#élet

[ciganyolga]

fánkkal

(belép a cukrászdába, tétován sóhajtozva szkenneli a sütiket): Mivel vigasztalja magát az ember egy ilyen borús, retek februári napon? asszony a pultban (tétovázás nélkül): Fánkkal.

Mindenkinek kéne egy cukrásznő az életébe, aki a fontos kérdésekre habozás (haha) nélkül rávágja, hogy Fánkkal.

[illgrowup]

Aki mindent lenyel, az előbb-utóbb jól lakik

És akkor feláll az asztaltól

És ez nem az evésről szól

[lordguppi]

Papp Dóra (@papp.dora) on Threads

Rájöttem, hogy ez az egész nagyon hasonlít a friss szerelem érzésére. Melózol, sulizol, és két elfoglalt pillanat között eszedbe jut, hogy k

"Rájöttem, hogy ez az egész nagyon hasonlít a friss szerelem érzésére. Melózol, sulizol, és két elfoglalt pillanat között eszedbe jut, hogy kurva boldog vagy, így nem tudod visszafogni a vigyorgást. Most mi szerelmesek vagyunk Magyarországba?"

Apámék is többször mondták, ha épp politikára terelődött a szó, hogy nem érzem magam magyarnak? Nincs magyarságtudatom? A fiatalok nem akarnak magyarok lenni?

Dehogynem, csak a Fidesz ezt is elvette tőlünk. Nem képesek felfogni, mekkora teher alól szabudultunk fel most. Nem tudták átérezni, hogy milyen volt minden nap görcsbe rándult gyomorral kilépni az utcára a gyűlölködő plakátok közé, vagy közösségi hálózatokon megtapasztalni ugyanezt.

Remélem, most megértik.

[the-fool-who-loves]

„ Azt mondják,

ha rossz időben találkozol

a megfelelő emberrel,

az élet újra össze hoz vele.

- újra, újra és újra”

-utolso_utani

[im-leaving-soon-s2]

Nem hiszem, hogy igazán élek. Mármint... csinálom, amit kell. Felkelek. Megcsinálom, amit elvárnak tőlem. Mosolygok, amikor kell. De olyan, mintha üvegen keresztül nézném az életem. Minden tompa, távoli. Csak létezem – lélegzem, járok, beszélek. De nincs bennem szikra, cél, valódi öröm. Látom, ahogy mások nevetnek, terveket szőnek, álmokat kergetnek. Én meg csak itt vagyok, beragadva ugyanabba a körforgásba, és azon tűnődöm, mikor fogom újra élőnek érezni magam.

[xszerelmes-lelekx]

Furcsa, hogy vannak emberek, akikkel már nem beszélünk, mégis velünk maradnak egy-egy szokásban, kedvenc dalban vagy mondatban, amit észrevétlenül átvettünk tőlük.

Talán ezért olyan nehéz igazán elengedni valakit. Mert nem egyszerűen eltűnnek az életünkből – apró darabokban tovább élnek bennünk.

És néha, a legváratlanabb pillanatokban jutnak újra eszünkbe.

[thyredfoxxy]

Honnan tudod, hogy felnőttél?

A gyerekkori szörnyed már nem az ágyad alatt van, hanem a fejedben.

[szaszithoughts]

Akkor vagy igazán szerencsés, ha olyat találsz magad mellé, aki szembe mer szállni a fejedben lévő félelmekkel.