Zajok a nappaliból – Traxelektor 2026. 03.
Az előbb leraktam egy banánt a kis asztalra, ahonnan ő a földre zuhant. Megkérdeztem tőle, hogy – mi van, macskát láttál? Így történt meg, hogy banánt leuborkáztam. Amúgy is jól teszi a magamfajta, ha óvatosan közelít a valósághoz…
Amon, a Démon megint villant. Íme a földre szállt vasakat terelő kovács:
...Tegnap pl lefekvés előtt a friss Match of the Day magazint néztem a BBC-ről, amit a londoni idő szerinti kb 23.40 (CET 0.40)-es műsorzárást követően öt perccel már feltesznek a torrentoldalakra. Szóval másnap, azaz ma reggel arra ébredtem, hogy egy kék-fehér mezes, hatalmas brightoni sirály az arcomba énekli: Jól hajlik a cipőm, a rock’n’rollt járom, gumitalpa mindenőőeeeiiiijjj… itt már távolodva repült. Ezt meg csak az íze végett:
Máskor meg mennem kellett volna a dolgomra, de elszenderedtem, az durvább ébredés lett sok-sok dróton színes papírmadarak énekelték kórusban összevissza pitchelve, hogy „minden bűnöm megbocsájtható” – igen, az az Ákos Hellójának női vokálos szakasza, ez szólt végig álmomban. Nincs mentség, tudom, csak hogy... az ilyenek miatt járom fülhallgatóval a helyeket, ahol rádió szól.
Visszatérve a dél-angol tengerpartra, akkor még nem hallottam az új Anoesis kislemezt. A kötés, miszerint a pszeudo mögött álló Hovard Dodd dj/producer, bár aktivitása okán nyugat-londoniként ismerik, valójába Hove-ból való, ami úgy össze van nőve Brightonnal, mint sirállyal a genyaság (a kék-fehér klub teljes neve: Brighton and Hove Albion, sirálygenyaság ügyben keressék @pajjorimre urat!). Az első Anoesis kislemez dátuma 1994, szóval az embert nem ma mosta ki a La Manche a fövenyre, s talán a láttam én már épp eleget élmény, vagy a világ újabb aktuális „megmenése” áll hátterében a Idios Kosmos címnek. Életműve műfajilag a house, break, drum and bass tartományban mozog. Érdekesség, hogy 2019-ben az egyoldalas, Silver Mirrors Of Her Eyes című maxiját, ami egy breakbeat track a magyar Semmi Sallang label-nél jelentette meg, aminek azóta is ez az egyetlen kiadványa. Ez tényleg semmi sallang, báttya! Az aktuális ötszámos EP olyan leftfield house, ami az Orbital legkönnyebb ilyen műfajú darabjaival, de ha tűpontosan akarok fogalmazni: Tornado Wallace dance slágereivel rokonítható.
Klubtechnoban zenei mélységét tekintve unikális szintet hoz a torontói Cindy Li, azaz Ciel, aki a Hot Squid EP erejéig a berlini dj és gamerMathis Ruffing-gal társult. Egy remix erejéig Roza Terenzi vállalt tavaszi metszést és sallangmentesítést a címadó tech-house felvételen. Némi fülledt old-school puhaság is belengi a maxit, nekem abszolút kioldotta elmémből az ezredforduló körüli klubok zamatát, mely hiába organikusan saját, afrodiziákumként hat. Sajnos a lemez B oldalán ez a szpirit szép lassan eltűnik. A kiadványt a berlini Punctuality label jegyzi, akiknek az jelmondatuk, hogy „Punctuality, Right on time. Dastard club elegies in the dark.” Hogy mennyire nem abszolút és objektív ami itt leírva van, az eltelt két hét alatt randomban és krosszfédben pörgetett anyagot hallgatva a fentiek elosztanám kettővel.
