#szatyor

[mihalyidavid]

kávé #karinthy #szatyor #hadik (helyszín: Szatyor Bár és Galéria)

[fosparaszt]

[fraktalmrs]

Osprey vagy Fjallraven?

Osprey daylite totepack

Fjallraven high coast totepack

Voting ended onOct 4, 2024

[nmtkmrnke]

Pöcsmentes lesz a Spar-szatyor

Magyar trollok dugó párokkal és ejakuáló uborkákkal indulnak a közértes zacskóversenyen.

erre emlékszik valaki? valamiért eszembe jutott ma, szétröhögtem az agyamat (el ne feljtsem kiváltani a gyógyszeremet hazafelé). (hehh, nyilván a bkk-s formaruha-pályázatról jutott eszembe)

[videkma]

Debrecenben ki akart rabolni egy idős nőt, majd menekülés közben zsákutcába futott egy férfi

Debrecenben ki akart rabolni egy idős nőt, majd menekülés közben zsákutcába futott egy férfi

Egy presszóban italozott, majd egy üres telken könnyítve magán meglátta idős kiszemelt áldozatát aki akkor szállt le a buszról.

(more…)

View On WordPress

[retextil]

Szupermasszív fekete lyuk minőségű, pachwork technikával, újrahasznosított textilből varrt szatyrok az Adománytaxi részére. És egy váratlan vendég, aki persze nem bírta ki, hogy ne nézze meg, mi történik... :)

[cicfarok]

Kukucs

Egy kis ajándék szatyor cicával

View On WordPress

[orionslosthead]

666 szó szatyrokról és vallásról egy levélbe tömörítve

Kedves Jim!

Arról akarok írni, hogyan érzem magam, miként élem le a napjaimat, de hiába is van minden itt a fejemben, nem tudom, mit kéne megosztanom veled. Amikor eszembe jut valami hatalmas dolog, amint mondatokká alakítanám a gondolatot, egyszerűen értékét vesztik a szavak. Csak egy üres műanyagszatyor van előttem, amit a szél a kedve szerint röptet ide-oda, néha beleakad egy ember lábába, máskor csak a kutyaszarral tarkított zöldön táncol, remélve, hogy legalább egy idegbajos szobacirkáló játszópajtást lát benne. 

Ez a szatyor akár én is lehetnék, de mindig is erősebbnek gondoltam magamat egy lebomló zacskónál, inkább lennék egy vászontáska, egy olyan, amin a béna cégnév helyett valami kedves kis minta van. 

Jajj de jó neked Jim, két füled van és mégsem vagy szatyor.

Tegnap kinéztem az ablakon, a hold pont velem szemben volt, és a lopott fénye, hideg kékséget hozott a szobára, én pedig időutazáson kaptam magam. Tizenegy, tíz vagy tizenkét éves lettem, egy másik utcában, egy másik háznak, egy másik szobájában álltam. Érdeklődve figyeltem a teliholdat és a köré épített feszületet. Isteni jelként fogtam fel a látottakat, és megnyugtatott a tudat, hogy nincs mitől félnem, mert Jézus meghalt a bűneimért, amiket el sem követtem. Persze kurvára nem arról volt szó, hogy megjelent nekem a Szentlélek, csupán a szúnyogháló kis négyzetei okozták a csalóka képet, de ezt akkor nem tudtam. Talán mert hinni akartam benne, hogy van aki figyel rám az égből. 

Néha még ma is eljátszom ezzel a gondolattal, persze nem kötöm magam egyházak és vallási dogmák közé, hagyom, hogy az elmém szabadon szárnyaljon, pont úgy, mint egy árva műanyagszatyor, akinek nincsen gazdája, munkája és tartalma. Tudnom kéne, hogy miben hiszek, de csak azt tudom, mit az, amiben nem hiszek. Ugyan csodálom a görög mitológiát, de Árész létezése annyira tűnik valóságosnak, mint az, hogy holnap a Marson fogok sátorozni. Ahogy arra sem látok sok esélyt, hogy valami narkotikumot elszívva megláthatom az ősök szellemét, aki ha épp jó kedvében van, furcsa szavakat ad a számba, amiből a bölcsek megtudják, melyik cég értékpapírjait kell felvásárolni. Persze itt a civilizált Európában jobban kedvelik a monoteistának bélyegzett kereszténységet, vagy ahogy a reformátusok szeretik nevezni, keresztyénséget. De hiába is nevelték belém ennek a vallásnak a szellemiségét, nem tudok békét lelni benne, mert az istentől valónak mondott igéket emberek szerkesztették, és köztudott, hogy bennük nem igazán lehet megbízni. Mondanám, hogy a hinduizmus az én hitem, de kinek lenne kedve száz meg száz istenről tanulni, tisztelni őket és akár az élete árán is óvni a teheneket? Arról nem is beszélve, hogy hindunak csak születni lehet, szóval Visnu hiába is tetszik a kék bőröd, te egyértelműen nem az én istenem vagy.

Szívesen mondanám magamat ateistának, de még nem döntöttem el, hogy valóban azt vallom-e, hogy nincsen semmilyen magasabb rendű életforma a világon. Ha egyszer elhatározásra jutok, te leszel az első, akinek írni fogok, Jim.

Visszatérve arra, hogy milyen a lelkem, elmém állapota; azt tudom mondani, hogy még élek, több öntudat van bennem, mint egy reklámszatyorban, és vannak szép pillanatai az amúgy eléggé melankolikus napjaimnak. Ma ugyan egy újabb mélypontot illeszthetek be a naptáramba, de nem engedem, hogy ez térdre kényszerítsen, és ha mégis lerogyok a földre, akkor sem fog semmi történni, és tudod miért? Mert minden szar ellenére van bennem egy halovány optimizmus, ami bizonyára sokkal nagyobb volna, ha lenne egy istenem, akiről tudom, hogy vigyáz rám. Ez az egyetlen ok, amiért néha napján azt kívánom, bárcsak ne kérdőjeleznék meg mindent és bárcsak logikátlanabb személyiség lennék, akiben megvan a képesség a vakhitre. Mert biztos roppant kellemes lehet úgy élni, hogy nincsen súlya a tetteidnek, hiszen Isten, Jézus, Allah, Krisna vagy akárki más már a fogantatásod pillanatában megírta a sorsodat. De a szabad akarat az énem egyik legfontosabb része, tehát ezt baszhatom.

Megint a vallás, úgy látszik ma csak a szatyrok és a képzeletbeli lények érdekelnek, pedig téged biztos jobban izgatnak a velem kapcsolatos dolgok. Talán majd egy másik napon, amikor nincsenek előttem furcsa jelenések és jelenetek, azt is megírom neked, hogy milyen elbaszott gondolatokat rejtek el a szemhéjtussal nagyobbá varázsolt szemem mögött.

Csókoltat, Orion.