Miért járunk mindketten más utakon? Téged boldoggá tesz, bármi legyen is az, amit teszel? Nem akar felfalni az az űr, ami engem már azóta emészt? Járnak valaha is errefelé a gondolataid? Hallasz engem? Szerintem hallanod kellene. Nincs több bevethető trükköm vagy módszerem ellened, teljesen csupasz és védtelen vagyok. Sokba került ez a lecke nekem. Szinte semmim sincs. Sőt, mintha napról napra kevesebbel szolgálna számomra az élet. Tudom, már a múltban eldőlt ez a kártyavár, de errefelé azóta is csak rombol. Semmi, amit egykor az életről tudtam nem áll ma biztos lábakon. Jelentős hátrányban vagyok tehát azt illetően, merre kellene indulnom, míg te talán már a cél felé tartasz. Azóta mintha a világ az én bánatomnak dacára szórakozna olyan jól. Nem tudom, kell-e ebből kijáratot keresnem, vagy, hogy egyáltalán van-e még itt dolgom. A tisztesség látszólag egyikőnknek sem kenyere, de szabad ennek így lennie? Többé már nem vesz más irányt a történetünk? Sosem tudnám úgy itt hagyni a világot, hogy ne furdalna a kíváncsiság: vajon lehetett-e volna másképp. Te hajlandó volnál tovább haladni az úton anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetnél a hátramaradottakra? Hiszen egykor együtt indultunk el rajta. Egy józan, hideg szívű alakból szentimentális bolonddá váltam. Két ember, akik egykor szerves részei voltak egymás életének, akik megrészegedtek az egymás iránt táplált mély érzésektől, többé nem lehetnek egymásnak idegenek. Sokkal többet veszítünk egymás nélkül. Bárhogy is alakult eddig, még a pokolból is vezet kiút. De nem vagy itt, hogy megfogd a kezem és velem tarts, miért mennék hát innen bárhová is? Itt, ebben a káoszban legalább egy kicsit közelebb érezlek magamhoz. Itt, ahol hagytál, még emlékszem a mosolyodra, a hangodat is hallom, és azt mondja, találkozni fogunk. Ennek egy éve. És valóban láttalak. Az álmaimban jártál, teljes valódban, fülig érő mosollyal, épp mint az emlékeimben. Elég volt egyetlen pillantás, és mintha az egész világ átölelt volna. Újból arcodra vetni a szemeimet hiánytalan kárpótlás volt az élettől, amiért megfosztott tőlem. Egészen addig, amíg reggel nem lett. Itt, ahol mi, magányos és keserű emberek élünk, már nem talállak. Persze, hiszen bujkálsz... De most hunyd be a szemed, nagy levegő, indulj el, és keress meg! Elástam a haragomat. Egyikünket sem háborgat többé, ezt meg tudom ígérni.
need some chocolate? switch to dark, its way healthier!
small changes make a huge difference, you can do it!
Stop thinking about it, you’re wasting your time. JUST DO IT
This looks like a good way to get in some quick exercise! I usually do 40 squats and then 1 minute of planks, but this is a nice way to exercise other parts too
A blog víz alá süllyedt. És nem véletlenül. Mert én is ott vagyok a mélyben. Igazából csak egyetlen dolog miatt vagyok ma itt: kérni. Volna egy kérésem. Két éve, decemberben volt egy ugyanilyen. Az Univerzum teljesítette, és idén is bízom benne. Bár, azóta már nem tulajdonítok ennek mágikus erőt, ugyan már, faszság, de egy próbát mindig megér. Elkeseredettségében az ember kénytelen hinni a csodában. Mi másban hihetne? Nem biztos, hogy bejön, sőt, csekély az esélye, de akkor is.