Van ez a kanadai (képzelt) barátom, a Deadbeat gyerek. Az olyanok, mint ő, egyszerűen vagy idegesíteni fognak, és jajjhagyjámázós semmivé feleded nyomban, vagy annyira megkedveled, hogy egy kicsit még a szívedbe zárod furcsa őszinteségük okán. Utána néztem, visszalapoztam a korábbi Grand Traxelektorokba, miért is kedvelem annyira a palit? 2020-nál találtam meg a The Mole-lal közös albumról, a 8 perces epilepsziáig hajszolt dub-house I'd Rather Be Lonely-t, és egy „Sense” kategóriás remekművet, amire visszatérek később. Deadbeat egyébként párosban nagyon erős (Paul St. Hilaire-rel a War Games, Om Unit-tal a Leaf), de van az, amikor egymagában hozza az őrületet, mint a 2023-as Kubler-Ross Soliloquies albumon (Top 11 album) Az igazi Scott Monteith varázslat: a Tough Love (Anger I), a mid-western American dance floor bomb-ként aposztrofált utter club wobbler (amiben billiárdgolyók adják a füstös cint) és folytatása a Brick Stick Blick Blade (Anger II) majd természetesen a legnagyobb dobás, a Luke Slater-szintű dub-house sláger: a Huey Lewis Voters Dub (Negotiation). Szóval a The Mole-lal közös lemezen ott van az a Rollin Heavy In The Spielplaz, ami egy kültéri atmókból összefőzött orbus ambient. Ergo Scott remekül elboldogul a lazább szövetű ambientben is. A most megjelent Kansai Botanicals album pedig a fenti állítást igazolja. A dub most is fontos elem marad, de nem mint ritmikai építőanyag, tartópillér, hanem díszítőelem. Az atmoszféra most is nagyon erős alap, de annyira modulálva van, hogy a field-recordings címke ül, de talán erős. Az utóbbi évek élő fellépésein, közös stúdiómunkáin kapcsolatba került a downtempo olyan sarokköveivel, mint a The Orb-bal, Lee Scratch Perryvel, a Monolake-kel. Ezek a hatások hallhatóak, de mégis, a legfontosabb hatás egy zsúfolt japán turné élménye, amikor kevés szabadidejében bejárta Kyoto és Kansai régió vidékét. Az ott rögzített hangulatok kopognak, csillingelnek, kavarognak és dubognak, s persze címet adnak.
Egy párhuzamos univerzumban ez a Nők Lapja Feminim Ambient különszámában az ajándék cédé, az ingyenes melléklethez. Ám a mi világunkban a glasgowi Somewhere Press válogatáskiadványa, The Black Hill, The Glass Sky címmel. A kvázi fiktív soundtrack kortárs és experimental felfogásban járja a drone és ambient tág tereit, jelentősen, színpadnyira szűkítve azokat, vagy sötét cellulózkópiákra kivetítve árnyait. Twin Peaks fák és baglyok nélkül, csupasz hegyekkel. Az elektronika csak a kulisszákat generálja, vizet és ködöt, a hűvös terepet, ahol távoli harangok, magányos sípok, citera, hárfa és cselló vezet vissza az archaikumba. Nagyon sajnálom, hogy a Spotifyon nem találtam meg https://somewherepress.bandcamp.com/album/the-black-hill-the-glass-sky
Tavaly a Daad Gathering pénteki estéjén láthattam / hallhattam az Out of Place Artefacts duett élőjét a The Dome-ban. A hanoveri Ulli Hammann azaz Vril és a berlini Mike Bierbach vagyis Rødhåd duójának első lemezéről minimalban még 2020 novemberében, a másodikról pedig két év múlva itt írtam. A két szerző külön-külön is komoly megjelenésekkel bír, és nem esik tőlük messze az experimental irányába is kitolni hangzásukat, miközben ez a duó egy sokkal finomabb, amolyan germán, szobatiszta, fedett pályás techno felé fókuszál. Eredményeképp a A Complex Interplay Of Zeros And Ones albumonalkalmasint marketing katalogus soundtrack-re hajazó darabok kellemetlenkednek zseniálisan eltalált kompozíciók között, és itt most vokalisták is módosítottak nem egy röppályát. Nem hibátlan ez az album se, a modorosság fel-felüti fejét. De közben meg a Secular System-ben mintha egy jazzel játszadozó Scannert hallanánk, a Closed Loop Grids lassan révülő minimal-electro, a Panopticon drone-alapú soft trance, a Wunschmaschine pedig a klasszikus korszakbéli Orbital himnuszok fraktáljaival szemfényveszít. Gyaníthatóan az orosz trollok megzavarására történhetett, hogy két hét múlva megjelent Artefacts címmel egy – amúgy nagyon jó – maxi, amin Rødhåd és Antigone felesben osztoznak, mindkettőt meg tudjátok hallgatni a Traxelektorban.
