Ne búsulj barátom, figyelj rám! Ez vagy itt te, ezek itt meg a csajok. Megtöltesz egyet, az jó. Megtöltesz még egyet, az még jobb. De másoknak is hagysz, mert nem vagy egy irigy geci. Neked jut másik, ne aggódjál! De ne legyél telhetetlen! És egyből csak egyszer igyál! És ha kiürült, akkor ne szomorkodj! Figyelj! Neked nincs okod a búslakodásra. Na, jó egy kicsi azért van, de nem sok. Ha szarba nyúltál, holnap punciba fogsz. A te keserves tragédiád az tudod micsoda? Semmi. Nulla. Zéró, barátom. Hát nézzél már körül! Ha én elmesélném neked azokat a történeteket, amiket itt hallok, sírva fakadnál, barátom. Felnőtt emberek zokognak a vállamon nap, mint nap, barátocskám. Bejönnek ide, kikérik a piájukat és nyomják nekem órákon keresztül a semmitmondó történeteiket. Azokkal a szar, semmitmondó történetekkel traktálnak engem. Csak beszélnek, beszélnek, bazmeg. Be nem fognák a pofájukat egy pillanatra sem. Hát szükségem van nekem erre, mit gondolsz, mi? Hát szükségem van nekem erre, barátom? Nincs szükségem és neked se lenne rá szükséged. Hát van nekem egy életem. Bemehetnék én is egy kocsmába rinyálni. Az a kocsmáros meg elmenne egy másik kocsmába és ott rinyálna, az a kocsmáros meg egy másikba. Hát mit gondolsz, mi? Mi következne ebből, mondd meg nekem? Merev részeg kocsmárosok rinyálnának egymásnak, bazmeg. Térdig állnának a rinyálásban, az emberiség meg kipusztulna szép lassan körülöttük. A nőink ülnének otthon az elsötétített szobákban, mi meg panaszkodnánk egymáson a szaros, mocskos utcákon. Ne rinyáljál! Utálom, ha egy férfi rinyál. Hányok tőle. Ne rinyáljál barátom, mert lehánylak bazmeg!