Drága Mindenség! Két éve, életem legmagányosabb hajnalain meghallgattál, ezért megadatott nekem minden vágyam. Hálás voltam érte, a Föld legboldogabb emberévé tettél. Csoda járt át! Ez a csoda azonban idén elhagyott. Próbáltam visszacsalni magamhoz, próbáltam fogságba ejteni, de a csoda mindig kicsúszott a kezemből … Vagy még inkább a kezünkből. Ez a csoda vagy nagyon messze jár már …, vagy pedig halott. Ha adnál egy jelet… egy egyértelmű jelet, hogy él valahol, máris könnyebb dolgom volna. Csak azt kérem, szánj meg! Tudnom kell, él-e még, mert bármi árán képes vagyok felkutatni. De ha meghalt már… Akkor nem vesztegetem az időm, mert az véges. És talán elég erőm sincs hozzá. Azért vándorolhatott el a csoda, mert nem becsültem eléggé. Tudom, kellett, hogy eltűnjön, de tanultam belőle, azt hiszem, megérdemlem, hogy tegyek egy újabb próbát.
És úgy érzem, ha ez a csoda már meghalt… Egy másik csodát megérdemlek! Megbűnhődtem.
Ez a kurva élet előbb, de főként utóbb mindig igazolja magát.
Téged, szerelmem mindig “semmibe vettelek”. Nyilván nem, csak mintha így bántam volna veled. Minden, amit neked kívántam, amit rólad alkottam, azt most én kaptam meg.
De sosem gondoltam volna, hogy ugyanez fog történni velem is. Bár titkon azért rettegtem ettől. Félek, nem lehetek az, aki voltam. Nem szeretnék fejet hajtani előtted, nem akarok teljesen a kedvedben járni. De nélküled sem szeretném ezt végig csinálni. Kell az a szeretet, amit tápláltál irántam, amit ellöktem magamtól, mert nem éreztem szükségét.
De most mégis éhezem minderre. Akárhová nézek, akármit mondanak, akárkit látok és teszek, semmiben nem találom örömöm, semmi nem mosolyogtat meg, semmi nem derít jó kedvre. Ma egyedül te voltál, akinek köszönhetően ez a kegyetlenül fájó gyomorgörcsöm percekre megszűnni látszott, mert elmondhattam, hogy szeretnélek már látni, mert szeretlek téged és fáj, hogy nem lehetsz most velem. És fáj az is, hogy rettegnem kell attól, hogy amit irántam érzel az valahol megtört… helyrehozhatatlanul. Én szeretnék neked hinni, ha azt mondod: szeretlek.
Rémes, hogy nem sikerült rám figyelned anélkül, hogy a nyomorom miatt kelljen a “szárnyad alá venni”, vigasztalni a kis mókuskát, akit bántottak. Hihetetlen, hogy enélkül nem érhet engem boldogság. Hogy enélkül ugranál a karomba, mert hiányoztam. Bevallom, hitegetem is magam, hogy ez nem így van. De ezt érzem. Érzem…
Ráadásul egy szánalmas csúszómászónak érzem magam, aki most visszakúszik hozzád, mert már megint szarban van. Bevallom, nagyon sok mindent a szemedre vetettem az elmúlt 2-3 napban. És nem vonnám vissza őket, hiszen ezek mögött sok minden alapszik. Az már persze magától értetődő, hogy sok-sok más csak indulatbeszéd volt. De akármit is gondolok vagy gondoltam, én akkor is ugyanúgy szeretlek. Sőt, talán most jobban érzem, hogy meg kellett volna becsüljelek, mert tényleg minden annyira mulandó…
Nélküled úgy érzem, senkim nem volna, de ezért maradj velem? Nyújts támaszt, táplálj és adj menedéket? Csak mert nincs jobb? Nem az én választásom, nem az én döntésem. De a szeretetem akkor is igazi és valós.