Annyiszor írtam már az ASC lemezekről, és a megjelenések tartós szaporasága okán már hajlamos is vagyok skipelni a témát, hogy okokra van szükség a publikációhoz. Ezek többnyire az olyan megtermékenyítő hatású kollabok, eltérülések, kísérletek, tévelygések, mint a most megjelent 侍栽培三 ,azaz Samurai Saibai San EP, ami az új zélandi indulású, jelenleg berlini Samurai Music tavaly indult sublabeljének, a Saibai-nak a harmadik (San) kiadványa.James Clements hallhatóan teljesen magáévá tette a Saibai ars poetica-ját. A csendben művelt elme – a csendben formálódó, ösztönökben gyökerező zene. A szamurájok hangnyelvéből vezetve fényt enged be – változó textúrákat, a mély hangok melegét és a légzés ritmusát követi. A Saibai az elektronikus zene tágas, organikus formáit műveli. A túlzásoktól megfosztva, az atmoszférára összpontosít, minden egyes kiadvány mély hallgatásra és lassú kibontakozásra ösztönöz. Egyes darabok sodródnak, mások sugároznak – mind ugyanarra a belső jelre hangolódva. Nyugi, nem ettem a Filip feleségét Kossuth-díjastúl, de az eredmény az idei év első 4/4-es maxija.
Erről a lemezről nem is akartam írni, és lehet, nem is sikerült (utólag), meg eleve csak válogatás, csinájjatok új lemeztet vzae! A Modeselektoros fiúkhoz amúgy is ambivalens érzések kötnek, ami biztos azért van, mert én mindig komolyan akartam (mindent) őket venni, ezek meg érted, Monkeytown Recordskodnak, Monkeytownkodnak (2011). Amúgy meg az utolsó albumszintű aktivitásuk öt évvel ezelőtti, igaz akkor három albumot is kitoltak a piacra (Missed Opportunities, EXTLP, Extended). A két bakancsos, somolygós berliner, Gernot Bronsert, Sebastian Szary tényleg igazi színfoltjai az elektronikának, bár nekem ez a punk sűrítésű nyafogós ravevel kevert glitch, amibe néha torkollnak a művészetükkel, büntivel felérő. Ha valamit nagyon szerettem, azok a remixeik voltak (Mouse On Mars, Björk, Radiohead, Grimes?), ja tényleg, 3 éve volt remix albumuk is, de nem nekik, hanem a Moderat-nak, ami a Sascha Ringgel (Apparat) közös Modeselektor+Apparat=Moderat, érted Carl? Az is jó volt. Szóval akkor itt van ez Classics Vol. 1 válogatás, ami nem indulhat az év albumai között, mert a végén megnyerné a szemét… A lemezen van minden, széles a hepertoá, ami az idm-ből nem idm lehet, például a This Track Kills Fascism (igény az momentán nagyon volna rá!) egy Chemical Bro’s parabola, az utolsó Blesses Speed-del meg elszállunk mint a papírrepcsi. 6/8 a hányados, a mérleg, még akkor is, ha nem érted, Modeselektor in the Traxelektor, béjbe! Szálljon az a repcsi, zuhanjunk el fel, a mélybe.
Február 19-én járt a Magyar Zene Házában a kanadai állampolgárságú, az inuit népzenét kortárs hangzással, avantgárddal és elektronikával ötvöző, nagyon egyedi, különleges hangzást képviselő Tanya Tagaq, akinek a Saputjiji című albuma már a nyolcadik albuma. A négy évvel ezelőtti Tongues kapcsán nagyon azt éreztem, hogy az erős, markáns torokéneklése leuralja a hangzást, de itt ez most másképp van. Sokféleség van, az alapok szerteágazó műfaji jellegekkel támasztják meg Tanya szövegeit, néha pattismithszerűségek, meg laurieandersonságok görögnek alatta, katebushságok meg felette, persze kijut az üvöltözős foxtrot (in the uniform)-ból is. A nyitány értelmezésem szerint a békeharcos greenlanderelő Donáldnak szól: Fuck War!
