Évekig elcsépeltnek tartottam, de ma rájöttem, hogy az iskola tényleg kiöl mindent az emberböl, s olyan egyformává tesz, mintha egy gyártósor vége lenne a nagy betűs Élet kezdete.
One Nice Bug Per Day

pixel skylines
AnasAbdin
Alisa U Zemlji Chuda
Stranger Things
Xuebing Du
Three Goblin Art
TVSTRANGERTHINGS
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
trying on a metaphor
almost home
Show & Tell
ojovivo
RMH
No title available
taylor price
Cosmic Funnies
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
🪼

Origami Around

seen from United States
seen from United States

seen from Canada

seen from Malaysia
seen from United States

seen from United States

seen from Brunei
seen from United States
seen from United Kingdom
seen from United States

seen from Latvia

seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
@torott-rozsa
Évekig elcsépeltnek tartottam, de ma rájöttem, hogy az iskola tényleg kiöl mindent az emberböl, s olyan egyformává tesz, mintha egy gyártósor vége lenne a nagy betűs Élet kezdete.
Felszállni a vonatra és minden búcsúzásnál az állomáson hagyni egy darabot a szívemből.
Téged elhagyni minden alkalommal ugyanúgy fáj.
Csak azért nézem a csillagokat, mert tudom, te is ott vagy valahol alattuk.
Olvasgatom a régi tumblr-re kiírt gondolataimat. Hát, kedves régi én, igen, lett olyan, hogy mi. Aztán összetörte a szívedet. Kétszer.
Újra és újra megígérem magamnak, hogy elfelejtelek.
He made me feel bad about my body.
He made me feel bad about my personality.
He made me feel bad about the things i love.
He was never sure about me.
I always felt unsure about his love for me.
He's not the same as he was before.
He was never the real love.
And this is why i need to let him go.
Azt hittem, én sose leszek egy a 'szakítástól összetört' lányok közül. Aztán elvesztettelek.
Két hónap után is miattad sírok az éjszaka közepén.
Egyre rosszabb.
Azt hittem,
Hogyha sokan szeretnek
Az majd betölti
Szerelmed hiányát
Ha sokan ölelnek,
Az majd elfeledteti
Egyszer végre
Szemed ragyogását
Azt a melegséget,
Ami csak rám nézve
Látszódott gyönyörű,
Barna szemeidben
De senki mellett
Nem érzem magam
Oly boldogan,
Mint ölelő karjaidban.
(Nem vagyok poéta)
Az egész világ ölelése sem töltheti be azt az űrt, amit az övé hiánya hagy.
Elveszítettem.
Egyre többször félek, hogy elveszíthetem.
Ha valaki ott van neked, ne gondold természetesnek, mert pillanatok alatt elveszítheted.
Volt már veled olyan, hogy sírni kezdtél és tudtad, hogy ezek nem öröm könnyek, de közben mégis mosolyogtál?
Így vagy úgy,
de valahogy lesz.
Bedagadt szemek. Megint érted sírtam.