#theshowcrew

[donotgetlostinheaven]

[donotgetlostinheaven]

Van egy életed? „Cseréld be!” Adok érte másikatA licit nulláról indul, haszonra mégse számítaszAz emlékedért cserébe, ami egy darab múlt,Egy maroknyi kábulat, amiből még senki sem szabadultHa tiszta lapot kérsz, enyém a rosszabb énedCsak egy szúrás és a szerződést megpecsételi a véredOlvasd el az apró betűt! Ne mond, hogy véletlen volt!Hogyha kezet fogtál velem, az biztos, egy életre szóltÖrök szerelem, minek? Ha a lélek is halandóDe megkapod, csak kérem minden egyestés kalandod!Én a másvilág menedzsere, Isten lehet a postás!Azér’ kell szerepcsere, mer’ rossz a szereposztás!

[sir-white-rabbit]

Kihúzod a gyufát, pedig nem is tüzet kérsz.

[sunset-r-i-d-e-r]

baby karcol

[vegyelegymelylevegot]

honnan indultál,dereng?

[vegyelegymelylevegot]

Stílsom eszik meg, akad a torkodon a fele Stílusosan böfögd kifele!

[wannabepeti]

Már ujjnyi vastag a por a régi Bösendorferen, Közben elhagyott a vendégszoba, lelakott a manzárd. A kvázilétre ennél szebb metaforát mondj nekem, Kapásból visszamondom, legyen az a mantrád.

Orizatriznyák

[hatulrol-jovok-mint-a-fodrasz]

TheShowCrew km. Oriza, Újonc - Szürke

Szöveg: Zéessó: Megszürkült fotomontázs, ablaktalan nappali Homályba veszett lelkek, elszürkült kontúr apjai Kérdem Önt ez élet? A hétköznapok között Ön élet rajz, egy lapon szürke szakmai Önéletrajz, szürke zakó szekrénybe zárt Poros magány a szürkeség kormos hamvain Sétáltatom szürke utam, utamba ne állj! Ha csak szürke üres szavakra találsz, széttárom karjaim Polcodat szürke por lepi, rajta szürke életed Grafitvonás keretbe foglalja a szürkeségedet A város füstje bölcs tudós, minden emléke csodás Vászonra keni álmaid egy szürke ecsetvonás ... Eléggé fakónak látszol így, Hogy az arcod takarja a fátyol A mosolyod csak színtelen rúzs, halványan táncol A holdfényben álmodtam rólad már százszor ... Eléggé fakónak látszol így, Hogy az arcod takarja a fátyol A mosolyod csak színtelen rúzs, halványan táncol A holdfényben álmodtam rólad már százszor se Orizatriznyák: Már ujjnyi vastag a por a régi Bösendorferen, Közben elhagyott a vendégszoba, lelakott a manzárd. A kvázilétre ennél szebb metaforát mondj nekem, Kapásból visszamondom, legyen az a mantrád. Ma éjjel nem hat rád, de miért is hatna, Ilyenkor szívlapáttal, bárcsak, Kasszandrát, Hannát. Az aluljáró enni kér, de mér is kapna, Hát akkor én is hadd, na, törjünk össze féltucat szívcsakrát. A szobája jószagú meg weöressándorösszes, És úgy látom, hogy érzékeny a kapcsolata bibóval, De neki folyton csak az a megoldás a köztes, Ami zárójelbe 6+3 szorozva hét rivóval. Egyszer majd kigyógyul, ha segít dr. broken heart, A szimpla hétfő egy kis tejszínnel már vasárnap. Amúgy meg némi program, lájtos esti smoke and hard Kúrás közben a feje tompán koppan a vaságynak. A szája silk, a szvetterje meg gyapjú, S bár a kilátások biztatók: egy élethosszig várni rád, Ráadásul olyan szépen suttogja, hogy lavjú, De a pupillája fénytelen, mint negyvenötben Sztálingrád. Újonc: Kifakult a politúr a Koloniál-bútorban. Huzatos az alkóv, roskatag a stelázsi. A pszeudo-létezést írja körül burkoltan, Egy családregény végét, legyen miről leválni. Elfojtás ide vagy oda, nyilván ez a reszortja. Mellélőttek otthon: kisiklott a laissez-faire. Ödipális kisfröccsét egy Csetényivel lefojtja, Az anyjára gondol, közben távozik az exével. A zónaadag heti két uszkve három vakrandi Közös az ágy, a prána nem, bárki lánya lett légyen. Csak akkor ül a liezon, ha kapásból in flagranti: Nem törli a history-t, hadd bukjon le a Face-n. Aranyoktól, Nádasdyktól otthonos a hamlet: Felporszívózzák kéjjel Gertrúdok, Oféliák, S pernye bár a lelke, mint egy hatvannyolcas pamflet, Mint egy lynch-i bársonyt, az estét úgy keféli át. Hajnalban kézzel-lábbal ront a mekis hasábnak Kész Fellini-karakter: bolyong a tejszín-ködben Mint egy sisakrostély, úgy szakad rá a vasárnap, S feldereng az apakép, mint akkor Helsingőrben. Bigmek: A már szürke szemed egykoron még kéken Most pedig ragyogó szürkület a szürkeségben Egy monokróm naplemente szétbomló teste Ha unod a szivárványt, szürke égboltot festek Hamuszürke gondolat, betonszürke vágyak Szürke mindennapok tépik meg szürke szárnyad Önmagad árnyéka szürke füst, amit rám szór Minden emlék szürke köd szülte szürke kámfor A monoton szürke, halvány megszokás hozzá Egy gyenge feketekávé, langyos, mint a múlt A szürke álmom szürke ébredés zúzza porrá De egyszer úgyis kialszik, mi egykor lángra gyúlt A szürke te vagy, szürke a szürke ház is A szűkre szabott szavak, mind csak szürke frázis Legyél szabad! Nézd, ahogy az üres ég ragyog! Fénynek hiszem magam, pedig szürkeség vagyok A szív nem beszél, teszi, amit az agy mond! Egy deszka mit jelent? Mert a színfalak semmit! Hisz te is tudod jól, hogy nem is olyan nagy gond Egy színtelen világban színvaknak lenni