Nagy fazonok #2, Kânuni Sultan Süleyman
Szulejmán (maradjunk a magyarosan írt nevénel) 1520–1566 között uralkodott, és nem véletlenül ragadt rá a „Nagy” és a „Törvényhozó” cím. Ő emelte az Oszmán Birodalmat a csúcsra – területben, gazdaságban, kultúrában, mindenben.
Elfoglalta Budát, ezzel „beírta magát a történelembe”.
A birodalmat Európa legrettegettebb és legmenőbb hatalmává tette.
Közben művészetpárti volt: építészet, kultúra, jogreformok – full reneszánsz vibes, csak turbánnal.
Nagy szerencséje is volt, kortarsa volt Mimar Sinan építész, a török da Vinci, fatihi camiijat is ő építette, ahogy bátorkodtam megjegyezni, költészet fehér márványból, az arányok és funkcionalitás mestermuve.
Magánélet, szerelem: Hürrem Szultán. Ez a kapcsolat olyan szintű palotai telenovellát indított el, hogy ma is abból élnek a török sorozatok. Politikát formáltak ketten együtt, miközben mindenki róluk pletykált. Szulejmán uralma alatt történtek a birodalom leghíresebb (és legszívfájdítóbb) családi tragédiái: trónharcok, féltékenykedések, árulások.
1566-ban halt meg Szigetvár ostrománál, szó szerint hadjáraton, teljes főnök módra.
Szulejmán szultánról sokszor a hódítások és a hatalom jut eszünkbe, pedig az ő története ennél jóval árnyaltabb. Az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb uralkodójaként nemcsak hadvezér volt, hanem törvényhozó és mecénás is. Uralkodása alatt a birodalom politikailag és kulturálisan is a csúcspontjára ért.
Ami különösen érdekessé teszi, az az ellentmondásossága. Egyszerre volt könyörtelen és művelt: miközben hadjáratokat vezetett Európában és a Közel-Keleten, verseket írt és támogatta a művészeteket. A „Törvényhozó” jelző sem véletlen, hiszen jelentős jogi reformokat vezetett be, amelyek hosszú időre meghatározták az állam működését.
Ő csinálta nekünk Mohácsot, persze a magyarik szethuzasa, baszakodasa nélkül nem ment volna. Egernel például nem ért célt, ott is hagyta.
És persze ott van a személyes története is. Hürrem szultánnal való kapcsolata kilóg a kor uralkodói házasságai közül: nem csupán politikai szövetség volt, hanem valódi érzelmek is szerepet játszottak benne, szerették egymást. Ez a viszony a birodalom belső hatalmi dinamikáját is átalakította.
Szulejmán alakja így egyszerre történelmi ikon és emberi figura. Nem csak egy hódító, hanem valaki, aki hatalommal, szerelemmel és saját korának korlátaival egyaránt küzdött. Talán épp ezért maradt meg ennyire élénken a kollektív emlékezetben.
Szigetváron Zrínyivel állt szemben. Legyünk tárgyilagosak, Nikola Zrinskyvel, ok? Horvat-szlavoniai bán.
A szultán már vagy 6 napja halott volt. Hadvezere Sokoli Mustafa pasa (ha jól emlékszem) mindent elkövetett,hogy ez ne derüljön ki. Bejart a szultán satraba, hangosan vitatkozott vele, mármint a holttesttel.
A mentálisan rongyos török sereg szetszaladt volna, ha megtudja.
Zrinski meg telerakta zsebeit aranypenzzel, hogy méltóképpen temessek el, aztán maradék hu vitezeivel kilovagolt a varkapun, neki a 60ezer toroknek.
Süleymant végül hazavittek Istanbulba, csupán szívét, és egyéb belső szerveit temették el Sigetvar környékén. Gondolom nem teszkós szatyorban.
Ha ez a doboz, láda előkerülne, az iszlám világ negyedik legjelentősebb zarándokhelye lenne, Mekka, Medina, Kudüs (Jerusalaim) után.