#vadkemping

[ndav1d42]

Megtartásra került a VIII. Köhegyi Kemping 🏕️ 🥳

legközelebb keresünk valami kevésbé hőséges időt

[tandemreports01]

Márvány-tenger parti sátrazás reggeli frissítő csobbanással. 

[nagymarosi-kutyaszar]

Ártéri erdőben autóval vadkempingező parasztok szevasztok

[kavehaz-magazin]

Itt a nyár, itt van 7 tipp vadkempingezéshez

Kétségtelen, hogy a vadkempingezés szórakoztató, de ha nem figyelsz oda a biztonságodra, a szórakoztató kaland pokoli kempingezéssé válhat.

[ndav1d42]

2020.09.06. vasárnap – 2.nap – (Gádony) Mesztegnyő - Kaposmérő (Kaposújlak) (44km/290m) [1./3]

Vasárnap egész kipihenten keltem. Éreztem azért a fájásokat a lábaimon, de tompultak. Reggel 8-as indulást mondtam a szállásos néninek, érkezett is átvenni a kulcsokat, aztán még vagy negyed órát elbeszélgettünk, alig tudtam szabadulni szinte. Érdeklődött a kékről meg úgy általában mindenféle téma szóba került. Aztán néztem az órára, 8:20, muszáj volt elindulnom, mert még nagyobb táv jutott mára a tegnapi után. Igaz, legalább 3 órával korábban is indultam, mint tegnap, viszont kb. Két órányi plusz távom volt, szóval kicsit jobban álltam.

Gádonyból felsétáltam a hegyre, vissza a DDK útvonalához, és folytathatódott is a túra. Magasan járt már a nap, pusztító meleg még nem volt. Mesztegnyőig egy óra alatt eljutottam. És az egy órában a reggeli bevásárlás is benne volt. Plusz a parkban némi vízhólyag-kezelés. Észre se vettem eddig, hogy vannak. Most először túráztam speckó túrazokniban (mégha a legolcsóbb dekás cucc is), és wow, ég-és-föld! Töredéke annyi vízhólyag lett a lábaimon, mint nélküle szokott hasonló távon/terepen!

Körülnéztem a faluház udvarán kicsit pecsételés után, majd folytattam a zarándoklást ki a településről a kisvasút felé. Az utolsó házakat is elhagyva a nyílegyenes betonúton bringást hallottam a hátam mögül, le is húzódtam, hogy elengedjem. Egy bácsi ért be, de nem ment tovább, tartotta a tempót, köszönt, kérdezte, hogy merre tartok. Aztán elkezdtünk beszélgetni, ő továbbra is gurult a bringán lassan, én meg igyekeztem tartani vele a tempót. 

Nagy dumás volt, meg érdeklődött ő is kéktúra-témában, mondta, hogy “hát egyszerű ez, addig kell menni, amíg oda nem érsz, nem?”, helyeseltem, hogy jaja, ilyen egyszerű, csak egyik lábamat kell a másik után tenni :D Amikor a kis erdejéhez értünk, arról is mesélt. Aztán még a végén ő szabadkozott, hogy ne haragudjak már, hogy itt feltartott, én meg, hogy dehogy, dehogy, hát én örülök, hogy találkoztunk, és tényleg tökjó volt, bírom az ilyen közvetlen embereket :)

Elköszöntem, folytattam tovább utamat. Párszáz méter után újra keresztezte a kék a kisvasút nyomvonalát, és innen jó hosszan a sínek mentén haladt.

[ndav1d42]

2020.07.15. szerda – 5. nap – Kistolmács, pihenőnap (6 km :D)

A szerda végül pihenőnap lett. Kellett a lábaimnak is a pihenés, a bal bokám kicsit már érződött, meg a vízhólyagok is fájtak kicsit, jó volt, hogy most regenerálódhatnak egész nap. Nem állítottam ébresztőt, a nap már magasan járt, piszok meleg volt a sátorban. Összeszedtem magam, átugrottam a tóbüfébe egy kávéra, unicumra, aztán kiültem a tó mellé reggelizni. Elsétáltam a forráshoz, majd megkerültem a tavat. 

Aztán ebédeltem, ettem egy pizzát, mellé két sört, megint tó, sétáltam az erdőben, napoztam, így telt a nap. Kistolmács tökjó hely. Utólag kicsit bánom amúgy, h nem kerítettem valahonnan egy bringát, mert el tudtam volna menni Bázakerettyére az Olajipari Múzeumhoz vagy a budafai arborétumhoz. Namindegy, ok a visszatérésre! Amúgy is szeretnék visszajönni ide bringával, és bejárni néhány falut újra, mert rengeteg fényképezni- és látnivaló lenne.

Délután megint sör, kávé a büfénél, közben hallgattam a helyiek beszélgetéseit, tervezgettem a következő napokat, hogy hol kéne másnap aludni, meddig jutok el, időjárás, hazajutás, meg írtam ezekből a beszámolókból is egy kicsit (bár a helyszínen valahogy nem megy, utólag könnyebb lejegyezni). A vasutasok már délelőtt leléptek, csak az én sátram volt a sarokban. Nyugodt éjszaka volt, jót aludtam. Kellett is a pihenés, másnap várt a helyiek által már oly’ sokat emlegetett hét domb.

Ami amúgy nyolc.

[ndav1d42]

megtartottuk a II. Kőhegyi Kempinget. folyt.köv. jövőre!

