Az első teljes nap
Ha egész nap nem gyalogoltam voltam legalább 25 km-t, említésre se méltatnám az egészet. De nagyon jól esett a séta a tegnapi 12 óra ücsörgés után. Reggel, mint egy jól nevelt magyar turista, NaturAqua-val, Győri Édessel és 2 berlini útikönyvvel felszerelkezve vettem a nyakamba a várost. Nem bízva saját térképhasználati tehetségemben, sem a GPS-ben, indulás előtt még gyorsan, manuálisan lejegyeztem a kockás jegyzetfüzetembe a legfontosabb utcákat, hogy minél egyszerűbben a Brandenburgi kapu tövébe juthassak. Gyalog talán 40 percre van a belváros, bérletet még nem vettem. A mi utcánk még egészen kertvárosi hangulatú, de befelé haladva szépen folyamatosan sűrűsödik a forgalom. Megtaláltam a munkahelyem utcáját is, később pedig az épületet is. Ezen a részen meglehetősen sok jól öltözött öltönyös mászkált, városnézős rövid farmernacimban kicsit alul öltözöttnek éreztem magam. Amúgy nagy örömömre és meglepetésemre majdnem olyan meleg van, mint otthon, elvileg szeptember végéig ilyen is marad. Brandenburgi kaputól haladtam az Unter den Lindenen, egészen a dómig. Útközben betértem egy Willy Brandt emlékére felállított múzeumba, nem utolsó indokként, mert ingyenes volt. Az ottani német szövegek teljesen a gimis hallásértékesre emlékeztettek. Pár sarokkal odébb a Humboldt egyetem előtt nagy könyv, ill. bakelitlemez kirakodás volt. Háromszor is visszafordultam újra körülnézni a 2 euros német könyvek között, de a sok újdonság miatt még teljesen döntésképtelennek bizonyultam. Azzal nyugtatom magam, hogy még ott lesz az néhány napig, legalábbis nem ez az egyetlen hely csábító könyvajánlatokkal.
A nap második fele már nem a hop on-hop off buszok hatáskörében zajlott. Úgy indult az egész, hogy tegnap, amint wifit észlelt Samu (a telefonom), egy üzenet fogadott az egyetlen berlini német ismerősömtől, miszerint van 2 jegye egy cozy chilli koncertre és whatdoIthinkaboutit. Boldogabb nem is lehettem volna. Persze miután temérdek teendőmet és betáblázott naptáramat átrendeztem úgy, hogy időt tudjak szakítani az estére...:D
Gyorsan felkaptunk két sört, eldicsekedtem, hogy van ám nekem sörnyitóm, nem ám, hogy csak amatőr módjára sörnyitó nélkül jövök el Németországba. Micsoda felelőtlenség lenne. Ücsörögtünk egy parkban, majd megnéztük egy másik parkot, ami régen repülőtér volt. Ámultam és bámultam. Mindenki sportolt valamit, olvasott, kutyát futtatott. Kis parcellákat is lehet ott bérelni, saját kis fővárosi kertnek. Óriási területnyi zöld placc, el is feledkeztem róla, hogy Berlinben vagyok.
Milyen is volt maga a koncert? <Hatásszünet, nagy szemek, nagy sóhaj, és jön is a válasz> Érdekes. Viszont nagyon jókat nevettünk utána rajta. Az elsőre csak annyit mondok, hogy tipikus vállvonós “művészet”. A második olyan volt, mint egy gimis zenekar. Jó zene, aranyosak, picit hamisak, csak itt mindenki részeg volt. Reményt feladva a harmadikat már nem vártuk meg, helyette sétáltunk még a környéken. A srácot amúgy még nyári egyetemről ismerem, két éve nem láttam, úgyhogy még inkább értékeltem, hogy idegenvezetőm volt a délutántól.
Még egy utolsó gondolatként mára: Rájöttem, hogy itt házhoz jön a Der Spiegel újság. (Miután megijedtem attól idegen zajtól, amint a postaládába betömködték.)