holnap szülinapom van (ha minden jòl megy)
voltak terveim, de lerokkantam
sírhatnék itthon egyedül
de inkább dacból is kitaláltam, hogyan tudom a terveimet rokkantan is megvalósítani 💪
ha 18-án de legkésőbb 20-áig nem jelentkezem itt saját (!) poszttal, valami nem sikerült, és már nem vagyok
ez esetre előre megköszönöm, hogy az utóbbi 11 évben itt voltatok 🫶
sokakat egy maroknyi emberkét meg tudnék nevezni, akit most megölelnék, de nem teszem: you know who you are
ez NEM búcsúlevél, nem tervezek kilépni!
egyszerűen azért írom, mert rajtatok kívül momentán senkim nincs ezen a gyönyörűen elbaszott világon
soha ennyire egyedül nem éreztem magam, évek óta NULLA barátom van - bár 25 éve bp-en még kurvasok volt - és fél éve praktikusan szintén NULLA családom van (if you know, you know)
ha baj ér, sokáig senkinek nem fog feltűnni, és senki nem fogja tudni, hol keressen
hát ezért
ti vagytok az ICE-om: In Case of Emergency
ez a blog az elmùlt 11 évem lenyomata, naplója, és ha egyszer majd az egyik unokahúgomat érdekli, mi is volt a gáz a fura nagybácsival, aki már nincs, akkor valahogy majd megtalálja a troger/archive-ot
hallod..! Én biztos nem vagyok benne abban a körben, akikről azt gondolod, hogy csak nekik hiányoznál, de én is megölelnélek ám, és engem is érdekel, hogy mi van veled! kicsit befeszültem ezt olvasva, mert komolyan hiszem, hogy mindenki értékes (na jó, hazudtam, egy-két ex-fideszest nem sajnálnék), de mondd, hogyan segítsünk! Szerintem rengetegen vagyunk, akik ismeretlenül is a szívünkön viseljük a tumbleristák sorsát, és pl én, ha kellek, én itt vagyok!!!! Tényleg!... (most ne rettegjek már, hogy 20-a után nem posztolsz basszus....!)
