogy nem kóbor kutyák, de gazdijuk is megjött nem sokkal rá. Kattintottam egy képet, majd bementem a kőbányába ami mellette van. Egy hosszú emelkedő következett a Rábay fa felé. Oda is értem elég gyorsan, gyors fénykép és ismét emelkedő. Találkoztam egy futóval, amiről azt hittem hogy képzelődök, de megjelent pár másik is utána úgyhogy valószínűleg valami csapat lehetett. Elértem egy elágazáshoz ahol leültem szusszanni egyet és csak hallgattam a szél susogását. Találtam valami papírt amire egy kód volt ráírva és hogy légyszíves ne vidd el október 30-ig. Érdekes. Ismét egy brutális emelkedő jött, reménykedtem hogy nem támad meg valami vaddisznó, mert nyom az rengeteg volt. Ja és itt már bokáig ért a sár is. Juhúú. Valahogy átúsztam a sáron és eljutottam Büdös kúti kulcsosházhoz. Hát ez kurvajólnézett ki, persze itt pont voltak túrázók megint és megint nem tudtam körbejárni emiatt normálisan. Itt volt az egyetlen kút ami nem működött. A lényeg hogy ez a rész tetszett a legjobban. Már azért fáradtam, de jó lett volna még sétálni. Elmentem Remete rétig, utána pedig Égervölgy volt a cél. Ez az az út amit télen elbasztunk mikor első teljesítménytúrámon voltam öcsémmel és Petrával. Hát most megtaláltam az utat, mi a különbség? Volt gps. Azt hittem sose érek az égervölgyi tóhoz, legalább a táj szép volt, de itt már elég sok ember volt ami megint zavart. Végül kiértem leültem és fellélegeztem. Megcsináltam, 16km. Fasza vagyok. Most meg aludni kéne de nem akarok éjfélkor kelni.

[perzsa]

ÓóÓóó a szép jövő sajnos kifacsart citrom

Helyzet nem sok van, holnap lett volna egy túra amire megígértem magamnak hogy elmegyek. A mecseki láthatatlanok teljesítménytúra már tavaly óta foglalkoztat mikor bátyámék elmentek rá. Balszerencsére megjött a szar idő, így direkt estére, egész nap szép idő volt, ha ma lett volna simán lehetett volna csinálni. Végülis elmehetnék dagonyázni is egyet, de a túrára 8-930ig lehet jelentkezni, busz 6.30kor és 9kor megy csak (fél óra az út kb), így pont kiesek a jelentkezési időből, ami igazából nem lenne gond, max pörgetném a faszom egy órát ott 7-8ig, de egy vaddisznólkodásért nem fogok FULL egyedül mert ugye ilyen időbe senkit nem tudnék rávenni. Jövő héten Mecsek túra, ugyanott kb ahol ez a túra is lett volna és valamivel kicsit hosszabb is. Nagyon remélem hogy nem jön közbe semmi.

update (2012.11.03.): gessz vát - elmosta az eső a Mecseket előtte nap úgyhogy esélytelen volt. Bent voltam ma városba és olyan kurva jó idő volt hogy ennek ellenére bántam mint a fasz. Rohadjon meg a világ :(

[perzsa]

Zsongorkő séta 7

Ismét egy olyan nap amikor másnaposan megyek túrázni, remélem bevésődött a fejembe hogy jó lenne ha legközelebb 2 liter vizet vinnék magammal 1 helyett. Szóuval, volt facebookon hirdetve, több hete már, az emberek mégis basztak jönni rá, segáz. Én úgy is elmentem hogy reggel 3ig ittam a szeszt. 9 körül indultunk, Égervölgybe találkoztam 3 szőkével :D. Bálint Ildi Jenő, miközben valami fehér macskát nyúznak. Találták utcán, nem akarták otthagyni, hazaviszik. Hát jó, csak menjünk már. Égervölgy is ki van száradva mint a Balaton, a tóból egy kicsi pocsolya maradt már szinte. A patak csorgadozott de előző nap esett, szerintem amiatt. Égertetőre felmászni mindig kellemes bemelegítés. Már ilyenkor is mindig elfáradok de nyugtatom magam hogy Jakab-hegyhez képest piskóta ez még. Égertetőn kis pihi, másnaposságom révén a piám fele már el is fogyott. Éljen. Jenő Mazi felmásztak kilátó, mi meg a macskával szórakoztunk kicsit. Indulás tovább, mindenhol túrázók, blőő. Valami nyugger csoportot beértünk felfelé akik rögtön ráugrottak a kiscicára. Jobbnak láttuk gyorsan tovább állni. Jó hosszú ez az emelkedő de a végén csak feljutunk, Babitsos diákok sütögettek a Pálos kolostornál. Onnan tudom hogy Babitsosok mert Metallust gitárosa is ott volt és ő ott informatika tanár. Höjj |,,|. Mi leültünk romoknál, Jenő felugrált falakra, a másik két szőke meg a macska további basztatását folytatták :D. Zsongorkő nincs ugye messze, imádom a kilátást, de sajnos a nyugger csoport letanyázott oda és persze végig ment a pletykálás. Valami megemlékezés is lehetett mert dobáltak le virágot a   kilátóból. What... Egy kis pihenést szerettem volna meg csöndet. Előbbit megkaptam, utóbbit nem. Lefelé kedvenc szakasz Sas fészek mellett, jobbra sziklák, balra szakadék. Sas fészeknél ismét leültek többiek pihenni, jött valami kutya tenyésztő aki kioktatta barátaim a macskatartásról és adott egy kis kutyaeledelt is. Itt még nem döntöttük el hogy gyalogolunk vissza vagy Kővágószőlőstől buszozunk, végül utóbbi lett mert elfogyott minden folyadék utánpótlásunk. Lefelé már rohantam, mert Mazi azt mondta hogy óránként megy csak busz én meg betojtam hogy ott ragadok egy órára még :)). Elértük busz szóval nem lett gond hálisten. Rövid volt, de Zsongorkő miatt mindig megéri :)