A moduláris szintetizátorok hercegnője Caterina Barbieri a norvég szaxofonos performancer Bendik Giskét hívta társul, hogy együtt sétálva járják végig hegynyi méreteket ölteni képes analóg lépcsőlabirintusait. Kicsit Ikaros-os lett ez a kirándulás, Caterina túl magas hangtartományba emelkedett, és a gerjesztett hangok savas esője, a vinnyogás faktor rendesen megmarta az építményt. Kár érte. Mert a kísérlet, hogy ezt a két hangzást párba állítani és ebből valami electro-avantgárd jazz-t formázni, ígéretesnek tűnt.
Developer, egyházi nevén Felhasználó Barát 17-es számot viselő archív kiadványa az életmű ismeretében nem tartalmaz új információkat. A los angelesi Adrian Sandoval – aki fotói többségén úgy fest, mint a fiatal Hortobágyi László – hozza a tutit. Ez a művészetben nem annyira elegáns, de pl. a rajongók meg szeretik, mit szeretik, elvárják. Ez a kérlelhetetlen industrial machine funk, amit a ő techno szcénán belül képvisel, hozzám biztosan közelebb áll, azért rajongója nem vagyok. Az Archive 17-et is uralják sötét és atmoszférikus elemek, a folyamatos pulzálás, mindennemű gerjedelem híján, tiszta formában. Mások is játszanak (próbálnak játszani) ilyen technot, és rendre rápróbálok ismeretlen nevekre is, de azokból valami hiányzik, vagy modorosak, vagy egyszerűek, mint a faék, ami persze, egy csarnokban elhangzó dj mix elemeként elmegy, de nem áll meg teljes értékű, önálló zenei műként. Az is nyilvánvaló, hogy még a technon belül is, ez rétegzene.
Zöldlomb Henrik agya bedurrant, pedig ő nem olvas híreket a magyar választásokról, bass és deep dub-step edzette agya kicombosodott, mint a vízisikló. A Brawn EP zenei világára kérdezné egyszeri ismerősöm, ez milyen drog? Ez kérlek Henry Greenleaf, aki maga a drog, az agya választja ki, testében keringeti. Ő maga az off-beat-lab, ahonnan a soha nem hallott basszusok, és a kiszámolhatatlan törtek születnek. Öntörvényű hangzásának tisztelője vagyok az öt évvel ezelőtti Rush EP óta, az olyan művek, mint a Gem (2021), Headache District, Put By (2022) Bubble Trouble (2023), All That You Hold Dear (2025) mind a Traxelektorok gyöngyei voltak. Itt most vitathatatlan szintlépésről beszélhetünk, mert a rejkjaviki (aki nem egy lány) bbbbbb records (így) kiadványa 4/4-es lett.
Szellemképes Ibrahimovicnak álcázott profilképpel – olyan pofont kapsz fiam, hogy a horizontal blur adja a másikat – van fent a Discogs-on az Amszterdam külsői Abel Kneulman (de legalább nem árul banki befektetést, mint Zlatan / ezt amúgy azóta se értem). A húszas évek kezdete óta Hitam néven aktív DJ/producer technoja erősen fúziós töltetű, orientális, etno, sőt avantgárd elemekkel tarkított, a tempó se feltétlen a nonstop magas bpm-ekhez között, akár ambientbe is elmerül, és a váratlan törésekből, horrorisztikus mélységekből is gyorsan gyógyulnak táncos kompozíciói. A korai, és sajnos már régen megboldogult Kanding Ray kiadványok – Pruitt Igoe (2011), Solens Arc (2014) – hangulatát hozza vissza. Az öt egyenletes minőségű, de változatos tempójú felvételt tartalmazó Vesturgata Gaze EP a holland Omen Wapta label kiadványa.
