Éltünk
Eltaposta félig szítt cigarettáját. Ledobta a földre és elengánsan rálépett. A parázs kialudt, maga után egy fekete csíkott hagyva. Elővette dobozát és egy újabbat helyezett két ajka közé. Tekintetét az égre emelte. Nem volt sok csillag, sőt alig lehetett egyet-egyet találni. De élvezte a felette elterülő, sötétben pompázó kilátást. Olyan mély volt, olyan gyönyörű, olyan igazi. Addig még ismeretlen gondolatok jutottak el hozzá, amiknek létezéséről még ő maga sem tudod. Olyan önző vágyakra talált, amikről tudta, soha nem teljesülhetnek be. És milyen jól teszik. Nem engedett önös érdekeinek, amik megpróbáltak felülkerekedni rajta. Figyelmét újra a szájában lifegő szállra pontosította és meggyújtotta azt. Egy óriásit szívott bele majd kifújta. A füst először csípte a szemét, aztán irányt változtatott és eltűnt. Eltűnt a késő esti széllel. Ő is érezte. Haja hol a homlokát, hol a fülét verdeste, mégsem zavarta. Hideg borzongás futott végig rajta, egy ilyen alkalomkor. A kabátja zsebében lógó buszjegy is úgy döntött, kitör a fogságból. Magával vitte egy fuvallat, de nem volt oly kegyes és letette a kerítés alá. A kerítés alatt már ott sorakoztak csikkek ezrei. Ugyanolyanok, mint miket a fiú szívott. Azok is tőle származhatnak, hisz csak úgy ontja magából őket. Még egyszer odadob hanyagul egyet és már veszi is a következőt. Meddig tart ez? Ameddig meg nem unja. Ha kell, akár a dobozt is melléjük hajítja aztán elsétál.
Csak nézem a barna hajú fiút, aki olyan bánatosan mered maga elé és a cigarettáját szívja. Hirtelen megáll a keze a levegőben, ami - ha jól sejtem - éppen a szájához indult és rám néz. Észrevett. Észrevette, ahogy a sarokban kuporogva figyelem és szavakat firkálgatok. Nem szól semmit, nem zavarja a jelenlétem. Talán még élvezi is, hogy nincsen egyedül. Szívesen írnék róla valami szépet, keríthetnék egy szép történetet köré. Ehelyett csak rám mosolyog és elsötétül minden. Nem hagyja, hogy bármit is csináljak. Egyszerűen csak ott hagy, egymagamban és én újra sötét cellámban érzem magam. Saját gondolataimmal, ahonnan nem látok kiutat.