Félek a távolságtól. Jobban félek a távolságtól, mint a háborúinktól. Tudjuk milyenek, megjártuk a poklot. Méghozzá együtt. És nem vágyom rá még egyszer, de.. akármilyen rossz is. A távolság még rosszabb… Sokkal jobban fájna, ha távol maradnál tőlem. Akkor már ölj meg, kínozz és szidj csak, minthogy ne legyél soha. Pedig korábban én távozni szerettem volna…
De. Nem tudok. Mert mindenkit elvesztek. Mindenki csak kisebbé válik a szememben. A tetteiddel te is azzá váltál. Soha nem bántak úgy velem, ahogy te, mert akit szerettem és aki szeretett engem valaha is, nem tett ilyet velem! És persze nyilván: ok és okozat. Én is egy sátáni figura vagyok. De te túl messzire mész…. Te átlépted a határokat. Ennek ellenére, vagy talán éppen EZÉRT érzem, hogy mégis melletted szeretnék maradni. Nem akarom nélküled…
És “csak” ennyit szerettem volna intézni hozzád. Nem is értem mi céllal. Ezzel gondolom kiadtam némi fájdalmat. De meggyőző erőt tulajdonítok az írásomhoz, mert szándékosan tettem, hogy hatással lehessek rád.
És én is csak fogom a fejem. Senki ne képzelje, hogy ezt képes átlátni. Ki volna erre képes? Senki sem, nem, senki! Az emberek mégis azt hiszik, valaki mégis, ezért alkották meg Istent. Ja és ez a mondat nem magyarázat Istenre. Ez még csak nem is vallás. Sőt ez nincs is itt, te csak hallucinálsz.
Mondandómnak annyi a lényege: a játék kötelező. A játékszabályok pedig ismertek mindannyiunk számára, ugyanis képesek vagyunk tapasztalni. Mindenki játszott már valamilyen játékkal, ez pontosan ugyanaz. Csak nincs pause gombunk. De van más: simán kivonhatod magad a forgalomból, csak akkor vesztesként kerülsz ki, mert az élet legyőzött téged. Ez persze képletes.
Mi a tanulság? Álld ki a próbákat! A színes és mézesmázos rajzfilmek meg ez az összes giccsparádé is alapokra épül (“Ne add fel!” rémlik?). Nem igazságtalan az élet. Idelentről annak látod, de Odafent mindez szabályszerű és - talán nagy szó, de - tökéletes.
Legközelebb pedig elmondom, miért hülye majmok az álbarátaim és miért csalódtam már megint Emesében! Ja és a jövőheti lottószámokat is. Háhá, nagy szart.
Úgy érzem megtaláltalak, része vagy az életemnek. Sok bennem a harc és a tenni akarás, hogy megfelelő legyek, de sajnálom ha túl félős vagyok. Próbatételnek élem meg a csütörtököt, tanácstalan vagyok, egyet viszont tudok..*...*...*.....*........ Jó a volt a pizzázás a melóhelyen, igaz reggel a mérleg nem lengett már ki XD szal bicajoznunk kell...azon gondolkodtam egy nagy rádiót is viszünk.. . . . . .feka bike tour, yeaah :)
El kell most engednem #2-t több hónapra. Nem vagyok belé szerelmes. Ha csak nem ez lenne a szerelem.. De kitartok #1 mellett, ugyanis szüksége van rám. Meg persze jól érzem magam vele. De ahogy #1 mondta, nagyon "kimért" vagyok. Megfontoltak a lépéseim, és már tudom, mit hogyan intézek. Szerintem nem vagyok aljas. Teszek azért, hogy a dolgok az általam terelt úton haladhassanak. Egyébként hatással volt rám #2. Gyakran azon kapom magam, olyan vagyok mint Ő. Nem mindig pozitív :d (nyilvánosan legalábbis..) Utoljára együtt töltött időnkben beszélgettünk egy komolyat (amolyan első komoly beszélgetés). De azután megnyílt előttem. Elkísértem őt valameddig, és aközben csak humorizáltunk, még puszikat is adott, és ez számomra nagyon kedves emlék. De a neurotikus nyavalyáim #2-nél megjelentek. Ez jó önismereti "fölfedezés" volt, mert rájöttem, nem #1-vel volt gáz, csak ha valaki az aurámon is belül van, akkor sajnos megakarom ölni. Lehet, orvoshoz kéne fordulnom. Ah. Szóval átlépett egy vonalat, amit nem mindig célszerű. De ez #1-nek csak pozitív lehet. Ettől eltekintve #2 számomra továbbra is egy kedves valaki. De #1-nek nagyobb szüksége van rám. Viszont, ha egyszer azt fogom érezni, ez a kapcsolat egy kényszerkapcsolat, akkor annak vége lesz. És egyszer majd tovább színesíthetem a palettám...