Megint attacholok, pont ide, a Templom Egere (nem fogok patkányozni) nevű lányt, aki annyira a templomegere, hogy a zene mappámban semmiféle variációban, permutációban nem képes a kereső megtalálni a mappáját, nevét, és azóta se tudtam rájönni eme bug mivoltára. Tehát, a kedves arcú, fekete hajú ázsiai lány, kinek neve eddig nem volt ismert, Temple Rat művésznéven már szerepelt a Traxelektorban. Kétezerhuszonháromban beválogattam első maxijáról, a The Composition Of Air EP-ről a Metával közösen elkövetett Rooted in the Soil of your Heritage-t. Most viszont már a nevét is tudjuk, Yuxin Mei-nek hívják a hölgyet, és rá is igaz, mi oly sokakra a dance-szcénában, hogy „berlin-based artist”. A kappanhágói Buttheads-nél jelent meg a Some Leaves Must Fall EP, ami a magyar „ahol gyalulnak, hullik a forgács” keleti megfelelője lehet / nem az. A lemez, az ázsiai művészekre jellemzően, visszafogott, egyszerű kifejezőeszközökkel dolgozik. Hat ambient/trance/techno felvételt tartalmaz, melyek az angol mellett kínai címeket is kaptak, gondolva a tiktok-függő amerikai tinikre is / nyilván nem.
A rotterdami, 1969-es születésű Jochem George Paap egy olyan környezetbe szocializálódott, ahol a techno és rave már a nyolcvanas évek végétől megteremtette a közegét, helyeit és eseményeit. Az azóta Speedy J néven elhíresült művész debutalbuma, az 1993-as Ginger, mely Richie Hawtin Plus 8 label-jénél indult útjára, s mára hivatkozási alap. Teljesen együtt rezgett az akkor születő underground trendekkel, a sheffieldi és detroiti technoval, ami innen nézve egy szellős, bleeptechno, a ma használt IDM címke korai megfelelője. Az album csúcsfelvétele a Pepper, tessenek meghallgatni semmit nem kopott 33 (!) év alatt, igazi varázslat, amiben a techno, a trance és az ambient elemei szövődnek egységbe. Az 1997-es Public Energy és A Shocking Hobby jelezték, a holland nem kíván beleragadni a bevált recept csapdájába. Megjelentek a tört, torzított, roncsolt hangelemek és az experimental irányába mozdult el az érdeklődése. Ez a fajta nyitottság, művészi szabadság azóta is jellemzi, s ebben sokat segített neki, hogy kifejezetten kedveli a kollaborációkat, hogy csak az érdekesebbeket említsem: Adam Beyer (2003),Pete Namlook (2004), Chris Liebing (2005), George Issakidis (2009), Gary Beck (2011), majd 2013-tól egy album és két EP erejéig ütött nagyot az akkor tündöklő Stroboscopic Artefacts vezérével Lucy-vel párban megalkotott Zeitgeber, ami minden határon túlra tolta az elektronikus zene lehetőségeit, de két éve, Surgeon-nel is emlékezetes albumot hoztak össze. Tavaly újragondolták Liebinggel a kereken 20 éves Collabs 3000-es anyagot egy maxi erejéig. Speedy J azonban nemcsak producerként, dj-ként is mindvégig aktív maradt. Az 1996 óta megrendezett (évi ötnapos) Amsterdam Dance Event sorozatnak rendszeres házigazdája. A most megjelent (egyelőre) két epizódos STOOR Soundchecks 1+2 a Paradisoban elhangzó élő technobulik beállásaiból szemezget: „Íme egy felvétel azoknak, akiket mindig is érdekelt, hogy mi történik valójában a STOOR Live események hangpróbái során… szokásom, hogy mindig megnyomom a felvétel gombot, miközben beállítom az eszközöket, ellenőrzöm, minden működik-e, és az utolsó pillanatban módosítom a patch-eimet. Néha ezek a véletlen pillanatok jobban szólnak, mint azok a zenék, amikbe sokkal több energiát fektetettem… Szóval, ha valaha is elgondolkodtál azon, mi hallatszik a fejhallgatómban, miközben tesztelem a beállítást, nagyjából ennyi.” Megjegyzem, ezek a kiadványok elsősorban a techno-ínyenceknek szólnak.
