A Dobogói Négyek bárkává alakítják a Kárpát-medencét
A velencei árvízre reflektálva a MAGyar spirituális szaktekintélyek koordinátorai, a Dobogói Négyek radikális akciótervet dolgoztak ki a végső ütközet nyitányaként.
A gyapjas alakváltó boszorkánymesterek atlantiszi papokat kényszerítettek egy az egész bolygót felemésztő özönvíz generálására. A Bájeni Iratok már évezredek óta magukban hordozták a jóslatot, amely beteljesedni látszik, itt és most, a szemünk előtt. NEM, NEM, NEM, SOHA. A Dobogói Négyek és a MAGyar táltos szövetség intermodális vérszerződéséhez híven, a Turul harcosokkal és a Bájeni Szabad Gyalogsággal karöltve a Föld valaha volt legnagyobb projektjét fogja végrehajtani és nem nyugszunk, amíg sikerrel nem járunk vagy mind el nem távozunk az Ó Nagy Turul szárnyán a következő ciklusunkba. A Kárpát-medence lesz a Föld végső bástyája, a gonosz által keltett hullámok itt fognak megtörni a lábunk előtt. A bárka, ami készül, az fogja jelenteni az emberiség jövőjét. Itt és most csak mi, csak Attila szent Népe, Isten kiválasztott gyermekei és a Turul fiak és lányok előtt fog meghasadni a világ, amit otthonunkként szeretünk minden nap. A ránk zúduló özönvíz felperzseli majd a Földet és nem marad utána semmi csak a némán tátongó üresség, melyet lelkünk éneke fog kitölteni. Ez a célunk és egyben egyetlen esélyünk is.
Az álnok gyapjasok elindították az első hullámokat, de mi nem hátrálunk. Velence már víz alatt és hamarosan az egész kontinens s majdan a bolygó is követni fogja. A MAG népe azonban ki fog tartani és a búra alatti minden élőt s jót magunk köré húzva megépítjük a valaha készült legnagyobb bárkát, mit soha senki nem látott még.
Ez a spirituálisan és fizikailag is embert próbáló feladat lesz az utolsó, amit meg kell lépjünk és, ha sikerrel járunk, akkor az első is egy új világrendben. Ahol a MAGyarok újra elnyerik régfeledett szerepüket és az egekbe emelkedünk és egységben harcolva áttörjük a búrát, s a belső újra felszínre tör majd, a kettősség megszűnik és egybeforr a tegnap, ma s holnap. Érzitek már? Halljátok a dobokat? Velünk dobog a Föld és bennetek nő a Fény. Nincs idő a kételyre, el kell indulni. A Földanya felsírt és értünk kiált, segíteni fogunk neki, minden élőnek térdimenziókon át kezünket nyújtjuk majd. Erős vár a mi bárkánk, hit, becsület, elhivatottság. Erőt merít belőlünk, szilárd lesz, mint a MAGyar akarat és égig ér, mint őseink hírneve. Hullámokban törnek majd ránk a vadak, de a háború végére mind ott fekszik majd a falaink alatt. Nem juthat be egy gonosz se a Fény szigetére, ez a mi Földünk és, amíg mi itt vagyunk, amíg csak egyikünk és lélegzik, addig tartani fogjuk. Nincs megalkuvás, nincs második esély. Most vagy soha. Eljött hátralévő életünk első napja és harcolunk mindenért, ami számunkra szent. Életünkkel védjük a MAGyar földet, az élet bárkáját, a jövő zálogát, szeretett Kárpát-medencénket. Minden pillanat, évmilliók óta, erre az egy pontra vezetett, a célunk világos, a vadak serege törjön meg rajtunk! Visszaverjük őket, induljon a harc! Álmánó Kamuni, ELŐRE A KÁRPÁT-MEDENCÉÉRT!!!!!
“Morajlik a mélység
Felharsantak a dobok
Belül én is veled együtt
Értünk s mindenért mozgok
Rezeg a föld lábunk alatt
Omlanak a hegyek
Szétfolyt a tenger s homálylik az ég
Mégsem rezdült szemed
Kifordult a világ
Megfogom a kezed
Csak mi vagyunk
Mindig is hiányzott
Pedig sosem kerestelek
Magasan szállunk
Pedig nem is látunk
A hegybe fúródunk és kimászunk
A jövő itt kezdődik veled
Elengeded a szemem
Kitárom a szívem
Belőlem születtél
Mégsem lettem soha veled
Lepergett életünk
Újat szült bennünk
Utánunk, nélkülünk
Büszkén nevettünk” - Bájeni iratok - eső