nem akarom, hogy fájjon. szeretlek kis pepe. nem lesz új kapcsolatom. jól érzem magam az illetővel, ooookééé. De ez a valami köztünk lehet most egyfajta szünet is. Persze nem akarok visszaélni. Mert az mégsem járja, hogy "hoppá, az illető elutazozz, hát akkor most jó leszel te is". Mert akkor lennék én a világ legönzőbb embere. De gondolok rád és tegnap a telefonban én is elbőgtem magam. Aztán fent a galériámon is tartottam a fotód a kezemben és sírtam.
Az eddigieknél a legvalószínűbbnek tűnő szakítás előtt úgy érzem, nagyon kötődöm hozzá, igazán hozzátartozom. Kizárólag GiGi-t hallgatok, mert minden dallam őrzi ezt a lassacskán 8 hónapot. Nem. Leginjább január hónap emlékeit őrzik. Hónapok óta ezekből táplálkozom. A megismerkedésünk emlékeiből. Úgy olvastam, addig maradjunk egy kapcsolatban, amíg abban igazán jól érezzük magunkat. Amikor egy kapcsolatban több a rossz, mint a jó, akkor pedig ki kell lépni, ez tiszta. És nem sokon múlik, hogy valóban a rosszból jusson több. Egy szünetet mindenképpen beiktatunk az idén. De úgy érzem nem fog menni a kapcsolat év végéig sem. Viszont tényleg, őszintén-szívből remélem, ez nem így lesz. Mert ha ezeket a dalokat hallgatom, átjár valami, ami arra emlékeztet, hogy mennyire egy csoda és egy álom volt ez az egész, és hogy mennyire mámoros és varázslatos volt amikor megismerkedtem vele. Azok a reggelek, amelyek fülig érő mosollyal kezdődtek. Azok az éjszakák, amikor ajkaimon éreztem, mintha megcsókolna. Boldog idők...
Jól éreztem magam Vele ♡ Maga a tüzijáték idén sem bűvölt el túlságosan, de azért jobb volt mint a tavalyi. Utána körül néztünk a tömegben, mindenféle bódés volt. Ice 'N' Go, sör, popcorn, stb. Mai napon a szüleimnek is bemutattam az én üdvöskémet D: És ehhez több mint 7 hónapot kellett várni. De hát minek is sietnénk el. Szóval fantasztikus estém volt, mert jól éreztem magam vele, és később a Ráday u.-ban még egy kis étterembe is kiültünk inni (Ő) egy kávét és (Én) egy Piña Colada shake-et.
Ó és a délutáni szex is felejthetetlen ...
Egy nagyon bizarr este után vagyok. Vagy hát vagyunk. Pepe egy régi barátjához lettünk volna hivatalosak, legalábbis így értesültünk. De nem, ezért a Margitszigetre mentünk. Volt nálunk 2 üveg bor. És persze Ő nála is. 3 bor után az ember kezdi elveszíteni az önkontrollt, és sajnos még egy üveg Martini is csak rontani tud a helyzeten...
Az elején nem tudtam bekapcsolódni, mert a kettejük beszélgetésével nem tudok mit kezdeni, ugyanis semmilyen téma nem érintett engem vagy lett volna szó bármiről, amihez netán lett volna hozzászólásom, de nem az ő hibájuk. Aztán szépen, de lassan hatni kezdett a varázs, be voltunk már csiccsentve. Kimentünk a romokhoz, és javasolták, vegyünk még egy piát. Én benne voltam, mert a buli az buli. Na de ez a bizonyos barát már annyira részeg volt... Még egy gyrosra is meghívott minket. De az a plusz üveg Martini szörnyű döntés volt, mert már így is atomrészegek voltunk. De az a negyedik (gyógyszerízű) pia volt a finálé. Szóval vissza mentünk a szigetre...