Megjelenések (2026.03.):
Anoesis - Idios Kosmos [2026, Cyphon][EP] ASC - 侍栽培三 / Samurai Saibai San [2026, Saibai][EP] Caterina Barbieri & Bendik Giske - At Source [2026, Light-years][EP] Ciel & Mathis Ruffing - Hot Squid [2026, Punctuality][EP] Deadbeat - Kansai Botanicals [2026, quiet details][LP] Developer - Archive 17 [2026, Developer Archive][LP] Henry Greenleaf - Brawn [2026, bbbbbb][EP] Hitam - Verstugata Gaze [2026, Omen Wapta][EP] Modeselektor - Classics Vol.1 [2026, Monkeytown][LP] Out of Place Artefacts - A Complex Interplay of Zeros and Ones [2026, WSNWG][LP] Rødhåd & Antigone - Artefacts [2026, TSSRCT][S] Speedy J - STOOR Soundchecks 1 [2026, STOOR][EP] Tanya Tagaq - Saputjiji [2026, Six Shooter][LP] Temple Rat - Some Leaves Must Fall [2026, Buttheads][EP] VA - The Black Hill, The Glass Sky [2026, Somewhere Press][LP-Comp]
Traxelektor 2026 03 Spotify Playlist
(69/82, 6:35/7:39, 84%)
Traxelektor 2026 03 Full Playlist
Alliyah Enyo - Choir The Hours [VA - The Black Hill, The Glass Sky, Somewhere Press] Anoesis - Feeling Go [Idios Kosmos, Cyphon] Anoesis - Idios Kosmos [Idios Kosmos, Cyphon] Antigone - Ostinato IV [Artefacts, TSSRCT] ARBORE - Caverne Fredonne [VA - The Black Hill, The Glass Sky, Somewhere Press] ASC - Kyubi [Samurai Saibai San, Saibai] ASC - Raijin [Samurai Saibai San, Saibai] ASC - Rasetsu [Samurai Saibai San, Saibai] ASC - Shigure [Samurai Saibai San, Saibai] Asymetric80 - Bleak [Frenetic Habits, Industrias Mekanikas] Asymetric80 - Frenetic Habits [Frenetic Habits, Industrias Mekanikas]
Caterina Barbieri & Bendik Giske - Impatience, Magma [At Source, Light-years] Caterina Barbieri & Bendik Giske - Persistence, Buds [At Source, Light-years] Ciel & Mathis Ruffing - Hot Squid [Hot Squid, Punctuality] Ciel & Mathis Ruffing - Hot Squid (Roza Terenzi Remix)[Hot Squid, Punctuality] Dania - Weave & Bury [VA - The Black Hill, The Glass Sky, Somewhere Press] Deadbeat - Perennials Fight the Dying [Kansai Botanicals, quiet details] Deadbeat - The Deluge, Unbridled [Kansai Botanicals, quiet details] Developer - Breeding Index [Archive 17, Developer Archive] Developer - Eco Systems [Archive 17, Developer Archive] Developer - Life Path [Archive 17, Developer Archive] DHAEUR - Bayes Theorem [Collateral Pleasure, Enemy] Etienne Jaumet - Flex [Du Cortex À L’iris, Versatile] Etienne Jaumet - Lock Groove [Du Cortex À L’iris, Versatile]
Future Sound Of Hardcore - Angels In Dub [Euphoria / Eden / Angel, Deep Jungle] Henry Greenleaf - Brawn [Brawn, bbbbbb] Henry Greenleaf - Gawk [Brawn, bbbbbb] Henry Greenleaf - Jump Up to Be [Brawn, bbbbbb] Henry Greenleaf - UNTUNTUNT [Brawn, bbbbbb] Hitam - Djedd Pillars [Verstugata Gaze, Omen Wapta] Hitam - Gomlutun Ruins [Verstugata Gaze, Omen Wapta] Hitam - Vesturgata Gaze [Verstugata Gaze, Omen Wapta] Kamran Sadeghi - Picture Maker [Inner Image, amenthia] Kamran Sadeghi - Sibling [Inner Image, amenthia] Lewis Fautzi - 50.0 Hz [Quatro Níveis, Hayes] Lewis Fautzi - Zona Neutra [Quatro Níveis, Hayes] Low End Activist & Tia Talks - Fake Idols [Fake Idols / Atomic Clock, Sneaker Social Club] Marco Shuttle - Las Dunas de Taroa [Sumud, Samurai Music]
