Szeretni egyet jelent a pusztitással,aki pedig szeret az elpusztul. Szeretnék elpusztulni,de nemtudok. Pedig teljes szivemmel szerettem egy olyan embert akit sosem szabadott volna. Nézz rám,mit művelt velem az a szerelem ami könnyen jött az életemben és épp,hogy csak mosolyt csalt az arcomra már el is ment. Örökké a boldogságot keressük. A tökéletes. Akinek szép az arca,aki gyönyörűen mosolyog. Akinek majd gyerekeket szülhetünk. Akihez majd egy nehéz az után haza mehetünk. Fehér lovas királyfiról álmodunk,fehér ruháról,és sok-sok emlékről a legcsodásabb helyeken. Am aztán amikor felnövünk,és egy nap megértjük azt mi is az igazi szerelem ezek lassan eltörpülnek. Rá jövünk,hogy a szép arc megöregszik. A gyönyörű mosoly nem mindig őszinte. Néha a könnyek azok amik őszintén beszélnek. Nem a gyerek az elsődleges dolog aminek össze kell kötnie vele,hanem az amit sosem felejtünk el. Esőben sétálni,nevetni a semmi, megfogni amikor menni akar,vele lenni mikor a legkevésbé érdemli. Rá jövünk milyen együtt ,vagy épp miatta megélni a magányos nehéz napokat. És néha a szerelem jele az,ha ki szakad a mellkasom annyira hiányzik. Nek fehér lovon fog érkezni,hanem valószínűleg a leglehetetlenebb helyzetben fogod meglátni,és azt fogod érezni,amit előtte talán sohasem,és ahhoz a fajta boldogsághoz még a fehér ruha sem kell. És aztán szép lassan megértjük. Megértjük,hogy a szerelem nemcsak egy vonzalom. És akkor fog ránk találni,olyan személyben akire sosem számítottunk volna. Aztán mindennél jobban fog fájni,ha nem szeret viszont. Ha összevesztek,ha nem ír,ha letilt,ha elkésik.. de mindenben őt látod. Hisz most is rá gondolsz.