[perzsa]

Kilátó séta 8

Jövő héten lesz egy nagyobb túra amit szeretnék végigjárni, Komlón egy bányász emléktúra, a probléma annyi hogy kb 18 km lesz és az elmúlt két hónapban 0km-t túráztam összesen. Szóval első gyakorlásnak hétvégére akartam egy kis túra félét beiktatni, nem igazán tudtam mit ezért lett belőle egy szokásos útvonal. Szombaton akartam már menni de akkor még győzött a lustaságom, és valahogy be tudtam adni magamnak hogy a vasárnap úgyis jobb, az emberek pihennek vagy vásárba mennek és úgyse a hegyekben fognak izzadni. Majdnem be is jött amúgy. Első buszt rögtön lekéstem, a második pedig nem úgy ment ahogy akartam. A terv az volt hogy Misináról átmegyek Remete rétre onnan pedig le a Kismélyvölgyön át haza. 35-öst lekéstem, nem baj van 34-es, úgyis a B terv az volt hogy akkor Dömörkaputól fel Misinára, kell a felfelé gyaloglás is. Viszont 34-es nem ment fel a vidámparkig úgyhogy állatkertnél leszállás. Úgy emlékeztem van onnan is közvetlen út a tv toronyhoz ne kelljen már Dömörkapuig elgyalogolnom. Simán elmehettem volna de valamiért úgy számoltam hosszabb lesz a tervezett utam. TV toronyig fel, szív helyéről ki akar már ugrani, lábak nem ehhez szoktak az elmúlt pár hétben. Sebaj, felértem kis pihi szusszanás és irány tova. Kis Tubesnél szerintem egy jó negyed órát eltöltöttem, olyan nyugodtság volt, de ami még jobban felvidított hogy sehol senki. Kiélvezhettem magamnak a kilátót. A Tubesre nagyon gyorsan felértem, mindig azt hiszem hogy ezek az utak hosszabbak, de még 1 km sincs a gps szerint. Na mindegy, legközelebb már tudni fogom. A János kilátóba is felmentem persze, a hideg szél jót tett és hálisten' még nem az őszi hideg szelek voltak, vagy már szipogva írnám e sorokat. Az egyik kedvenc utam mindig is az innen Lapisra levezető út. Tágas és nem durván lejt. Illetve a csönd ami itt fogad mindig elkápráztat. Megálltam egy-egy percre csak csodálni hogy tiszta csönd van. Se kocsik a távolból, se madarak se emberek. Tiszta csönd. Imádom. A Sós hegyi kilátót se hagytam ki ha már ott vagyok, és nappal nem jártam még itt. Nem a legszebb a kilátás, de az tetszett hogy a János hegyi kilátó tökéletesen látszik innen. Kis kitaposott ösvényen át eljutottam Remete rétig. Itt is csak bicikliző csapat fogadott illetve bátyám munkatársa aki szerintem nem ismert fel :D. Épp előtte gondolkoztam hogy mi lenne ha összefutnánk. Köszöntünk aztán folytatta mindenki a maga útját. A célom a Kismélyvölgy volt, illetve annak megtekintése, el is tévedtem előtte, szerencsére gps megmentett (örök hála az Androidnak és a turaterkep.hu-nak). A "völgy" nem váltotta be a reményeket amiket vártam tőle, de nem is az a völgy volt amit emlékeimből keresek már rég :). Át fogom nézni a térképeket hol vannak még ilyen nagy völgyes utak, emlékszem rá hogy többször is jártam arra kiskoromban. Kiérve az erdőből megcsodáltam a környéket aztán fel a buszra és irány haza. Jó kis gyaloglás volt ez is.