Megszámolni sem tudom hányszor tartottam össze más világát miközben az enyém éppen darabokra hullott ...
Hányszor töröltem le mások könnyeit, miközben belül ordítottam, mint egy kisgyerek...
I'd rather be in outer space 🛸
hello vonnie
almost home
Mike Driver
macklin celebrini has autism

JBB: An Artblog!
RMH
wallacepolsom

ellievsbear
todays bird
Cosmic Funnies

JVL
occasionally subtle
NASA
Game of Thrones Daily
Stranger Things
sheepfilms
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

Love Begins
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

seen from United States

seen from United States
seen from Türkiye
seen from Türkiye
seen from Russia

seen from Switzerland

seen from Australia

seen from Indonesia

seen from Brazil
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Brazil
seen from United States
seen from United States
seen from United States
@ununoctium0720
Megszámolni sem tudom hányszor tartottam össze más világát miközben az enyém éppen darabokra hullott ...
Hányszor töröltem le mások könnyeit, miközben belül ordítottam, mint egy kisgyerek...
Szerelmes vagyok a lelkedbe..❤️
Már azelőtt meggyógyított, hogy először megérintett volna.
Kívül mosolyogsz de a lelked nem örül.. @ununoctium0720
„De tényleg, mi van ha tévedek
Mi van ha mind az én hibám
Míg mindenki elégedett
Egy féreg vagyok
Nem értem miért nem hagy ott.”
- Analóg Balaton
Ha zene volnál rongyosra hallgatnálak.
S ha maga lennél a tél mélyen magamba szippantanálak.
Kereszteznék útjaink egymást akkor is ha eljő a halál.
Látni téged olyan volt vele mint amikor elhagyott az anyám.
Mart s égetett de ez a szerelem csak elvette az eszemet.
Miért érzed úgy, hogy nem szeret senki?
Ez az érzés nagyon régről és egyben mélyről fakad. Nem kaptam meg sose, sem a családtól, sem kapcsolatban azt a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, amire igényem lett volna. Mindig megpróbáltam magamnak bebizonyítani, hogy igenis jár és megkaphatom. Sajnos kudarcot vallottam, minden kísérletemben, mert az emberek egy idő után eltűntek, amint nem látták benne az érdeküket.
Meg azt érzem nincsenek olyan tulajdonságaim (van sok jó, de mégsem elegendő) ahhoz, hogy elég legyek másokhoz képest.
Tisztában vagyok vele, hogy az önszeretet lenne a legfontosabb, ami bizonyos terülteken megy. Viszont ami a másik iránti bizalmat, kötődés illeti, ott még van mit fejlődnöm.
Mikor látom be végre, hogy engem senki nem akar szeretni?
Ahogy telnek a hónapok, mindig egyre nehezebb. Én pedig az öngyilkosságban látom az egyetlen kiutat. Nincs már erőm ehhez az egészhez, és nem is akarom tovább csinálni!
Milyen könnyen megváltozhat valaki iránt minden érzelmed. És milyen könnyen megmutatja más, milyen az, ha szeretnek.
Álmomban is kísértesz…
„Ha egymillióan szeretnek, én egy vagyok köztük. Ha csak egy valaki szeret, az én vagyok. Ha már senki sem szeret, az azt jelenti, hogy már nem élek.”
- Franz Kafka🖤
"Amíg hittem benned addig elengedtem az önbecsülésem kezét, s lettem az, ami soha nem szerettem volna lenni: egy potyautas, a görcsös akarás semmibe száguldó hamis vonatán."
Kérdezzetek az ask résznél, névvel vagy névtelenül. ❤️ Bármiben segítek, vagy akár rólam is kérdezhettek.
(profilom felett egy kis üzenet ikon + jellel, arra nyomj rá és megjelenik egy olyan opció hogy "ask")
—@tobbre-vagyok-kepes
Nyugodtan tőlem is ✨🤍
Én is itt vagyok, visszatértem☺️
Megterhelő látni a repost-jait arról, hogy mennyire akarja, hogy igazából szeresse valaki és őszintén törődjön vele…
De mikor én próbáltam mindent megadni neki ellökött magától…
Valaki: Miért hagyott el?
Én: Be akarja magának bizonyítani, hogy nem csak nekem kell, hanem másnak is.
Igaz történet
Mikor szombatonként, kora reggel indultam neked piacra virágot venni a felhők felett jártam.
Mivel dadogok, útközben többször elismételtem magamban, amit a kofának fogok mondani: „Öt szál liziantuszt kérnék szépen.” - ez volt a kedvenced.
Leküzdöttem legnagyobb démonomat, a beszédet, s kikértem a csokrodat. Hazafele még beugrottam a kedvenc péksütidért, s boldogan sétáltam a közös otthonunk fele.
Pont akkor nyitogattad a szemed, mikor megérkeztem. Az ágy szélére ültem, megpusziltam a homlokodat és annyit mondtam: Jó reggelt! - majd a hátam mögül elővettem a virágot.
Egy valamit nem tudtam, meg sem fordult a fejemben. Hogy akkor már nem én voltam az első. Mással beszéltél titokban. Közben én szombatról szombatra megismételtem ezt a történetet.
Majd nyár végén eldobtál, mint egy darab szemetet. Hat év után.
Biztos megérdemeltem. Nem tudtalak boldoggá tenni. Én voltam életed elrontója. Sajnálom. Én azt hittem neked jó vagyok legalább.