Árnyékok világa

[arnyakkozottelek]

78

M - Te beszélsz németül ugye?

F - Az attól függ. Nem fogok tudni neked egy szakmai témát lefordítani.

M - Oh nézd, van fordító itt is!

F - Na látod, nincs is rám szükséged.

M - ….. Ez nem igaz.

[arnyakkozottelek]

77

“Nem foghatsz mindent a stresszre.”

Mondta ezt az orvos, akinek segíteni kellene, majd ráírta a papíromra, hogy “egészséges”.

Csak a bibi az, hogy nem is kenek mindent rá a stresszre… Hipohondernek tartanak, mert mindig rákeresek az idegrángásra, az alváshiányra, a hajhullásra, a puhakörmökre és minden szarra.

Bár az esetek 50%-ban azt mondják, hogy “biztos csak a stressz”, ki az, aki el tudja dönteni helyettem, hogy stresszes vagyok vagy sem?

Az orvos? A google? A társadalom?

Ha pedig nem a stressz, akkor mi?

Ha pedig tényleg a stressz, hogyan kerüljem el?

- Csökkentse a stresszet kiváltó tevékenységeket.

Köszi, akkor haljak meg?

[arnyakkozottelek]

76

Miért nem lehetek valakinek én a legjobb?

[arnyakkozottelek]

75

Sokszor érzem azt, hogy teljesen felesleges vagyok.

Azt, hogy én már nem teljesítek jól. Nekem már nem jár a dicséret, nekem már nem jár semmi.

Ilyenkor el szoktam vonulni kicsit, hogy át tudjam gondolni a dolgokat.

De végül csak oda jutok, hogy majdnem elsírom magam… hiszen nélkülem is mindenki boldog.

[arnyakkozottelek]

77

“Hiányozni fogsz!”

[arnyakkozottelek]

76

“kindan no koi”

[arnyakkozottelek]

75

A legcsendesebb felnőtt valaha a leghangosabb gyerek volt. Nem kiabált, csak hangosan mesélt, nevetett. Aztán egyszer csak csendes lett a világ. Zavaró volt a hangzavar, a nevetés, a mese. Már nem kacagott többé azon, ahogy a haját lengette a szél, már nem mesélte örömmel telve a napjait. Ezt a gyermeket a csend tette tönkre, most pedig úgy érzi minden hangosság után valaki letöri a szárnyait. Sosem fog újra repülni, nevetni és futni, sosem fogja megérteni, hogy miért volt baj, hogy ő hangos volt.

A legcsendesebb felnőtt, valaha a leghangosabb gyerek volt. Valaha nevetett, sírt, talán tényleg kiabált. Mostanra elhalkult benne minden…

Ez a gyermek én vagyok.

[arnyakkozottelek]

74

Szeretném azt hinni, hogy az emberség nem ritka. Szeretném látni, hogy legalább egy kicsit is, de törődünk azokkal, akiket szeretünk. Szeretném, hogyha észrevennék mikor és mennyire bántanak meg valakit a szavak, a tettek.

Szeretném…

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (73)

A közelséged megőrít. A tekinteted megidéz. Az illatod az orromba vésődik. A hangod altat esténként.

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (72)

Üresnek éreztem magam, mint a tusfürdős flakon a kád szélén. Még megtartottak, néha felkevertek vízzel, de tudták, hamarosan kidobnak.

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (71)

Az illatod függőséget okoz.

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (70)

Szabira van szükségrem az életben, hogy aztán távol legyek mindentől.

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (69)

Az emberség már régen kihalt a mai világban. Nincs bennetek szeretet, önzetlenség és együttérzés. Nem tudjátok észrevenni a fájdalmat, a szenvedést, nem látjátok mit okoztok…

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (68)

Tudod, néha nekem is jól esne egy bocsánat.

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (67)

9 éve tiszta.

2 napja tiszta.

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (66)

Mennyi ideig mondhatom azt, hogy elfelejtek enni? Mikor tűnik fel az embereknek a hazugság?

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (65)

Ez csak egy történet… nem alszom mostanában túl jól. Stresszes vagyok és a legkissebb negatív interakció is sírásra kényszerítene, ha hagynám.

Ma úgy keltem fel, mint a mosottszar, de rá kellett vetnem magam a dolgokra, dolgoznom kell és a meeting az meeting. Szóval meetingbe be, kamera ki, boldogság fel.

Jött is a kérdés, hogy miért nincs bekapcsolva a kamerám? “Most nem szeretném…” ment a válasz. Eltelt 10 perc, majd 20, 40, és véget ért a megbeszélendő. A főnököm lezárta a témát, majd hosszas szünet után hangzott a “parancs”.

“Bekapcsolnád picit a kamerádat?” Én pedig engedelmeskedtem.

“Minden rendben?” De csak bólogattam, mosolyogtam. Minden… “Ugye tudod, hogy elmondhatod, ha baj van?”

Tudom… minden rendben…

és addig mosolyogtam, amíg el nem múlt az érdeklődés. Aggódik értem. Aggódik, pedig csak a főnököm. Látja, hogy valami nem stimmel, pedig alig ismer.

Nem fogok előtte, nem fogok neki összetörni. Pont neki nem… neki nem szabad, erősnek kell tűnnöm… legalább addig, amíg haza nem érek.