Volg GAZ M21.

seen from United States
seen from Malaysia

seen from Sweden
seen from T1
seen from United States
seen from Germany

seen from Sweden

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Yemen
seen from China
seen from Poland
seen from Türkiye
seen from Germany
seen from India

seen from United States

seen from United States
seen from Russia

seen from Sweden
Volg GAZ M21.
Az éjszakába még mindig fejjel megyek, mint egy hitevesztett, Magányos farkasként kóborlok, akár egy kirekesztett.
Siska Finuccsi
old Škoda by amatverny
1996-ban "második alkalommal adott otthont Orosháza és környéke a többnyire a századelőn készült, ám annál megbízhatóbb veterán autók és motorok találkozójának."
Öt kategóriában versenyeztek.
Békés Megyei Nap, 1996. augusztus 22.
Forrás: Arcanum
Viděli jste film Veterán (2020)?
ano
ne
až do této chvíle jsem netušil*, že tento film existuje
Békés Megyei Hírlap, 2004. július 29.
Veteránjárművek találkoztak városunkban
(prostřednictvím magnetu "1950-6" na prodej od Wartist )
generációkutatás elméletben
Ez a baj a külföldről (itt most épp az USA-ból) kritika nélkül átvett dolgokkal. Éles határok vannak a generációk meghatározásában, de egyrészt több tényszerű tévedés van benne, másrészt az eltérő történelmi-politikai fejlődés, szituációk miatt ránk nem igaz, vagy máshogy igaz. (Ide gyorsan beteszem a beszélgetést, de aztán folytatom.)
Az első komoly baj a születési évszám intervallumok határainak meghúzásával van. Veteránok: 1928-45 Baby-boomerek: 1946-64 Ezt többször leírtam már, magyar viszonylatokon belül éles határt kellene húzni az '56 előtt és után születettek között, de még az '56 és '64 között születettek között is van egy kisebb válaszfal, ezt tapasztalatból mondom. Ráadásul nálunk a nagyváros és a vidék is mintha két külön világ lenne. Van aki vízfejnek mondja, van aki budapestországnak, de ebben talán többen egyetértenek velem, ma is van kulturális különbség, eltérő szokásjog, életstílus, értékrend a "két Magyarország" között, amit ma kissé kiegyenlít az online világ, de az IT forradalom előtt ez markánsabb volt.
Nagyon nem keverném össze a rockabilly, a beat és a rocker nemzedékeket egymással, még a szlengjük is tök más. A szülők tegezhetősége pedig hamarabb kezdődött, már a veteránoknál. Ez is tapasztalat. Most még élnek emberek, akik ezt saját élmények jogán tudják bizonyítani, de ha kihalnak, akkor marad a tankönyv, amiről tudjuk, hogy azt írnak bele, amit akarnak, és az új generáció úgy nő majd fel, hogy azt hiszi, az az elidegeníthetetlen igazság. Ezért érdemes meghallgatni a régenminden-beszámolókat, mert annak van világörökség mentés része is, nem csak sóhajtozó sopánkodás. Én is imádtam meghallgatni az öregeket gyerekkoromban, akik saját szemükkel látták, saját bőrükön érezték azt, ami nekem csak egy lecke volt a törikönyvben.
Másik nagy tévedés a szakértő állításában az audiovizualitás megjelenése. Ezt jobban bontanám. A könyv és a nyomtatott sajtó után megjelent a rádió az otthonokban, azt mondanám, már az 1930-as években általánossá vált, ami a hírek, a kultúra közvetítésén át behozta az otthonokba a világot, informált, szórakoztatott, beszédtémát szolgáltatott a mindennapokhoz. A bútorszerű csöves rádiók után a lapos elemmel működő táskarádiók lehetővé tették a mobilitást, a strandokon és kempingekben is szólhatott a zene, lehetett hallgatni a foci közvetítéseket, és értesülni a világ történéseiről, voltak vetélkedők, színházi közvetítések, és szappanoperának ott volt a Szabó család. A tévé megint helyhez kötött egy darabig, de bizony hogy nem az X generáció találkozott vele először életvitel szerűen, sokkal inkább a boomereknek a második-harmadik korosztálya az én definícióm szerint. Azt hiszem, az X-eké a színes tévé megjelenése inkább, ami komoly minőségugrást jelentett.
Az is tévedés, hogy a boomerek nem találkoztak háborús helyzettel, pont ezért hoztam be 1956-ot, ami meghatározó generációs élmény volt nálunk. Azt sem értem, miért nem vízválasztó Amerikában 1968-69, mert gyakorlatilag ott tetőzött és ért véget a hippi-korszak (egészen a nyolc hónapos terhes Sharon Tate és barátai meggyilkolásáig, melyet a Manson szekta tagjai követtek el különös kegyetlenséggel), vagy lett határélmény a vietnámi háborúból való kivonulás 1973-ban.
Szóval az a bajom az ilyen szándékosan összerakott elméletekkel (amikből könyveket lehet írni és jól meggazdagodni valakinek), hogy túl mondvacsináltak, és talán vannak felismerhető mintázatok, tendenciák, az általánosítással lenyomják a konkrétumokat. Ezt a generációs izét is pont ezért nem tudom egészben lenyelni. Nem mellesleg lehet hogy velem van valami komoly baj, de valahogy mindig kilógtam a korosztályomból, és ha végigveszem a jellemzőket, sokkal inkább tartoznom az X-be, mint abba a dobozba, amibe a születési évem alapján próbálnak belegyömöszölni, de egy X-jelű, mértanilag tökéletesen megszerkesztett dobozhoz képest is túl amorf vagyok. Túl öreg vagyok ahhoz hogy fiatal legyek, és túl fiatal vagyok ahhoz hogy öreg legyek. De hát ahogy mondani szokás ez egyéni szoc probléma.
Viszont a videó harmadától elkezd piszok jó dolgokat mondani az arc, mikor a saját életéből, korosztályából hoz történeteket, és "saját közegében" mozog. Különösen tetszik, amit a generációs hidakról mesél, és az ok-okozati gondolkodás kialakításáról, illetve ki nem alakulásáról, a látott, eltanulható minták szerepéről, arról, hogy túl stresszes az életünk, ezért nem tudunk a kreativitásra fókuszálni, mert a védekezésre kell koncentrálnunk. Amikor a lineáris és szakadozott gondolkodásról beszél, igazat kell adjak neki, már én sem olvasok el egy hosszabb szöveget a neten: ha az első két bekezdés nem köt le, a harmadikat már nem olvasom el. Nyomtatott sajtónál vagy könyvek esetében ez szerencsére nincs így, de a gyerekeimnek már egyáltalán nincs türelmük olvasni.
Az idő halad, mi próbáljuk utolérni. Elképesztő, hogy a XXI. századnak már majdnem lement a negyede. Nnnna.... a béta gyerekekre leszek nagyon kíváncsi.