#whiskynights

[williamfuentes]

Hello These Nights. I miss you. . . . . #lagavulin #lagavulin16 #thescotchmaltwhiskysociety #whiskeynights #whiskynights #friendsandfamily #friendsarefamily #nightlifephotography #onedrinkandwegohome #cornonthecob #sınglemalt https://www.instagram.com/p/CDPhVJ_FvZw/?igshid=uhxzpm4yrk6u

[iroigondolataim]

Van...

Tudod van az az érzés, mikor ki kell írnod magadból valamit, hogy a papírra vetett szavak egy wisky-be áztatott éjszakán alkoholmámoros tirádákban eltűnjenek belőled. Szeretném azt hinni, hogy képes vagyok elfelejteni minden rossz emléket, és megszabadulni a szorongó érzésektől, de ez sajnos kurvára nem így van. Nem tudom levetni azt a bánatot és szomorúságot, ami néhanapján elfog, és arra ösztönöz, hogy töltsek magamnak egy bourbon-t és lágyan elszürcsölve egy jó cigi mellett ne gondoljak az egyre csak múltba vesző napokra. Nem baj, hogy ez néha elfog. Ettől vagyok az, aki vagyok. Mekkora elcseszett élet lenne az, ahol csupa boldogság venne körül, és semmi rossz nem történne velem. Kicseszettül unalmas lenne az életem. Nem mondom, hogy most nem örülnék egy kis nyugalomnak, mert elég felpörgött tempóra váltott az életritmusom, de ez az, ami miatt nem fog el a közöny, és nem érzem azt, hogy lassabban öl meg, mint az a wisky, amit iszom! 

Hülyén hangzik, tudom! Viszont vannak olyan napok, amikor már reggel tízkor megittam az első piámat, és ezt szépen lassan késő estig, akár hajnalig folytatom csak azért, mert íróként folyamatosan azt a dolgot kajtatom, amit úgy hívnak, hogy szerelem! Nevezhet akárki reménytelen romantikusnak, vagy idióta balfasznak, de higgyétek el; nincs annál rosszabb érzés, mikor felfedezed magadban azt, hogy nem egy nőbe vagy szerelmes, hanem a szerelem eszményébe vagy igazán szerelmes! Abba, amit képvisel, amit magában hordoz. Képes lennék megadni akármelyik nőnek azt az érzést, amikor szeretve van. De úton útfélen abba a hibába botlom, hogy valahol az egész dolgot elcseszem. Lehetséges, hogy azért, mert a nő által nyújtott szerelem, az általam kialakított szerelmi elvárásnak még egy hangyafasznyira sem felel meg. Ilyenkor van az az érzés, hogy a libidóm egyenlővé válik a nullával, és én szingliként újra elmerülök a végeláthatatlan muffmocsárban, melyet úgy hívnak, hogy egyedüllét. Nem minden bejegyzésem szól, és nem is szólhat mindegyik valamilyen magasztos érzésről, mely körbehálózza az életed, majd a részévé válik, és el nem felejted, időnként viszont felidézed. Vannak és lesznek is olyan bejegyzések, mely egy elborult, idióta, a saját útjáról letért ember gondolatait tükrözik, és baszottul megérthetőek bárki számára. Néha az ember csak leírja azt amit gondol. Lehet az egy gőzölgő szarkupac, vagy egy varázslatos érzés. Leírom és vége van annak az érzésnek, arra a napra. Jobban szeretném falhoz vágni a poharamat és teli torokból üvölteni a vakvilágba, mintsem egy szaros blogra leírni azt, amit gondolok, de nem teszem meg, mert rövid úton lennék öngyilkos, és egyenlőre azzal is nehezen számolok el, hogy a fejem jó mélyen beledugtam a seggembe, hogy ne lássam, mi történik körülöttem. 

[harlemink]

View this post on Instagram

They'll tell the story of tonight! #celebratingNick #Hamilton #thestoryoftonight #raiseaglass #sevengrand #whiskynights #dtla #adventurenight #lanights #LAlife (at Seven Grand)