Leültünk a bizonyos baráttal a dunapartra. Cicámmal mi gátlás nélkül szeretgettük egymást. Én pedig még alaposan le is tapiztam, mert ez volt bennem, nem zavart a másik illető. De persze kiszúrta, és ahogyan azt sejtettem, izgatta őt ez a dolog, nem pedig taszította. Kis híján beszállt volna a szeretkezésbe, mert egyes ruhadarabok már nem a megszokott helyükön találták magukat... hogy ennyire hülyén fejezzem ki magamat. Nála volt a pia, tehát csak akkor kaptam belőle, ha megcsináltam az általa kijelölt feladatokat. Nem volt nehéz, egyszerűen csak szexelni kellett hozzá. És mert szeretem a cicámat, így is volt. Nem tudtam hova tenni a dolgot, abszolút nem voltam zavarban, ráadásul ő is besegített a dologba... Mindenképp beszállt volna, ha rajtunk múlik. Én részegségemre hivatkozva ő rá is majdnem másztam, de volt még annyi önkontrollom, hogy ez ellen tegyek (az Ő bánatára:). Cica közben táncikált a sziklákon, majdnem bezuhant a Dunába, én pedig a barátját kihúztam belőle, mert Ő tényleg becsusszant.
Reggel olyan másnaposan keltem, ahogyan azelőtt még sosem. Soha többé nem iszom ennyit. És oda figyelek, mit fogok csinálni részegen, mert szörnyen szégyellem magam, amiért más valaki előtt szeretkeztünk. Ez mégis csak egy intim dolog, és csak a párra tartozik. Habár nagyon izgalmas volt...
ne haragudj semmiért. szeretlek nagyon. mintha akármelyik pillanatban kész lennék, hogy szakítsaj velek és más valaki után bolonduljak, de csak téged szeretlek és az elmúlt 7 hónap emlékeit. 2010. téééééééééééééééééééééél! Ha kívánságom lehetne, ezt kérném, csak újra és újra érezzem, hogy minden estre újra megismerkedhessek veled! szeretlek... ha nem látod, akkor is... ha nem hiszem el magamnak, akkor is...
Tegnap és ma naplemente után a Perseidák voltak láthatók szabad szemmel is az égen. Fénylő üstökösök. Lófaszt :) Nem, annyit se lehetett látni. Borús felhők, villámok... Na, azok aztán fénylettek. Nem mondom, hogy annyira csalódott lennék, nem ez indítatott Pesterzsébetre. Hanem a szerelmem.
Meg kellett ugyan hallgatnom az anyukáját és őt is a családi gondokkal és bajokkal együtt, sírdogált is, de igazából nem esett nehezemre, sőt, nem derült ki számomra, mi történt, pedig kiváncsi voltam rá. Mindegy. Kimentünk a dunaparthoz, jaaaj, hogy ott micsoda kertváros van és micsoda takaros kis házikók! Megálltunk az uszoda előtt és megcsókolt. Lehajolt hozzám, megölelt és csókolóztunk. Nem tudom, mi volt a ma estében, de volt egy varázsa, csodaszép vooooolt. Kiültünk a stéglire, ki volt kötve egy hajócska is. Aaah, micsoda este. Nem szexelni szerettem volna kiülni oda vele, csak nem bírtam tovább, simogattam, kellett nekem. És megnyertem jihááá :D
Különleges este, itthon vagyok, szörnyű emberekkel utaztam együtt a buszon. Meg amikor végig jövök a Keletin is. Undorító az egyre népesedő csövesek látványa. Szomorúan gondolok ilyenkor az egész világra. De majd ráérek evvel foglalkozni, amikor magam is boldogtalan és magányos leszek. Egyelőre élvezem amit lehet<3
discoholicmusic
jbbartram-illu
origamiaround
turnnoffyourmind
baratheonpilled
kaledo-art
ellievsbear
blakekathryn
titsay
areudirty
romaincrisis
