Ő
Az érzés hogy karjaimba zárjam
Lassa múlik, s néha hullámokban tör rám
Ízekre szedve tör ketté pont ott ahol fáj
Zaklatott gondolatok egyvelege kavarog fejemben
Mérhetetlen mélységgel húz le
Érthetetlen suttogása a fülembe mintha azt mondaná
Sosem jutsz be a szívembe
Zárt ajtókon át a fény nem jut át
Álmokat mutat csak a vak sötétség
Rettegve fekszem a padló
közepén
Odaátról hallom a nevetését
S várom hogy nyíljon az ajtó
Lehetséges hogy egyre sötétebb lesz a sötétség?