[ndav1d42]

OKT-25 Felsővadász/Nyésta - Gibárt/Hernádcéce (2. nap, 33km)

második nap, vasárnap csuda napfelkeltére ébredtem. gyors sátor összepakolás, egy csoki reggeli gyanánt (rosseb tud 7-kor enni), és kávé/kocsma reményében indultam tovább Nyésta felé. bővebben a törés után...

az út a falu temetője mellett vezetett, amin ugyancsak elgondolkodtam vadkemping-helyként még a tervezéskor, de maradt  az erdő végül. a faluba leérve egy teremtett lelket se láttam, kocsmát meg még ennyit se... mit lehet tenni, tovább abaújszolnokra. kijutva a faluból jött az egyik legrosszabbul karbantartott szakasz, amivel immár közel 800km-es kék-járásom alatt találkoztam. jel alig, út alig, gaz sok, szúrós gaz rengeteg! ha nincs gps-em, még most is ott keveregnék... de még így is csak sejtettem időnként, h jó felé megyek-e.

a falu határában az első háznál két kutya fogadott ugatva, de megtartva a tisztes távot. az ugatásra egy kis cigánygyerek is kijött a házból, majd konstatálta, h "csak egy bácsi".  itt keveregtem egy kicsit a főúton átmenve, közben egy másik, fekete kutya is folyamatosan ugatott, mintha csak figyelmeztetni akart volna valamire... mire megnéztem, h csak elkerültem a pecsétet, vissza a két ugatós kutyához. ahogy pecsételtem, az összes eb abbahagyta, és csöndben maradt, ahogy elhagytam a környéket.kocsma egy darab se persze. a temető mellett elhaladva a szántóföldek szélén vitt a földút, majd beérve az erdőbe ugyancsak volt egy-két jelzetlen-kevergős rész. Baktakék előtt egy tábla hívta fel a figyelmet a közeli Katalin-kilátóra (3. kép), amit meg is néztem (a tábla 100 métert írt, de volt az 300 is...). a masszív faépítményből szépen belátni a falu körüli terepet. a legfelső emelet egyébként nagyon tágas és a sűrű rácsot elnézve talán szélvédett is, aludnám! ha a közelben ér az este, tuti itt éjszakáztam volna.

baktakék megváltás volt, a pecsét végre egy kocsmában volt, úgyhogy az ébredés óta lejárt 11 km után végre egy kávét is kaptam. és ha már itt voltam, tartottam egy hosszabb pihenőt, időm rengeteg volt. betoltam egy sört is, amíg a telefon feltöltött teljesen (powerbankkel kicsit szarul álltam...). Fancsal pincéi közt kerestem egy szimpatikus padot egy reggelizés erejéig, majd a falut elhagyva próbáltam nem fancsali képet vágni (kihagyhatatlan szar poén). ez után először szántók, majd hatalmas legelők közt vitt az út a dombhátakon Abaújdevecserig, ahol ezek után nem hiányzott a sok aszfalt, járda és úgy egyáltalán a város, Encs.

a vasárnap délután eléggé kihalt belvárosban túl sokat nem időztem, de az egyik parkban azért egy lábszellőztetést megejtettem. hiába, bőr bakancs, hőség... délután 2-re értem Gibártra, az egyik legjobban várt célpont, a vízerőmű településére. az erőmű előzetes bejelentkezéssel látogatható, ehhez 4-5 nappal előtte mrá elküldtem az e-mailt, pénteken jött rá a válasz, hogy oké, mehetek. a kapunál csöngetve az egység egyetlen kezelője fogadott, ő mutatta be a 115 éves Ganz és Társa gyártmányú dupla áramfejlesztőt. egészen elképesztő látni, hogy 100 év után is szinte minimális karbantartás mellett teljes erővel dolgoznak a mai napig ezek a hatalmas gépek a Hernád vizében rejlő erőt hasznosítva, akár 500 kW-ot termelve. időben érkeztem, mivel szeptember végén egy évre lezárják az egész erőművet, a régi gépeket pedig új, nagyobb teljesítményűekre (800 kW-os) cserélik. (külön poszt volt képekkel itt)

mivel még hernádcéce előtt terveztem a vasárnap esti letáborozást, kora délután lévén rengeteg időm volt,  úgyhogy irány a híd presszó, kávéval, sörrel elvoltam egy darabig, utóbbiból estére is vittem egyet. az esti szállást a Hernád partján szerettem volna megejteni, folyóparti vadkemping még úgysem volt. Gibártot elhagyva még felkutattam egy itteni geoládát, aztán a kukoricaföldek közt tovább osontam Céce felé. itt tűnt fel először Boldogkő vára a távolban (8. kép). a kékről lefordultam a valószínűleg leginkább horgászok által használt, folyó felé vivő földútra, majd a parthoz érve elkezdtem valami jó placcot keresni. 

némi kutakodás után végül sikerült megtalálni a helyet, közvetlenül a víz mellett, egy hatalmas diófa alatt. ugyan rá lehetett látni, de messziről a zöld sátor elég jól beleolvadt a háttérbe, amit némi kamuflázzsal tovább rejtettem:

egyébként senki nem járt a környéken (360°-os a helyről). megvacsoráztam, nézelődtem, olvasgattam, de a hajnali 6-os kelés miatt itt is viszonylag hamar bedőltem a hálózsákba. az éjszaka ezúttal is szarvasbőgéssel, kisállatok neszezésével telt, amit megdobott a Hernád felől érkező ilyen-olyan csobbanások hangja is. hajnalban már elég hűvös volt, amire ugyan készültem, de azért már érződött az ősz. a vízről felszálló hajnali pára és a szemközti fákat aranyszínűre festő nap első sugarai azét kárpótoltak még az éjszakai sok felébredés és forgolódás miatt is. folyt.köv.