Mary Hurrell - Roses the Whole Place [VA - The Black Hill, The Glass Sky, Somewhere Press] Modeselektor - Baltic Sea Interlude [Classics Vol.1, Monkeytown] Modeselektor - Blessed Speed [Classics Vol.1, Monkeytown] Modeselektor - Blockchain [Classics Vol.1, Monkeytown] Modeselektor - Edgar (CV1) [Classics Vol.1, Monkeytown] Modeselektor - This Track Kills Fascism [Classics Vol.1, Monkeytown] Modeselektor - Z-line [Classics Vol.1, Monkeytown] Nima Aghiani - Live Excerpt from Eavesdrop Festival, 2024 [Eavesdrop Festival 2024, Karlrecords]
Out of Place Artefacts - Closed Loop Grids [A Complex Interplay of Zeros and Ones, WSNWG] Out of Place Artefacts - Panopticon [A Complex Interplay of Zeros and Ones, WSNWG] Out of Place Artefacts - Secular System [A Complex Interplay of Zeros and Ones, WSNWG] Out of Place Artefacts - Wunschmaschine [A Complex Interplay of Zeros and Ones, WSNWG] Out of Place Artefacts feat Gigi FM - Quand Le Temps Sarrete [A Complex Interplay of Zeros and Ones, WSNWG] Owain K - Open Cluster [Kinematic Equations, 200] Pfirter - Pulse Train [Pulse Train, Paralelo]
Pugilist - Anomaly [Maternal, Shall Not Fade] Quelza - Les Vagues Dansent Avec Les Etoiles [Above The Clouds I Finally Found Peace, Ostgut Ton] Quelza - One Thought Responds to Another [Above The Clouds I Finally Found Peace, Ostgut Ton]
Rapoon - Light On You [The Silent Trumpets, Klanggalerie] Re:ni & BiggaBush - Mae Uprising [Bass Is The Space, Ilian Tape] Re:ni & BiggaBush feat. Farda P - Death By Dubplate [Bass Is The Space, Ilian Tape] Ribe - Hieres [Será, Semantica] Ribe - La Siembra [Será, Semantica] Rodhad - Struktures [Artefacts, TSSRCT] Shed - EFX [Applications II, Ilian Tape] Slam - Drumtrax Vol 2 [Drumtrax Vol. 2, Soma Quality] Speedy J - Bleedthrough [STOOR Soundchecks 2, STOOR] Speedy J - Cabled [STOOR Soundchecks 1, STOOR] Speedy J - CHK [STOOR Soundchecks 1, STOOR] Steve Roach - Rapt in Solitude [Sentient Being, Projekt]
Sub Basics - Latch On [Taxi Dub, Temple Of Sound] Sub Basics - Polytope [Taxi Dub, Temple Of Sound] Sun Electric - Episode II [Episodes (I—VI), De:tuned] Sun Electric - Episode IV [Episodes (I—VI), De:tuned]
Tanya Tagaq - Bohica [Saputjiji, Six Shooter] Tanya Tagaq - Foxtrot [Saputjiji, Six Shooter] Tanya Tagaq - Ikualajut [Saputjiji, Six Shooter] Tanya Tagaq - Razorblades [Saputjiji, Six Shooter] Temple Rat - Moon Cave [Some Leaves Must Fall, Buttheads] Temple Rat - Snake Dream [Some Leaves Must Fall, Buttheads] Terence Fixmer - Blade [Blade, Planete Rouge] Terence Fixmer - Seesaw [Blade, Planete Rouge] The Black Dog - Clock 23 [Loud Ambient EP1, Dust Science] Two Fingers - Hi Tec Tecs [Hi Tec Tecs, Nomark]